A kiállítás rendezőinek, S. Nagy Anikó muzeológusnak és férjének, Spekál József mérnök ezredesnek ez már a harmadik kiállítása, amely az első világháborúval, a hadsereg és a lakosság életével, ellátásával foglalkozik.
Az első címe Gulyáságyú és rohamsisak – A Nagy Háború gyomornézetből, a másodiké Fürdőélet a Nagy Háborúban. A harmadik – a csokoládéra fókuszálva – édes pillanatokat elevenít fel.
Nem is gondolnánk, hogy az „istenek eledelének” milyen fontos szerep jutott a hadjáratokban.
A kiállításon királyok, pápák, koronás fők képei fogadják a látogatókat. A csokoládéval kapcsolatban két ellenségeskedő uralkodót emelnek ki: Mária Teréziát, aki nagyon szerette, s uralkodása alatt vált az osztrákok nemzeti italává, és a porosz királyt, Nagy Frigyest, aki a csokoládét mustárral és borssal fogyasztotta... Megismerhetjük a nagy háború két kirobbantóját, II. Vilmos német császárt és Ferenc Józsefet is.
Az 51 hónapig tartó fegyveres küzdelemben katonáik számára a csokoládé volt a boldogság egyik forrása. A tápláló és ízletes csemege kis helyen elfért, változatossá tette az unalmas hadimenüt. Az osztrák–magyar hadsereg 1878-ban Bosznia-Hercegovina megszállása során kapott először csokoládét a menázsiban. Rendszeresen csak az első világháború idején jutottak hozzá, kávé helyet ötven gramm fejadagot kaphattak.
Belépve a kiállítótérbe olyan, mintha egy bonbonosdobozba sétálnánk be.
A tárlók is bonbonra emlékeztetnek, amelyekben a svájci Suchard és a német Stollwerck cég által készített reklámképecskék láthatóak. A csokoládé az egyik első volt az árucikkek közül, amelyet reklámoztak.
De hogyan került Európába? 1520-ban Hernán Cortés, a Mexikót meghódító spanyol konkvisztádor így írt királyának az aztékok kakaóbabból készített frissítőjéről:
Aki egy kupával iszik ebből az italból, az egy teljes napot képes végiggyalogolni étlen-szomjan.
Cortés katonái kezdetben disznónak való moslékként emlegették a zsíros, keserű italt, majd miután elfogyott az otthonról hozott boruk, ráfanyalodtak. Később a spanyolok forró vízzel készítették, vaníliával, szegfűszeggel, fahéjjal fűszerezték, és cukorral édesítették.