A párizsi nők elegánsak. A párizsi nők a sikk netovábbjai. A párizsi nők még a francia nők között is különlegesek, csak úgy sugárzik róluk az a megfogalmazhatatlan valami, amit „je ne sais quoi”-ként szokás emlegetni.
Kivéve, hogy ez már nem igaz. A párizsi nők már nem kifinomultan, kis feketében és törpe tűsarkúban, piros rúzzsal dohányzó ritkaságok. Többségük elhízott és ápolatlan. Szó sincs a legendás illatfelhőről vagy az utánozhatatlan divatérzékről. Néhány éve még igaz volt a mondás, hogy a francia nőktől megéri tanulni.
Senki sem tudta úgy egymás mellé rakni az egyébként nem túl izgalmas vagy éppen össze nem illő darabokat, mint ők, hogy a végeredmény az utánozhatatlan sikk legyen.
Amikor tavaly a Netflix bemutatta az Emily Párizsbant, a franciák felháborodtak, hogy milyen egysíkúan és amerikai szemüvegen keresztül ábrázolja a sorozat a párizsiakat. Kétségtelen, hogy Darren Star producer minden sztereotípiát belepakolt a forgatókönyvbe (és ennél nem is nagyon tett többet), de a kosztümökre nem lehet panasz. Azok valóban úgy néznek ki, ahogy a hagyományok alapján a francia nőket elképzeljük.
Történt, hogy nemrég Párizsban jártam. A város – Ady óta tudjuk – gyönyörű ősszel, azt pedig divatszakértők verték régóta a fejekbe, hogy az utcákon sétáló nők végre tényleg igazi parisienne-ek.
A nyári turistaszezon elől ugyanis egy valamirevaló francia elmenekül, és jó hat hetet tölt július-augusztusban a Côte d’Azurön. Így a párizsi utcán sétáló sortos, pólós, tornacipős szépségek valójában turisták. Ősszel viszont visszatérnek a parisienne-ek különleges műalkotásokba kötött sálaikkal, megkerülhetetlen illatfelhőikkel és tökéletesre fazonírozott kutyáikkal.
Az idén ősszel azonban hiába jár Szent Mihály útján az ősz, a párizsi hölgyek legjobb esetben is a Riviérán hagyták eleganciájukat. Kétségtelen, hogy a világ divattrendje ma a lezserség és a sportosság, a pikírt megfogalmazás szerint a némileg utcaira szelídített mackónadrág és tornacipő.
Ennek megfelelően szó nincs törpetűsarkúról vagy balerinacipőről, csak utcai tornacipők, esetleg platformtalpú lábbelik láthatók. Tíz évvel ezelőtt még méla undorral, lesajnálóan kacagták ki a párizsi hölgyek amerikai társnőiket, hogy képtelenek elegáns cipőben munkába járni, ezért csak az irodában cserélik le a tornacipőt. Ma ők is így öltöznek.
Nem csak a cipődivat változott. Ugyan még mindig igaz, hogy míg a tengerentúlon az óriási logók hódítanak, a francia nők viszont kerülik a márkajelzéseket, és csak az anyag minősége árulkodik az árcéduláról, de semmivel sem néznek ki különlegesebbnek, mint bármelyik európai nagyváros hölgyei.
A többség pontosan ugyanazokat a darabokat teszi ugyanúgy egymás mellé, mint egy német, egy svéd, egy spanyol vagy egy olasz. Talán az egyetlen megkülönböztető jelzés a sálak használata, de azok is sokkal kevésbé fantáziadúsak.
A legmegdöbbentőbb különbség a kilókon vehető észre. A francia konyhát nem kell bemutatni, a francia nők filigránsága azonban ennek ellenére legendás. A valóság, hogy a párizsi nők meghíztak.
Ma egy hétköznapi család kövér, slampos feleségből, bájos, csinosan öltöztetett kisgyerekekből és magára korra tekintet nélkül rendkívül adó férfiból áll. A koronakilók világszerte keserítik meg a nők életét, ám a párizsiak nem csak az elhízás miatt néznek ki szakadtan, és ez különösen feltűnő a bőrcipőben és díszzsebkendővel járó férfiak mellett.
Egyes szakértők szerint a koronavírus divatra gyakorolt hatásai mellett kezd megjelenni a genderideológia befolyása is. A nők nem öltözhetnek nőként, mert akkor nem vennék őket komolyan. A férfiak viszont akkor felelnek meg a kor ideáljának, ha minden tekintetben skatulyából húzták ki őket. Így nemsokára a parisienekről fognak szólni a legendák.
Borítókép: Emberek hűsölnek a párizsi Trocadero szökőkútjainak medencéjében 2019. július 23-án, amikor rendkívüli hőség uralkodik Franciaország nagy részén (Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon)
