Diáknapló

Az ’56-ban történtek nélkül ma egy nagyon más valóságban élnénk, nem csak mi, az egész emberiség.

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának tanulója, Zsoldos János 17. születésnapján, 1956. október 19-én kezdte el vezetni azt a naplót, amelybe 64 napon keresztül leírta, hogy mit látott-hallott az iskolában, a debreceni utcákon, mit közvetített a rádió. Eredeti szándéka annyi volt, hogy rögzítse diákélete emlékezetre méltó eseményeit, bizonyos előjelek ellenére arra nem számított, hogy a huszadik század egyik sorsdöntő történelmi fordulatának válik szemtanújává és egyben krónikásává, ráadásul az első vonalban.

Az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc történetében Debrecen három vonatkozásban is első volt: október 23-án az országban elsőként ott vonultak utcára az emberek; a cívisvárosban nyomtatták az első forradalmi sajtóterméket, a Néplap rendkívüli kiadását a debreceni egyetemi, főiskolai és középiskolás fiatalok húszpontos követelésének kiadásával; s a hajdúsági megyeszékhelyen dördült el az első sortűz, amelynek halálos áldozatai is voltak.

Zsoldos János III. A osztályos „refis” diák szabadidejében fáradhatatlanul járta Debrecent barátaival, osztálytársaival úgy is mint tehetséges rádióamatőr, akit városszerte hívtak rádiót javítani, hiszen a forradalom legfontosabb médiuma a rádió volt, az emberek abból tájékozódtak határon innen és túl. A fiúnak még arra is volt energiája, hogy mindennap lejegyezze a látottakat-hallottakat, olyan forrásértékű dokumentumot megalkotva, amelynek jelentősége felbecsülhetetlen nemcsak a debreceni események felidézése szempontjából, hiszen a rádióadásokból kihámozható hírek leírásával országos és nemzetközi hátteret is ad a korabeli állapotokról. A szemtanúként látott helyzetek hitelességéhez nem férhet kétség, a távolabbi helyszínekről rádión és másoktól kapott információk közlésével pedig a korabeli viszonyokat jellemzi érzékletesen. Különösen érdekesek a november 4-e utáni jegyzetek, amelyekből kiderül, hogy a harc korántsem ért véget az országban, még ha ezek a nem „hivatásos hírek” sokszor kissé torzítottan is jutottak el az emberekhez, de az nem kérdés, hogy igazabbak voltak, mint a hivatalos információk.

Zsoldos János kézírásos munkája fakszimileként és mai átírással Napló – 1956 címmel a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei kiadásában jelent meg Debrecenben a forradalom 65. évfordulójára. Az A4-es méretű, franciakockás füzetet a szerző édesanyja őrizte haláláig, ami után újra a fiúhoz került, akinek két évvel ezelőtti elhunytát követően a családja hozzájárult a közzétételéhez. Testvérei közül öccse, ugyancsak refis diák, az iskola későbbi tanára, Zsoldos László a könyv előszavában felrajzolja a családi hátteret, s úgy fogalmaz: „Testvérem eredeti – csak szóban kinyilvánított – szándéka az volt, hogy száz évig nem jelenhet meg a szöveg. Tanárainak, diáktársainak tisztelete és megőrzött óvatossága is arra intette, hogy egyelőre ne támogassa a nyilvánosságra hozatalt.” Tegyük hozzá, hogy a rendszerváltozás előtti korszak egyik legnagyobb tabuja ’56 volt, amelyről még családi körben sem volt ajánlatos beszélgetni. A kiadványt gondozó, jegyzetekkel ellátó Győri L. János tanár, irodalomtörténész és közgyűjteményi igazgató – több hasonló, a korszakot feltáró helyi kiadvány után – adta közre e diáknaplót, amely iskola- és helytörténeti jelentőségén messze túlmutat.

„Mi lesz a magyarsággal? Kádár lehazudja-e a történteket, s újból ez a tizenkét év ismétlődik meg? Nem, itt nem lehet többé hazugsággal uralkodni, ezt a népet az orosz nem csapja be többet. Egypár évvel ezelőtt, mikor régi történelmi regényeket olvastam, utána elgondolkoztam, hogy a régi dicső őseinktől hogy elmaradtunk, mivé lettünk. Vajon ők mit szóltak volna most okt. 23-a előtt? De most már nyugodtan pihenhetnek, a vér nem válik vízzé!!!” – írja a gimnazista 1956. november 22-én.

A téli szünetre Szentesre – épp disznóölésre – hazaérő, hetek alatt felnőtté érő ifjú a naplót nem folytatja, hiszen a történet látszólag véget ér, s csak egy emberöltő múlva folytatható, amikor a nemzet ismét lehetőséget kap a megújulásra. Sok minden vitatható, egy azonban biztos, az ’56-ban történtek nélkül ma egy nagyon más valóságban élnénk, nem csak mi, az egész emberiség.

(Zsoldos János: Napló – 1956. Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei, Debrecen, 2021. Ára: 1500 forint. Megvásárolható vagy megrendelhető: Debreceni Református Kollégium Múzeuma, Debrecen, Kálvin tér 16.)

Borítókép: A Debreceni Egyetem központi épülete (Fotó: Fortepan /Nagy Gyula)