S persze a lágytojás imádata – kisfiam, semmire nem mondjuk, hogy imádjuk, mert imádni csak a Jóistent szabad és lehet!… rémlett fel Rezeda Kázmérnak nagymama szelíden korholó hangja – semmiképpen sem zárja ki egyéb tojásos étkek feltétel nélküli szeretetét.
Ott van mindjárt a rántotta, amit Komlón, a Zobák-aknánál nyilván gyakrabban ettek, mint lágytojást. A rántotta pedig komoly dolog, és csak a félnótások veszik félvállról. Lehet készíteni sima rántottát, két-három tojásból, vajon, zsíron vagy olajon sütve, a lényeg, hogy a tojás rendesen fel legyen verve, jó habosra, s éppen sercegni kezdő zsiradékba öntsük, és soha, de soha ne kevergessük össze, hanem ahogy sül a széle, mindig finoman toljuk fel egy kicsit, vagy egyszerűen döntsük meg a serpenyőt, s a folyós közepét így kényszerítsük a széle felé. És soha, de soha ne süssük keményre, mert akkor száraz lesz, mint a teveszar, s az íze is oda. A rántotta totyakosan jó, és punktum.
Aztán persze a rántottát fel lehet turbózni nagyjából bármivel. Szalonnával és kolbásszal, zöldpaprikával, hagymával, paradicsommal, tegnapról megmaradt valamiféle húsokkal, sonkával, csülökkel, gombával, kukoricával, zöldborsóval, mindezekkel egyszerre, továbbá „Isten tüzes haragjával, hosszú, kacskaringós, sistergő nyilával”.
És a rántotta: jó.
Na most van még az, hogy kemény tojás, ami abban különbözik a lágytól, hogy nem lágy, hanem kemény, továbbá külön is kell írni: kemény tojás.
Ez a kemény tojás a hidegtálak elengedhetetlen darabja, szép, egyforma karikákra vágva, pötty Piros Arannyal díszítve (bizonyos pártelnökök erre alapozzák teljes politikai karrierjüket), azután ott a kemény tojás a rakott krumpliban, ami mégiscsak az eledelek egyik csimborasszója, meg Rezeda Kázmér nagymamájának tojáslevesében, bár az a tojás valamiféle átmenetet képezett a lágy- és a kemény tojás között és annyira, de annyira finom volt, hogy Rezeda Kázmér nem is tudott csak könnybe lábadó szemmel visszaemlékezni rá.
A kemény tojás legnagyobb titka amúgy, hogy miképpen lehet megpucolni. Mert ki ne élte volna már át, amikor tíz körömmel kapargatod le a héját, de az nem jön le sehogyan sem, csak úgy, hogy jön vele a fehérje is, és legszívesebben falhoz vagdalnád az egészet. A titok: elegendő ideig kell hideg vízben áztatni puceválás előtt. S akkor szinte magától lejön egyben a héja, s az ember fia sóba csippenti a tetejét, s harap egy nagyot, azután a következő falatot kézzel sózza újra – harmadik falat pedig nincs.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!