Amikor nukleáris fegyvereinkkel végleg elérjük azt a szintet, hogy uraljuk az atomeszközt, és bármikor képesek leszünk megsemmisítő csapást indítani, akkor ezt követően egyetlen agresszor sem meri megtámadni országunkat – ezt közel tíz éve mondta Kim Dzsong Un észak-koreai vezető, akinek parancsára a kommunista állam megkezdte gyorsított atomprogramját. Észak-Korea nagyon közel van ahhoz, hogy ha esetleg valamilyen kalandor állam részéről támadás éri, atomfegyverrel megtorolja azt. Lehet, hogy csak egy közép-hatótávolságú atomeszköz, vagy az űrbe kilépő ballisztikus rakéta, esetleg nukleáris töltetet hordozó robotrepülőgép, vagy a legújabb hiperszonikus fegyver, nagy valószínűséggel célt ér, és a támadó földjén borzalmas pusztítást visz végbe.
Tavaly szeptember végén jött a hír, hogy Észak-Korea kísérletet végzett hiperszonikus rakétával. Sokan ezt kételyekkel fogadták. A világ egyik legszegényebb országa tesztel ilyen csúcsfegyvereket? Eddig csak Oroszország és tavaly augusztusban Kína tudott előállni sikeres tesztekkel. Az Egyesült Államok milliárd dollárokat éget el hiperszonikus hajtómű fejlesztésére, mégsem tud jelentős haladásról beszámolni. Ilyen zseniális rakétakutatók vannak Észak-Koreában? – tették fel a kérdést a gyanakvó szakértők. Azt teljességgel kizárták, hogy Moszkva vagy Peking önként átadta volna Phenjannak a titkos haditechnikát. Sőt mostanában inkább csak gondot okoz a két szövetségesnek az észak-koreai kapcsolat. Esetleg még szóba jöhet az is, hogy észak-koreai kémek valahol a világban rátették a kezüket a tervrajzokra. A lényeg az, hogy január elején Phenjan újabb két sikeres kísérletet hajtott végre a hiperszonikus eszközzel.
Mi ez a „csodafegyver”? Ez a rakéta nem lép ki az űrbe, őrületes iramban a Földhöz közel száll. Pályája a ballisztikus eszközökéhez képest nem kiszámítható, átlagban a hangsebesség ötszörösével repül. A manőverezhető eszköz bizonyos típusa 27-32 ezer kilométer/órás sebességgel száguld a célja felé. Jelenleg nincs olyan rakétavédelmi rendszer, amely semlegesíteni tudná. Esetleg azt tudják jelenteni, hogy egy ilyen rakéta átszállt a figyelési körzetükben. Felszerelhető hagyományos robbanószerrel és atomtöltettel is. Van, aki a Szent Grálhoz hasonlítja. A „legyőzhetetlen” hiperszonikus rakétával működő atomfegyverből az oroszok már többet kifejlesztettek, sőt van olyan, amelyet haderejükben már rendszeresítettek is. Ha igazak az észak-koreai kísérletekről szóló hírek, amelyeket eddig egyetlen nagy nyugati hírforrás sem cáfolt meg, nagy valószínűséggel amerikai műholdfelvételek is ezt igazolják, akkor hamarosan Phenjan is előáll ilyen eszközeivel.
Mi vezetett ehhez a hatalmas ugráshoz? Kim Dzsong Un nagyapja, Kim Ir Szen is felfogta a rakéták jelentőségét. Ő arról álmodott, hogy majd a Japánban lévő amerikai támaszpontokra mér csapást. Az észak-koreai rakétaprogram az 1960-as évektől datálható. Észak-koreai diákok, akik a megfelelő szakokon tanultak Kínában és a Szovjetunióban, hazatérve szembesültek azzal, hogy a nagy testvérekéhez képest milyen szegényes a helyzetük. A fordulatot az hozta meg, hogy az 1980-as években szovjet típusú Scud rövid hatótávolságú rakétát sikerült beszerezniük Egyiptomból. Ezt azonnal a legkisebb darabokra szerelték szét, és megkezdték az elemek lemásolását. Olyan jól sikerült a koppintás, hogy a vevők – Irán, Szíria, Pakisztán – sorban álltak az észak-koreai Scudokért, ami jelentős bevételi forrás lett Phenjannak. Egy évvel a nagy vezető halála előtt, 1993-ban sikeresen tesztelték az első saját fejlesztésű rövid hatótávolságú rakétát.
