Nem könnyű az írói pálya kezdete, de hát melyik pályáé könnyű. Ha valaki, hát akkor én tudom.
Elmesélem, hogyan történt. Egyrészt, hogy őszinte legyek, életem első regénye nem volt teljesen befejezve. Hiányzott a vége. És többé-kevésbé hiányzott a közepe is. És az eleje sem volt még minden részletében kifejtve; terjedelme nagyjából másfél oldal lehetett. Viszont milyen másfél oldal volt az!
De hogy teljesen érthető legyen első regényem viszontagságos története, fel kell idéznem néhány kétségtelenül fontos motívumot. Az eset nyolcadikos koromban történt. Engem akkoriban egyetlen dolog érdekelt, hogy valamiképp tovább tudjak tanulni, ha lehetséges, gimnáziumban.
Amire körülbelül egy hónappal a tanév vége előtt mind kevesebb esélyem mutatkozott, hisz a hármas magyar érdemjegy végleg romba dönteni látszott vérmes reményeimet.
Egy reggelen aztán isteni gondolatom támadt. Alapos fejszámolást követően arra jutottam, hogy egy magyar négyes érdemjegy megfordíthatná sorsomat, és visszaadná a matematikai esélyemet a továbbjutásra. (Tisztára, mint a magyar válogatottnak általában).
De hogyan lehetne ezt kivitelezni? Tanuljak esetleg? Nem, úriember soha nem a könnyű utat választja. Arra gondoltam, hogy sokkal járhatóbb és elegánsabb útja lenne a magyar négyesnek, ha esetleg írnék egy regényt. Csakhogy regényt írni minden hülye tud. Annak a regénynek meg is kell jelennie!
Arra, hogy megírjam életem első regényét, kiadót keressek, és a nagy mű napvilágot is lásson, az osztályozó értekezletig nagyjából négy hetem volt. Pont elég! Úgy véltem, a legnehezebb a kiadókeresés lesz, viszont ha még aznap megírom életem első regényét, akkor talán belefér az is.
Hozzá kell tennem, hogy biztosra mentem. Szerzőtársat kerestem, mert kissé elbizonytalanodtam, hogy csakugyan be tudom-e fejezni estére életem első regényét. Flóri nem dédelgetett magában írói ambíciókat egészen a nagyszünetig, de hamar meggyőztem arról, hogy egészen egyszerűen nincs más megoldás.
Amúgy is matek következett, elővezettem nagyvonalú tervemet, miszerint egy matekóra a lehető legjobb alkalom első regényünk jelentős részének megírására.