Az ember ősi tevékenységét, a háborút is elorozzák a robotok. „Ők” akár fegyveres összecsapás megindítására is képesek, harcolnak a csatamezőkön. Persze az ember áll emögött, aki olyan algoritmus vezényelte parancsokkal látta el a gépeket, hogy minden pillanatban a legjobb döntést hozzák.
A harctereken meg az győz, akinek több és magasabb szinten programozott fegyveres gépe van. Ám mi van akkor, ha egy robot önálló életre kel, és – tévedés vagy kiszámított cselekvés folytán – a megalkotói, az ember ellen fordul? Arról az időszakról ne is beszéljünk, amikor már a gép – ember beavatkozása nélkül – tud majd gépeket előállítani. Például gyilkoló robotokat veszteségei pótlására.
Néhány évvel ezelőtt a világ számítógépiparának nagyjai, tehetős vállalkozók levélben figyelmeztették az ENSZ Biztonsági Tanácsát a veszélyre, amely a mesterséges intelligencia háborús felhasználásából ered. A jogosan aggódók között azonban a techguruknak csak a töredéke volt található.
A hagyományos fegyverekről szóló konvenció aláíró államai találkoztak december közepén a svájci Genfben, de ők sem tudtak egyről a kettőre jutni. Azoknak az országoknak kedvez ez a helyzet, amelyek hadseregükben rövid időn belül rendszeresíthetik „a gondolkodó fegyvereket”.
Nyilván ezek a legnagyobbak, a leggazdagabbak, akiknek nem számít a pénz. Ők hajlandók finanszírozni az előzetes kutatások tetemes költségét, de azért vannak olyan területek, ahol nem várt országnevek tűnnek fel.
Kezdjük az egyszerűbbekkel, például az ember legjobb barátjával, a kutyával. A négylábú gépeket ugyanis robotkutyáknak hívják. Lehetne öszvér vagy piciny hátasló, de a kutya elnevezés mégiscsak bensőséges viszonyra utal az emberrel.
Az interneten fellelhető videók arról tesznek tanúbizonyságot, hogy ezek a „kutyák” a szárazföldi csapatok kiváló teherszállítói. Visznek mindent: lőszert, puskát, kötszert, gyógyszert a harcoló alakulatoknak, de ha arra van szükség, akár élelmet is. A legnehezebb terepeken is biztonsággal járnak, ha utánpótlásra van szükség, a katonák nagy hasznukat veszik. Eddig semmi gond sincs a „négylábúakkal”.
Használják felderítésre, a terep feltérképezésére, de mobiltelefon-adóállomás szerepét is el tudják látni, bombakereső és -megsemmisítési feladatra is alkalmasak, sőt jelzik, ha kémiai, biológiai vagy atomtámadás nyomaira bukkannak.
Az amerikai vállalat, a Ghost Robotics a közelmúltban bejelentette, hogy gépfegyverrel szereli fel a mesterséges intelligenciával ellátott jószágokat. Ha már úgyis a frontvonalban mozognak, nekik is hadd legyen védekező- és támadóeszközük.
Különösen ez utóbbi: a több kamerával, éjjellátó berendezéssel, harmincszoros nagyítású távcsővel felszerelt négylábú 1200 méterig képes halálos lövést leadni. Az amerikai hadsereg megrendelésére folynak a kísérletek, hamarosan kezdődhet a sorozatgyártás.
Az utóbbi idők legismertebb halálos merényletét Mohsen Fakhrizadeh ellen követték el, az iráni atomtudóst izraeliek végezték ki műhold-irányítású géppuskával. A tavalyelőtti gyilkosságot követően számos részlet derült ki a titkos akcióról.
Az iráni atombomba atyját tizennégy évig próbálta elkapni a Moszad, az izraeli titkosszolgálat. Számos merényletet túlélt. A vidéki háza és a Teherán közötti autóúton 2020. november 27-én azonban várt rá az út szélén leparkolt kék Nissan kisteherautó.