Az apa, Kim Dzsong Il inkább csak diplomáciai alkudozásokra használta fel a rakétákat. Az amerikaiak 2000-ben, Madeleine Albright külügyminisztersége idején egymilliárd dollárt ajánlottak Phenjannak, ha felhagy a Scudok exportjával. Aztán a „szeretett vezető” rájött arra, hogy e busás kompenzációval csak ki akarják szorítani a fegyverpiacról. A közeledésnek vége szakadt, és az észak-koreai rakétaprogram és a fegyverkivitel újból beindult. Kim Dzsong Il 2011-ben meghalt, dinasztikus módon fia, Kim Dzsong Un vette át az ország irányítását. A jóllakott napközis benyomását keltő 27 éves diktátorpalántának már ekkor megvolt a magához való esze. Villámgyorsan létrehozta az észak-koreai stratégiai erők parancsnokságát, és feszített tempójú rakéta- és atomprogramba kezdett. A fő cél az volt, hogy Phenjan minél előbb rendelkezzen nagy hatótávolságú ballisztikus atomfegyverrel. Ilyen eszközzel sakkban tarthatják azokat az országokat – itt az Egyesült Államokról, Dél-Koreáról és Japánról van szó –, amelyek a vesztére törhetnek.
Kim Dzsong Un összeszedte a legjobb észak-koreai rakétaszakembereket. Miközben az ország éhezett, parádés lakhatást biztosítottak a tudóscsapatnak, s az évek során látszott – amikor Kim Dzsong Un felkereste a hadiüzemeket, és látogatásáról fotók is készültek –, hogy svájci és kínai legújabb generációs gépekkel miként újult meg ez a szektor. Az amerikai hírszerzők figyelme különösen a 2015-ben négycsillagos tábornokká avanzsált Kim Dzsongsikre (az első vezetővel csupán névrokon) irányul, szerintük ő a feje az észak-koreai atom- és ballisztikus programnak.
Milyen eredményt hozott ez a gyorsítás? Nyugati megfigyelők szerint amikor Észak-Korea 2017-ben kifejlesztette a szilárd rakétahajtómű-anyagot, jelentős előrelépést tett az azelőtti folyékonyhoz képest. Az Egyesült Államok csak a 80-as évektől alkalmazza ezt az üzemanyagot, a tudósok szerint valóságos fekete mágia ennek elkészítése. Ugyanabban az évben hidrogénbombát robbantottak. Aztán jöttek a kísérletek nagy hatótávolságú rakétákkal, miközben tucatjával próbálták ki a tengeralattjáróról indítható ballisztikus eszközöket. Egyre jobb hatásfokkal.
A közelmúltban sikeresen indítottak egy 1500 kilométerre célba találó robotrepülőgépet. Megbirkóztak azzal a feladattal is, hogy kellően kicsinyítsék az atomtölteteket, hogy „felférjenek” a szállítóeszközre. Most elérkeztek a Szent Grál megérintéséhez. Kim Dzsong Un megfelelt a saját maga által kitűzött kihívásnak. De milyen áron? Az újévi beszéd közben elmorzsolt könnyei vajon meghatják-e sokat szenvedett népét?
Borítókép: Kim Dok-hun észak-koreai miniszterelnök megszemléli az iskolai színes ceruzákat. Fejlődés váratlan ugrásokkal? (Fotó: Europress/AFP)
