A 2021-es Savaria Filmszemlén film- és fotóművészet kategóriában első díjat, a XVII. Göcsej Filmszemlén dokumentumfilm kategóriában második díjat nyert az Autóstoppal a szabadság felé című mozi. Az alkotóknak, Zajti Balázsnak, Zajti Ferencnek és Zajti Gábornak mégis fejtörést okozott, hogy kényszerűségből mennyi érdekes és felemelő interjúrészlet kimaradt a filmből. Ha nincs autóstop, talán ki sem forrja magát a lengyelbarátság élményével átitatott nagy generáció.
A kalandos utakról szóló emlékezések vágatlanul, a maguk teljességében olvashatók a Nap Kiadó gondozásában megjelent, Autóstoppal Lengyelországban című kötetben. Külön erénye a kiadványnak, hogy feleleveníti a korabeli publikációkat, például Kiss Gy. Csaba és Zajti Ferenc Bereményi Gézával folytatott beszélgetését az író első novelláskötetének záródarabja, a Levelet Zs. asszonynak követi. (Életregényéből mára az is világos, mi mindenen túl volt akkorra a 23 éves fiatalember, hogy ilyen pontos leírást tudott adni közérzetről, közérzületről!)
Az ötlet egyszerű: felkeresni olyan személyeket, akik kalandvágyból Lengyelországban töltötték a vakációt az 1960-as, 70-es, 80-as években. A vállalkozás nagyszabású voltát csak akkor érzékeljük igazán, ha rápillantunk A Nap Kiadó könyvbemutatói címmel közzétett felvételre a Petőfi Irodalmi Múzeum YouTube-csatornáján. Egészen pontosan a színpadképre: a film és a könyv mind a 27 szereplője hogyan férhetett el egyetlen színpadon? Talán a közös mozizás élményének is köszönhető – amelynek a közönség is a részese lehet a képernyőn keresztül –, hogy a sok jó ember kis helyen is elfért.
Hiányérzet persze maradt. A bemutatót nem érhette meg Szalai Attila, akit tavaly ilyenkor helyeztek örök nyugalomra a pázmándi temetőben. Sodró erejű írásában feleleveníti első útját, ahogy a Varsó és Gdańsk közötti országúton álldogált stoppos füzettel és magyar zászlóval a kezében. (Lengyelországban az autóstoppot nem tiltották, sőt autóstoppos könyvecskével támogatták.) Volkswagen bogár fékezett mellette. Őszes úriember ugrott ki belőle, erős akcentussal, de magyarul köszönt, majd elkapta a magyart zászlót, megcsókolta, és betuszkolta Szalait a családja mellé. Így indult az élet nevű egyetem. Kiderült, hogy a férfi boglári diák volt, magyarországi lengyel menekült a második világháború alatt. A magyar zászló látványa hálarobbanást idézett elő nála, két napig etette, itatta hősünket, és Teleki Pált könnyekkel a szemében emlegette.
Az elsők között indult útnak Engelmayer Ákos, akinek egy lengyel paraszttól kellett megtudnia, hogy a második világháború idején százezer lengyel menekült kapott menedéket Horthy Magyarországán. Erről itthon nem beszéltek, ahogy 56-ról sem, miközben a magyar stopposokat 56 örököseként fogadták és tenyerükön hordozták a lengyelek.
A nemzedéki tapasztalattal egybevág Tolcsvay Béla reflexiója: „nem szól a rendőr, sőt segít” és Bereményi Géza megjegyzése: „Magyarországon minden utcasarkon igazoltatott a rendőr, ez jelentette a fiatalságot […] Milyen a haja, milyen a nadrágja? Lengyelországban viszont a miénk volt, aki fiatal volt, a mi gyerekeink voltak. És ez olyan nagyon jó volt, hogy tökéletesen megbíztak az emberben, a fiatal emberben különösen. Érdekes módon ők hasonlóképpen viszonozták az idősebbeknek a befogadó képességét.”
A templomok zsúfolva voltak fiatalokkal
– erősíti meg Sólyom László sokak tapasztalatát –, a helyi vagányok ki is mondták: ti jobban éltek, de mi szabadabbak vagyunk. Ami Magyarországon tiltott vagy tűrt kategóriába esett, azt a lengyelek büszkén megélhették.
A zene-, a film-, a képzőművészet és a színházi élet szintén virágzott.
Már a hadiállapot idejére, az 1980-as évek elejére esett Háy János kalandos utazása, amelyről vegyes emlékeket őriz – a pénzváltás során átverték, máskor viszont felkarolták, segítették –, ezért leginkább beavatásként tekint a megélt élményekre: „nekem végig kellett járnom Lengyelországot ahhoz, hogy átléphessek a kamaszkoromból a fiatal felnőtt koromba, […] népmesei próbatétel volt.” A történész, polonista Kovács István a szeretetteljes fogadtatás hatására egy életre elköteleződött a lengyel kultúra iránt. Kérdése időszerű és előremutató: vajon békés időkben, autóstoppos élmények nélkül miként őrizhető meg, építhető tovább a magyar–lengyel barátság a fiatalok körében?
(Autóstoppal Lengyelországban – Visszaemlékezések. Szerkesztette: Zajti Ferenc. Nap Kiadó, Budapest, 2021, 340 oldal. Ára: 3990 forint)
Borítókép: Pillanatkép a film előzeteséből (Forrás: YouTube/Filmbarát Stúdió)
