Orosz–amerikai tárgyalások állnak a nemzetközi figyelem középpontjában. A helyzet nem megnyugtató. Az orosz cél: Ukrajna ne legyen a NATO tagja, az USA ne telepítsen több támadóeszközt, elsősorban rakétákat az orosz határ közelébe, vonják ki az orosz határ mellől a külföldi, főleg amerikai erőket. Ezek a feltételek az USA számára elfogadhatatlanok.
Az Európai Unióban január 1-jétől Franciaország vette át az elnöki hatásköröket. Bár ezek jelentős része formalitás, de mivel nagyhatalom tölti be az elkövetkezendő hat hónapban ezt a szerepet, és időközben elnökválasztás lesz, Franciaországban a szerep felértékelődött.
Párizs meghirdette a stratégiai autonómia elvét, amely magában foglalja Európa felértékelődését az USA-val és Oroszországgal szemben és az ehhez nélkülözhetetlen fegyverkezést is.
A francia hadiipar ebben vezető szerepet kíván betölteni. Tekintettel az új világpolitikai folyamatokra, többek között a pandémia meg nem oldott kérdésére Párizs a maastrichti kritériumok lazításával számol. Az európai védelemben Párizs ugyancsak magának kívánja fenntartani a vezető szerepet.
Az euró bevezetésének huszadik évfordulója kapcsán Párizs Berlin mellett, részint annak ellensúlyozásaként, bevonja a vezetésbe Rómát is. Minden EU-s döntés előtt rendszeres, mondhatni kötelező az egyeztetés Franciaország és Németország között, most ez bővül ki.
Németország kilencedik kancellárja alatt beindult az élet. A külügyminiszter első washingtoni útján láthatóvá váltak a két fél ellentétei, többek között az orosz gázvezeték kérdésében. Sokatmondó, hogy a német kormány legnépszerűbb tagja az egészségügyi miniszter.
Ukrajnában kevés változást észlelünk. Az ipar, a mezőgazdaság mélyponton van. A Nyugat döntően a katonai beszerzéseket támogatja, annak is legnagyobb részét hitel formájában, magyarul előbb vagy utóbb vissza kell fizetni azt.
Az ukrán–orosz határvidéken mindkét oldalon rendkívül nagy mennyiségű és az esetek jelentős részében csúcsminőségű haditechnika néz szembe egymással.
A Krím félsziget kérdéséről az orosz fél továbbra sem hajlandó tárgyalni. A Donbaszról igen. A feltétel az autonómia megadása, amelyet eddig Kijev határozottan ellenzett, de jelenleg hajlik arra, hogy népszavazást ír ki a kérdésről.
Ukrajna határozottan követeli mindenkitől, hogy akadályozzák meg az Északi Áramlat 2 vezeték beindítását. Mivel ez elkerülné Ukrajnát, az országnak évi sok millió dolláros bevételkiesést jelentene. Az Egyesült Államok támogatja Kijevet, de az amerikai palagáz jóval drágább, és Európának is szüksége van a gázenergiára.
Ukrajna rendszeresen bejelenti, hogy orosz támadást vár. Ennek eddig már többször a napját is közölte. Mindeddig tévesen. A rendkívül nehéz helyzetben levő országban a katonai kiadás elérte a GDP hat százalékát. Elkezdődött a nők kötelező sorkatonai összeírása.
A helyi konfliktusok közül új a kazah helyzet. A válságra, a tüntetésekre, a rablásokra senki nem volt felkészülve. A tüntetők között sok afgán, kirgiz és ujgur is volt. A felkelők, akik komoly külföldi támogatást kaptak, elfoglaltak városrészeket, rendőri posztokat, repülőtereket, fegyverboltokat és két kórházat is.
Tokajev elnök kiadta a tűzparancsot, és a fennálló szerződéseknek megfelelően külföldi, elsősorban orosz erőket hívott be az országba. Ezek megjelenésével az erőviszonyok megváltoztak. A kórházakat, repülőtereket visszafoglalták, és elkezdték Asztana részletes átkutatását. Az összecsapásokban mindkét oldalon sok a halott, több ezer embert letartóztattak.
Az USA cégei közel negyvenmilliárd dollárt fektettek, illetve fektetnek be a kazah energiaiparba, és biztonságra vágynak. A válság másik tanulsága, hogy Moszkva a posztszovjet térségben továbbra is meghatározó szereppel bír.
Ezt bizonyította az örmény–azeri háború is. Kazahsztánban az oroszok aránya a korábbi ötven százalékról – részint a kivándorlás, részint a nagyobb kazah gyermekszám miatt – mintegy egyharmadra csökkent.
A válság rámutatott a kazah eliten belüli hatalmi harcra. Nazarbajev már évek óta nem tudta életkora miatt a hatalmat gyakorolni. Kiszemelt utódját, a lányát, aki parlamenti képviselő, a klánok nem fogadták el. Férje külföldre menekült, és szidja a rendszert, amelynek korábban ő is részese volt.
Tokajev, aki nyilvánvalóan megkapta Moszkva támogatását, a Nazarbajev klán jó pár vezetőjét letartóztatta, többek között a volt miniszterelnököt és a volt elnök unokaöccsét is. A vád hazaárulás. Tokajev, akit a korábbi elnök és barátai csak bábnak szántak, elkezdte gyakorolni a hatalmat.
Érdekes eleme volt a válságnak, hogy az oroszok lakta kormányzóságokban és azokban, ahol a kormányzó képes volt rendet tartani, és nem engedte meg a lakosság teljes kizsákmányolását, az oligarchák túlkapásait, nem voltak megmozdulások.
Nem lehet tudni, hol van Nazarbajev, és azt sem, hogy milyen lesz a végkifejlet. Tokajev teljes orosz támogatásban részesül. Mivel az USA beruházásai révén a rendben érdekelt, ebben a térségben rá van utalva az oroszokra. Meglátjuk, hogy ennek milyen hatása lesz a most meginduló orosz–amerikai és orosz–nyugati kapcsolatokra.
Az országban január 19-ig rendkívüli állapot van. Az új államfő eddig nem tartozott a hatalom belső köréhez. Kérdés, hogyan fog lépni. Egy lehetséges forgatókönyv, hogy orosz minta alapján az oligarchák egy részével kiegyezik, a többiekkel leszámol. Első lépésként visszaállította az 1993-as alkotmányt.
Amíg a Szovjetunió felbomlása után az európai területek nagy része, a balti államok, Moldova, Grúzia nyugati irányba nyitottak, addig az ázsiai területek, főleg a muzulmán országok megmaradtak az orosz érdekszférában. A Szovjetunió korábbi határai csak Kína, Mongólia, Norvégia és Finnország esetében lettek az oroszországi határok is.
Az új év első napjai sajnos azt bizonyították, hogy a nemzetközi kapcsolatokban nem következett be pozitív fordulat.
Borítókép: Az orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata által 2021. április 23-án közreadott, videófelvételről készült képen egy orosz páncélozott harcjármű felhajt egy orosz partra szállító hajóra a krími Opuk gyakorlótéren végrehajtott hadgyakorlat után (Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata)