Nem volt körülötte senki, az elhaladók talán azt gondolhatták, hogy a sofőrnek a közelben akadt dolga. A platóján építőanyagok közé egy FN MAG típusú, belga gyártmányú géppuska volt felszerelve, amely egy perc alatt hatszáz lövés leadására képes.
Az izraelieknek nem kellett kihasználniuk ezt a teljesítményét. A közel egytonnás szerkezetet darabonként kellett becsempészni Iránba, ott összeállítani és kipróbálni, hogy működik-e. A fegyver el volt látva mesterséges intelligenciával, amelyet támogattak több kamera felvételével, az egész gépezet műhold jelzésére kapcsolt be. A gyilkos robot tudta, hogy milyen rendszámú, milyen színű és típusú gépjárműre kell tüzelnie.
Rövid sorozattal megállította a gépkocsit, a tudós testőreivel végzett, Fakhrizadeh is megsebesült. A tudós kiszállt a gépkocsiból, és az autó mögött próbált menedéket találni. Három lövés végzett vele. Az egész akció egy percig sem tartott, tizenöt lövés dördült el, majd a szerkezet felrobbantotta magát. Ám ez az utolsó mozzanat nem működött tökéletesen, bizonyos darabok sértetlenül jutottak az iráni biztonsági szervekhez.
Figyelemre méltó Törökország útja, amely drónnagyhatalommá tette. Olyannyira, hogy a világ számos állama egymás tyúkszemére hágva azért könyörög, hogy ő kapjon elsőként az áhított fegyverből. A török drónfejlesztés „atyja” Selcuk Bayraktar.
A rendkívül tehetséges egyetemista – aki az amerikai pennsylvaniai egyetemen végzett, majd mérnöki doktorátusát a massachusettsi felsőoktatási intézményben, az MIT-n szerezte – már 26 évesen, 2005-ben bemutatót tartott a török hadsereg illetékeseinek drónjaiból.
Az öreg tábornokok nem fogták fel ennek a jelentőségét. Aztán mikor leesett nekik, hogy mire használhatják, elkezdtek amerikai és izraeli pilóta nélküli robotrepülőgépek után kuncsorogni, a hazairól megfeledkeztek. Még jó, hogy Bayraktar nem adta fel, 2007-ben hazatért apja műhelyébe, és folytatta a hadügyminisztérium ostromát.
Ma már nemcsak Törökországban jár ki a nemzeti hős minősítés Bayraktarnak, de Azerbajdzsánban is arany betűkkel írják a nevét, ahol – hála a török drónoknak – Baku Karabahot visszafoglalta Örményországtól.
Ankarának a sok évtizedig tartó, a kurdokkal folytatott véres polgárháborút sikerült most a drónokkal kézben tartania: semmilyen hegyi ösvényen nincs nyugtuk a gerilláknak, azt sem tudják, honnan érkezik a csapás. Hát persze, hogy az elnöknek, Recep Tayyip Erdogannak ez lett a kedvenc fegyverneme.
Mégpedig olyannyira, hogy – mint a népmesében – legkisebb lányát azonnal nőül adta a fiatal feltalálóhoz. Bayraktar ma már olyan drónokat tervez, amelyek a tízmillió dolláros amerikai Raptor teljesítményét ugyan még nem érik el, de a szintén amerikai Predatoréval versenyeznek.
De nemcsak a levegőben hódítanak a mesterséges intelligenciájú drónok, az amerikai haditengerészet is rendelt magának a víz alatti fajtából. Nem aprózták el: az autonóm tengeralattjáró 25 méter hosszú, ötventonnás, 12 torpedó indítására alkalmas. Csak kilencvennaponként kell felszínre emelkednie üzemanyagpótlásért.
A víz alatti drónok Putyin orosz elnök képzeletét is megragadták: szerinte játszi könnyedséggel megközelíthetik az orosz tengeralattjárók hiperszonikus rakétáikkal az amerikai partokat. Azért nem kellene egy mégoly okos robotra bízni, hogy az emberiség mikor vág bele önmaga megsemmisítésébe.
Borítókép: Katonai robotok a tálibok által elfoglalt kabuli amerikai támaszponton. Új dimenziók (Fotó: Getty Images)
