Érdekesség, hogy a Partiumban – református környezetben – fordított formában is hallom: Híveim a Krisztus Jézusban. Nekem nagyon furcsa volt eleinte, s nem is nagyon találtam magyarázatot rá. Talán a magyaros névsorrendre való törekvés állhat mögötte.
A magyaros névsorrend ugyanis: a nagyobb felől közelít a kisebbhez, személyneveinkben ezért áll elöl a családnév és utána a keresztnév: Krisztus a nagyobb egység (a Messiás, világi cím), Jézus (az Isten fia, a Názáreti, konkrétan Jézus neve). De ez csak egy ötlet, még további kutatást igényel a kérdés.
Önkéntelen felkiáltásainkban olykor a szenteket soroljuk fel halmozásos szerkezetben: Szűz Mária, Szent József. Csakúgy, mint az archaikus népi imákban: Szent Világ Úrjézus Krisztus benne lakik vala… (Hegyet hágék, lőtőt lépék). Az Isten-isten ismétléses szerkezet a koccintáskor hallható.
Sánta Ferenc Föld című novellájában halmozottan fordulnak elő a személyragos szakrális felkiáltások: „Jaj, édes istenem, jaj, Szűz Máriám, mi lesz velünk, mit csináltak ezzel az emberrel, édes Jézusom, hát mikor irgalmazol már minékünk!”
Az Isten a szekéren című novellájában felbukkan-eltűnik egy öregember: „kicsoda maga? … Én vagyok az Isten! Az Úristen! – De… ha maga az Isten, akkor mit gondol, hogy én ki vagyok? – Maga Sánta Ferenc”. Másutt (a Hold című novellában) azonban fölteszi a kérdést az író: „mikor válaszol az Isten az embernek?”
Borítókép: Illusztráció (Fotó:Pexels)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!