Cserjesorompó

Észak-Szomália éves exportjának mintegy nyolcvan százaléka juh és egyéb állatok húsa, teje és gyapja. Az aszályos évek megtizedelték a régió legelőit, néhány falu mégis átvészelte a nehéz időket. Egy nemzetközi csapat­ ­­annak nézett utána, vajon ezek az általános trendnek ellentmondó, ritka sikerek segíthetik-e másutt a mezőgazdasági területek megvédését. És általánosságban mit tanulhatunk a rendkívüli esetekből?

659971360 Fotó: Anadolu Agency Forrás: Getty Images

Miért sikerül valami egyeseknek, míg másoknak ugyanaz nem jön össze? A kérdés megválaszolásához a hagyományos adatfeldolgozást a feje tetejére kell állítani. „A statisztikákban az olyan sikertörténetek, mint például a rendkívül aszályos körülmények között is legeltető szomáliai falvak, kilógnak az adatok sorából, ezért általában nem veszik azokat figyelembe” – jelentette ki Basma Albanna, az angliai Manchesteri Egyetem kutatója. A szokásos gyakorlat ugyanis az, hogy ha kiugró értékek vannak az adatokban, akkor azokat mellőzik. Ugyanakkor ezek az értékek létfontosságú információkat tartalmazhatnak Basma Albanna és más statisztikusok szerint. A „pozitív deviancia” megközelítését alkalmazó szakemberek árgus szemekkel átszitálják az adatokat, hogy újragondolható információkat találjanak a sokak által zavarosnak vélt helyeken. „Deviánsok” után kutatnak – a nagy adathalmazok kiugró értékeire –, hogy ezek segítségével megtudják, miért sikeresek egyes egyének vagy közösségek, amikor mások, akik közel azonos körülményekkel néznek szembe, kudarcot vallanak. Az új szempontokkal felvértezve a kutatók olyan stratégiákat dolgozhatnak ki, amelyek segíthetik a gyengélkedő többséget a pozitív eredmények elérésében.

„A kutatásban általában túl nagy hangsúlyt fektetünk az átlagokra” – idézi a Sciencenews.org tudományos portál Megan Higgs amerikai statisztikust, a Nemzetközi Statisztikai Intézet blogjának szerkesztőjét. Néha az átlagok azonban elfedik a létfontosságú információkat.

A pozitív deviancia alkalmazása nélkül, amely a margón lévő csoportokat és egyéneket vizsgálja, Higgs szerint hiányozna az összkép rendkívül fontos része.

A „pozitív deviancia” kifejezés először az 1970-es évek közepén jelent meg, de ez a megközelítés csak közel két évtizeddel később nyert teret. 1990-ben Monique Sternin és néhai férje, Jerry Sternin a Save the Children gyermekmentő humanitárius szervezet munkásaiként pozitív devianciaprojektet indítottak Vietnamban, hogy felszámolják a gyermekkori alultápláltságot.

A vietnami kormány tisztviselői arra kérték a házaspárt, hogy segítsenek a közösségeken anélkül, hogy ételosztást vagy más fenntarthatatlan segélyezési gyakorlatot folytatnának.

Sterninék az elszegényedett közösségekben azokra a gyermekekre összpontosítottak, akik továbbra is jól tápláltnak tűntek. Thanh Hóa tartomány négy falujában – ahol összesen kétezer három év alatti gyerek élt – a kicsik súlyát mérve kiderült, hogy csaknem hetven százalékuk alultáplált.

A házaspár ezután arra kérte a falu lakóit, hogy keressék meg a legszegényebb családok egészséges súlyú gyerekeit. Minden faluban volt néhány família, amelyik megfelelt ennek a kritériumnak. Monique Sterninék felfedezték, hogy ezek a kicsik olyan családokban éltek, amelyek a rizsföldeken és burgonyaföldeken tenyésző rákokkal is etették gyerekeiket. Sternin szerint a falusi bölcsesség ezeket az ételeket „tabunak” vagy veszélyesnek tekintette. A hiedelemre fittyet hányók a megszokott két étkezés helyett napi három-négy alkalommal etették gyermekeiket.

A megoldás egyszerűnek tűnt: több családot kell rávenni arra, hogy felvegyék étrendjükbe e táplálékokat. De a megvalósítás nem volt egyszerű.

„A pozitív deviánsok kívülállók, lázadók a közösség szemében” – magyarázta a portálnak Sternin. Meg kellett találni, miként érhető el, hogy mind többen kövessék a társadalmi normákat felrúgó családok példáját.

Úgy döntöttek, ingyenrizst adnak a falubelieknek, akik cserébe főzőtanfolyamon vesznek részt gyerekeikkel. A 12 napos kurzus mindennap extra étkezést biztosított a falubelieknek, aminek az is része volt, hogy a tanoncoknak el kellett készíteniük a rákból, valamint a vadon élő zöldségekből készült ételeket. E 12 nap alatt a szülők saját szemükkel látták, hogy a megváltozott étrendnek köszönhetően a gyerekek híztak, egészségesebbek lettek. Egy év elteltével az érintett falvakban több mint ezer gyerek már nem számított alultápláltnak. Sterninék hasonló programokat indítottak szerte az országban. Mások is elfogadták ezt a módszert, és ma már világszerte léteznek hasonló táplálkozási programok.

