A Mentés másképp című új magyar vígjátékot, pontosabban vígjáték-drámát, legalábbis az ország keleti csücskében feltétlenül, a híre jóval megelőzte. Nemcsak azért, mert a film producere és rendezője egy hajdúböszörményi fiatal, Rózsa Gábor, de a forgatás is javarészt Debrecenben zajlott. Így aztán debreceniként nehéz nem kedvelni ezt a filmet, mielőtt még egy kockát is látott volna belőle az ember.
Hát még mikor kiderül róla, hogy „szerelemfilm”, azaz elképesztően kevés pénzből és a filmes szakmán kívülről, az alkotók elszántságának és hitének köszönhetően jutott el a mozivászonig. Rózsa Gábor ugyanis nem hivatásos filmrendező, a produkció pedig, ahogy a nemrég vele készült interjúban olvasható volt, családi vállalkozás. A film azonban mégsem nevezhető amatőrnek, legfőképpen a nagyszerű játékot nyújtó színészek miatt.
A főszereplők fesztelen, természetes, profi játékának köszönhető, hogy a forgatókönyvi és egyéb technikai esetlenségek ellenére végig feszült figyelemmel és átérzéssel tudjuk követni a filmet.
A történet egy fiatal, de a munkájában már semmi örömöt nem találó könyvelőről, Márkról (Sándor Péter) szól, aki egy különleges megbízás folytán kap lehetőséget arra, hogy visszatérjen régi önmagához, ifjúkori vágyaihoz, és utat találjon ahhoz a hivatáshoz, amelyet az iskolapadból kinőve képzelt el magának.
Ez a hivatás pedig nem más, mint a másokon való segítés, mások megmentése egy sajátos pszichológiai módszer segítségével. Szakmabeliek talán kikövetelnének a film végére egy „Ne próbáld ki otthon!” felhívást, hiszen amit ezzel a sajátos terápiával Márk hobbipszichológusként képvisel, finoman szólva is hajmeresztő. De ha nem lenne az, nem lenne lehetőség a filmben annyi szék szélére kényszerítő izgalomra, térdet csapkodó nevetésre és szívet melengető romantikára.
Márk ugyanis váratlanul felkérést kap apja régi barátjától (Trokán Péter), hogy segítsen a lányán (Dézsi Darinka), aki javíthatatlan depresszióban szenved. Márk módszere azon alapul, hogy a terápia alanyát titokban teljes megfigyelés alá veszi, és az alany számára láthatatlanul beleavatkozik az életébe.
Mindebben segítőtársa régi barátja, Csabika (Virsinszki Zoltán), aki – kicsit a Disney-mesefilmekből ismerős, a drámai hőst kísérő komikus társszereplőként – valóban a legüdébb színfoltja lesz a történetnek.
Hogy sikerül-e Márknak hobbipszichológusént szembeszállnia korunk egyik legsúlyosabb mentális betegségével, maradjon a film titka – annyi talán mégis elmondható, hogy a feladat nem várt lelki nehézségek elé állítja a főhőst magát is.
Ahogy sokszor érzi az ember magyar vígjátékot nézve, ezzel a filmmel kapcsolatban is felmerül, hogy helyenként a kevesebb több lehetett volna. Ami a történetvezetést illeti, a forgatókönyvet a középrésznél talán lehetett volna rövidíteni, itt ugyanis lassan és sokszor ismétlődő szerkezetekben halad csak előre a történet, Csabika figurája – annak ellenére, hogy a film talán legemlékezetesebb alakítása Virsinszki Zoltáné – alkalmanként túlexponált, s talán, de ez talán csak egy bölcsész fanyalgása, a film „üzenetét” is lehetett volna kevésbé direkt módon felmutatni a történet végén.
A film emlegetett technikai hibái (hangminőség, vágások) különös módon kevéssé zavaróak, talán, mert következetességük révén hamar stílusjegyekként fogadtatják el magukat a nézővel. A párbeszédek természetesek, egyedül a Dóra barátnőjét alakító Tóth Krisztina játéka zökkenti ki a nézőt a komfortélményből.
Összességében véve szerethető, érzékeny történettel, életszerű karakterekkel, emlékezetes poénokkal és valami kellemes otthonossággal ajándékozza meg a nézőit a Mentés másképp, amelyben az sem csalódik, aki csak amiatt nézi végig a filmet, hogy Dézsi Darinkát végre mosolyogni lássa.
(Mentés másképp – magyar vígjáték-filmdráma, rendezte: Rózsa Gábor)
Borítókép: Márk (Sándor Péter) és Csabika (Virsinszki Zoltán), a láthatatlan segítők (Fotó: Rózsa Produktum Kft.)
