Villanyszerelést vállaló exelnök

Provokatív álláshirdetést is feladott, az autogramosztás mellett akár villanyszerelést is elvállalna Lech Walesa­ lengyel exállamfő, az ínséges Covid-idők Nobel-békedíjas áldozata. Pedig a fejlett országok nemigen hagyják slamasztikában távozó elnökeiket. Különösen nem Amerikában, ahol a meghívásokhoz csatolt nagy összegű csekkek, kiadói jogdíjak is megédesítik a Fehér Ház utáni életet.

634187412 Fotó: Jack Brockway Forrás: Getty Images

Némi öröm az ürömben, hogy az összeget nemrég felemelték, de az egykori mokány villanyszerelő azt is felvetette, 78 éves fejjel újra kézbe veszi a fázisceruzát, amellyel 1967-ben kezdte a szakmát a gdanski Lenin Hajógyárban, ahol később történelmet írt a kommunista rendszerrel szembeszálló független szakszervezeti vezetőként. 

Tavaly tavasszal – az önmarketing provokatív és ironikus példájaként – Walesa egy hirdetési portálon is kínálta szolgáltatásait: Nobel-békedíjas exelnök motivációs beszédeket tart, de autogramokra is szívesen házhoz megy…

Ha a diktatúrákat most nem is számoljuk – a dollármilliárdos exelnökök szemérmetlen fényűzésétől a gödörből torzonborzan előhúzott Szaddám Huszeinig bezárólag elég széles a skála –, a fejlett demokráciák gyakorlata azt mutatja, hogy a politikai elit tagjainak, beleértve a leköszönő államfőket is, a nyugdíjas éveikben is van mit a tejbe aprítaniuk. 

Ez akkor is így van, ha a protokolláris és jótékonysági eseményeken túl nagyon korlátozott, mit vállalhat el egyáltalán – legalábbis Európában – a legmagasabb közjogi méltóság korábbi betöltője. 

Kormányfőként akadtak olyanok, mint például Gerhard Schröder német exkancellár, José Manuel Barroso volt portugál miniszterelnök, majd európai bizottsági elnök, vagy legutóbb az osztrák Sebastian Kurz – az ő politikai pályája hirtelen és nagyon fiatalon tört ketté –, akik kevéssé bizonyultak gátlásosnak, ha zsíros állással kínálták meg őket az üzleti világból. 

De mit vállalhat el egy volt államfő? – a hivatal elvégre annak elhagyása után is kötelez. A közéleti egérutak inkább kivételnek számítanak. A franciáknál a legfőbb jogi fórum szerepét betöltő Alkotmánytanács várja a soraiba a leköszönő köztársasági elnököt havi 14 ezer eurós tiszteletdíjért. 

Ám a lehetőséggel nem mindenki élt, Charles de Gaulle például egyáltalán nem akart bekapcsolódni a munkába, Francois Mitterrand nem sokkal a távozása után meghalt, Jacques Chirac pedig csak pár évet vállalt. 

Olaszországban a távozó államfő örökös szenátor lehet, a felsőházban 12 ezer 500 euró a havi juttatás. Ezt a tisztséget viseli az ország egyetlen ma is élő exelnöke, a 97. életévét taposó ­Giorgio Napolitano, aki 2006 és 2015 között volt a Quirinale-palota lakója.

Walesa szavai szerint néhány ezer eurót szokott kapni egy-egy felkérésért. Így már érthetőbb, hogy az elmúlt két szűkös Covid-esztendő megterhelte a családi kasszát. Amerikában például ennél jóval magasabb a tarifa, és így is jó előre le kell kötni a programot az obsitos politikus stábjánál – amelyet egyébként a szabályozás értelmében az adófizetők pénzén biztosítanak a számára, megfelelő költségkerettel, testőrséggel, sofőrrel, özvegyi nyugdíjjal, egészségbiztosítással és egyéb juttatásokkal együtt. 

Még elnöknek sem kell lenni hozzá, hogy vastagon fogjon a ceruza. Dollárban hat számjegyű összegről írhatott csekkeket értékes szavaiért Hillary Clinton volt szenátor, sikertelen elnökjelölt és Arnold – a vaskos osztrák akcentusán élcelődők szerint Arrrnold – Schwarzenegger kaliforniai exkormányzó, testépítő és filmsztár is. 

Janet­ Yellen, a szövetségi tartalékbank, a Fed előző elnöke, jelenlegi pénzügyminiszter nem kevesebb, mint hétmillió dollárt kalapozott össze a felkéréseivel; ennyiért azért teniszsztároknak is sokat kell a salakon izzadniuk.

Vannak esetek, amikor a visszavonulás után megkeresett összeg kiáltó ellentmondásba kerül a kiérdemesült politikus korábbi nézeteivel, életvitelével. Obamát is bírálatok érték, amiért a szerény értelmiségiből lett botcsinálta szenátor, majd elnök három felkéréssel röpke 1,2 millió dollárt keresett vezető amerikai cégek, köztük a Cantor Fitzgerald befektetési bank megbízásából. 

Mégpedig nem sokkal azután, hogy 2017-ben átadta a Fehér Házat Trumpnak, az amerikai elnökök mindenkori leggazdagabbikának. A sajtóban gyorsan szembesítették is Obamát azzal a nyolc évvel korábbi nyilatkozatával, miszerint

„nem azért indultam az elnöki hivatalért, hogy segítsek egy rakás Wall Street-i bankár nagykutyának”.

Meglehet, Walesa életművét és örökségét tekintve később még előnyös is lesz, ha átmenetileg most vékonyabb a pénztárcája. Egy, a nyolcadik ikszhez közeledő lengyel villanyszerelőnek ma 100-150 ezer forint körüli összeget kézbesít havonta a postás – már amennyiben nem a Lech Walesa név áll a nyugdíjkártyáján.

Borítókép: Barack Obama egykori amerikai elnök sárkányszörfözik a karibi Brit Virgin-szigeteknél. Kinn a vízből (Fotó: Getty Images)