Az eredmény inspiráló volt, de személyre szabott megközelítést igényelt az adatgyűjtés. Basma Albanna azon töprengett, hogy például a kormányzati felmérések, a műholdképek és a közösségi média tartalmai kvalitatív kutatással párosulva képesek-e elvégezni ezt a munkát alacsonyabb költségek mellett. Az adathalmazok végül is léteznek, a folyamat kezdetben kevésbé munkaigényes, mint háztól házig menni és kérdezősködni. (A kiugró értékek azonosítása falvak vagy városrészek szintjén ezzel a megközelítéssel az adatvédelmi aggályokat is csökkenti.) „Pozitív deviánsokat ritkán találunk. Ám minél nagyobb az adatmennyiség, annál több ilyen jellegű adatot tudunk azonosítani” – mutatott rá Basma Albanna, aki az elmúlt időszakban partnereivel különleges felkéréseknek tett eleget. Mexikóvárosban a nők számára legbiztonságosabb nyilvános tereket keresték meg, Nigerben a legtöbb kölest termelő közösségeket térképezték fel. 2021 szep­temberében számoltak be azon körzetekről, amelyek a leghatékonyabban állították meg a Covid–19 terjedését Németországban. Szomáliában olyan közösségek után kutattak, amelyek állatállományai a 2016–2017-es pusztító aszály alatt és után sem pusztultak el. Az az aszály olyan súlyos volt, hogy az afrikai ország több mint felén kritikus élelmiszerhiányt okozott. Az állatállomány közvetlen megszámlálása ebben az esetben bonyolult lett volna, ezért a csapat az egészséges legelőket mérte fel, hiszen ahol dús a növényzet, ott valószínűleg az állatállomány sem pusztul. Több mint háromszáz falura összpontosítottak az észak-szomáliai hegyvidéken: csapadék- és talajborítási adatok alapján a hasonló adottságú településeket hasonlították össze. A 2016-tól 2020-ig tartó elemzés során azonosítottak 13 lehetséges pozitív deviánst, azaz olyan egyedi falusi megoldást, amely a szárazság ellenére egészségesebb növényzetet tartott fenn. Egyes falvak például cserjesorompókat használtak a települések körül az erózió korlátozására vagy félhold alakú medencéket vájtak a talajba, hogy visszatartsák a vizet – számoltak be a kutatók decemberben a Development Engineering online folyóiratban. Felfedezték, hogy a pozitív deviáns falvak vezetői megtiltották a közösségi földek lekerítését személyes használatra. Ezzel szemben a többi köz­ségben általános maradt a közterületek leválasztása. Azt is megfigyelték, hogy a sikeres falvakban sok nő kezdett méheket tartani, ami váratlan előnnyel járt: a méhek jelenléte visszatartotta az embereket attól, hogy tüzelőanyagnak vágják ki a cserjéket és fákat.

„Amellett, hogy megadja a kutatóknak és a döntéshozóknak az előremutató beavatkozások megtervezéséhez szükséges információkat, a pozitívdeviancia-megközelítés erősítheti a hagyományokat” – összegez a Sciencenews.org-on Kai Ruggeri, a New York-i Columbia Egyetem viselkedéstudományi szakértője.

– Statisztikusok, matematikusok és fizikusok mindig is foglalkoztak a kiugró adatokkal, jelekkel, hiszen gyakorta nem az átlageredmények, hanem az extremitások elemzése adta a megoldást – tájékoztatja a Lugast Vattay Gábor,­ az ELTE TTK Komplex Rendszerek Fizikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. A professzor és munkatársai olyan természeti és humán jelenségekkel foglalkoznak, amelyeknél tízszeres, de akár százszoros eltérések mutatkoznak. Ebbe a körbe nem tartozik bele például az emberek magassága, hiszen ott nem alakulnak ki többszörös eltérések, de nagyon is része például a vagyoni helyzet. Utóbbi esetben akár milliószoros differenciák lehetnek az adott ország legszegényebbje és leggazdagabbja között. A pozitív deviancia okainak feltárása a komplex jelenségek megértését segíti. Tanulságos annak feltárása, hogy milyen részfolyamatok vezettek a valamilyen szempontból kiugró eredményekhez. Amiből tanulni lehet, hiszen ahogy a vietnami példa mutatta, megoldhatatlannak tűnő helyzetekre is lehet megoldást találni. E jelenség tanulmányozása az egyetemi tanár szerint bevett gyakorlat a tudományban.

A Szomáliában kutakodó csapat most azt vizsgálja, hogyan használhatnák fel a pozitív devianciáról szerzett új ismereteket viselkedési és politikai beavatkozások kidolgozására. Az ilyen beavatkozások – állítja Sternin – további előnyökkel járnak: képessé teszik a közösségeket arra, hogy kihasználják saját népük bölcsességét.

Borítókép: Asszony vizeskannával az aszály sújtotta Szomália egyik menekülttáborában. Deviánsok nyomában (Fotó: Getty Images)