Védőszellem

Fehér Bence írás- és ókortörténész, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának vezetője úgy véli, a legrégebbi magyar szövegemléknek tartott Halotti beszédnél négyszáz évvel korábbi is ­létezik. A jánoshidai avar kori tűtartó felirata nem az egyetlen ilyen lelet.

20210928 Budapest Fehér Bence nyelvész Magyarságkutató Intézet Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– A magyar nyelvemléket hordozó tűtartó 1934-ben került elő egy jánoshidai ásatáson. Mit tartalmazott a sír?
– Leletanyaga nem volt gazdag, Fettich Nándor régész írta le. Egyetlen értékes lelete a tűtartó. Az itt talált tárgyak alapján datálták a sírt a VIII. századra. 

– Mikor figyeltek fel a tűtartó feliratára?
– Fettich valószínűleg azonnal, hiszen szerepeltette a tárgyak rajza között, de nem publikálta. Elsőként László Gyula említette az 1940-es évek végén, hogy tudomása van róla, de ő sem publikálta. 1958-ban Erdélyi István volt az első, aki nyilvánosságra hozta. A rovásírást 1961-ben mutatta be egy szakcikkben. 

– Milyen következtetésre jutott?
– Erdélyi Istvánnak négy írásjelet és az emberalakot sikerült azonosítania. Amit az írásjelek néhány értékéről valószínűsített, azonos azzal, amit ma is látunk, amit én is mondok. Azt azonban nem pontosította, milyen alapon jutott erre a következtetésre. Mivel a  hatból fennmaradó két jelet nem tekintette önálló betűnek, ezeket nem értelmezte, nem tett javaslatot arra, milyen nyelven íródtak.

– Napirenden maradt ezek után a felirat megfejtése?
– Négy neves írástörténész adott értelmezést előttem. Csallány ­Dezső, Vékony Gábor, Harmatta János és legutóbb egy török kutató, aki nem látta a tárgyat, csupán a leírásából indult ki, így ez a kísérlet már csak ezért sem lett sikeres. Valamennyien a valóságoshoz képest többet láttak, olyan jeleket is, amelyek nincsenek a felületen. 

– Ön milyen eredményre jutott?
– Először is fixáltam, legfeljebb hány jel lehet a tűtartón. Négyoldalas hasábról van szó, amelynek három oldalán kizárólag alakos, figurális díszítés látható. Miután kiderült az azonosság azzal, amit Erdélyi István is látott a tárgyon, ki lehetett egészíteni a sort még két jellel. Látszott, hogy ami a tűtartón van, nagyon hasonlít a székely rovásírás jeleihez. Ezért elképzelhető volt, hogy lennie kell magyar nyelvű megoldásnak. Ehhez az alakos ábrázolást is meg kellett fejteni. Lehetett is, hiszen a jánoshidai nem egyedi darab, négy-öt tűtartót ismerünk hasonló ábrázolásokkal, ezek egy-egy védőszellemet mutatnak két különböző helyzetben. Evidens volt, hogy a feliratnak valamelyik védőszellemhez szóló felszólításnak kell lennie. Van még egy tűtartó, amelyen nagyon hasonló az ábrázolás, de van egy kulacs is ugyanezekkel a betűkkel, értékekkel, ivásra felszólítással. A publikációm idején ennyit lehetett biztosan tudni. Azóta előkerültek újabb tárgyak hasonló írásjelekkel.

– Ezek is avar koriak?
– Ami olvasható, az valamennyi VIII. századi. 

– Ez azt jelenti, hogy az avarok a mi nyelvünkhöz közel állót használtak, vagyis magyarul beszéltek?
– Inkább azt mondanám, voltak ilyen csoportok az avarok között. Egyelőre a Duna, kisebb mértékben a Tisza mentét ismerjük, az avar törzsterület közepét. Nem tudjuk, el volt-e terjedve ez az írás az általuk lakott terület minden részén, és azt sem, hogy emellett milyen más nyelveket beszéltek. 

– Találtak ennél korábbi hasonló leletet?
– Bizonyos értelemben igen. A rovásírás az avarok bejövetelével, tehát 570 körül jelenik meg, viszont a VI. és a VII. századból alig egy-két olyan leletünk van, amelyen az írásjelek gyaníthatóan ehhez az írástípushoz tartoznak, ám ezeket még nem tudjuk értelmezni, nem tudjuk, milyen nyelvűek.

– Azokat a tárgyakat, amelyek a jánoshidai tűtartó keletkezési ideje és a Halotti beszéd megírása közötti időszaknak az emlékei, szintén megvizsgálják?
– Ha sikerül ezeket azonosítani, igen. Jelenlegi tudásunk szerint a IX. század után nagyon meggyérül a számuk. A honfoglalás korából 14, feltehetően írott tárgyról tudok, ezeknek jó része nem ezzel az írástípussal készült. 

– Minek tulajdonítható, hogy megritkulnak a források?
– Válaszként csak hipotézisek fogalmazhatók meg. Előfordulhat, hogy más anyagra írtak, olyanra, amely nem maradt fenn. Például fapálcikákra. Az is lehet ok, hogy megváltozott a kulturális helyzetük. A birodalom pusztulása után az avarok betagozódtak a magyar államba, és azok, akik írtak, már nem alkottak vezető réteget. 

– A Baszjad Izüt feliratú tűtartó a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM) található. Hol van a többi hasonló lelet?
– A fontos leletek többsége az MNM gyűjteményeinek része. Egyet a mai Szlovákia területén találtak, ma is ott van, múzeumban. A kulacs a Budapesti Történeti Múzeumba került. 

– Folytatódik a kutatás?
– A kutatást az összes avar temető anyagára ki kellene terjesztenünk. Említettem, hogy a publikációm óta újabb leletek kerültek elő. Két avar temetőnek nézhettem meg az írott leletanyagát, mindkettőben vannak érdekességek. Ezek közül az egyik valószínűleg ehhez a felfedezéstípushoz tartozik. Remélhetően hamarosan megfejtjük.

Borítókép: Fehér Bence írás- és ókortörténész. Fotó: Bach Máté