A 2021-es Savaria Filmszemlén film- és fotóművészet kategóriában első díjat, a XVII. Göcsej Filmszemlén dokumentumfilm kategóriában második díjat nyert az Autóstoppal a szabadság felé című mozi. Az alkotóknak, Zajti Balázsnak, Zajti Ferencnek és Zajti Gábornak mégis fejtörést okozott, hogy kényszerűségből mennyi érdekes és felemelő interjúrészlet kimaradt a filmből. Ha nincs autóstop, talán ki sem forrja magát a lengyelbarátság élményével átitatott nagy generáció.
A kalandos utakról szóló emlékezések vágatlanul, a maguk teljességében olvashatók a Nap Kiadó gondozásában megjelent, Autóstoppal Lengyelországban című kötetben. Külön erénye a kiadványnak, hogy feleleveníti a korabeli publikációkat, például Kiss Gy. Csaba és Zajti Ferenc Bereményi Gézával folytatott beszélgetését az író első novelláskötetének záródarabja, a Levelet Zs. asszonynak követi. (Életregényéből mára az is világos, mi mindenen túl volt akkorra a 23 éves fiatalember, hogy ilyen pontos leírást tudott adni közérzetről, közérzületről!)
Az ötlet egyszerű: felkeresni olyan személyeket, akik kalandvágyból Lengyelországban töltötték a vakációt az 1960-as, 70-es, 80-as években. A vállalkozás nagyszabású voltát csak akkor érzékeljük igazán, ha rápillantunk A Nap Kiadó könyvbemutatói címmel közzétett felvételre a Petőfi Irodalmi Múzeum YouTube-csatornáján. Egészen pontosan a színpadképre: a film és a könyv mind a 27 szereplője hogyan férhetett el egyetlen színpadon? Talán a közös mozizás élményének is köszönhető – amelynek a közönség is a részese lehet a képernyőn keresztül –, hogy a sok jó ember kis helyen is elfért.
Hiányérzet persze maradt. A bemutatót nem érhette meg Szalai Attila, akit tavaly ilyenkor helyeztek örök nyugalomra a pázmándi temetőben. Sodró erejű írásában feleleveníti első útját, ahogy a Varsó és Gdańsk közötti országúton álldogált stoppos füzettel és magyar zászlóval a kezében. (Lengyelországban az autóstoppot nem tiltották, sőt autóstoppos könyvecskével támogatták.) Volkswagen bogár fékezett mellette. Őszes úriember ugrott ki belőle, erős akcentussal, de magyarul köszönt, majd elkapta a magyart zászlót, megcsókolta, és betuszkolta Szalait a családja mellé. Így indult az élet nevű egyetem. Kiderült, hogy a férfi boglári diák volt, magyarországi lengyel menekült a második világháború alatt. A magyar zászló látványa hálarobbanást idézett elő nála, két napig etette, itatta hősünket, és Teleki Pált könnyekkel a szemében emlegette.
