És éhínség, hiszen az 1708–1709. esztendőt tartják a „nagy fagy” évének Európa-szerte.
A törököt kiűzték Budáról, de a törökfürdők itt maradtak. A város megbecsült tagjai közé tartoztak a fürdősök, céhük elkülönült a borbélyokétól, sebészekétől, orvosokétól, de azért voltak átfedések a munkájukban, mert a fürdősök is beretváltak, és a sebészekhez, orvosokhoz hasonlóan eret is vághattak.
A fürdők feladata volt a városi tűzoltás is, ezért nevezték a fürdősöket vízmároknak, mely szó mostanra teljesen feledésbe merült. Terápiájuk eredményességét nagyra tartották, de tettek is a jó hírért: a Rác fürdő szolgái például a közelükbe tévedt disznókat egyszerűen agyoncsapták, joggal féltve tőlük a fürdő tisztaságát.
Stocker beszámolójából tudható, hogy a budai hévizeket „megörvendeztette jelenlétével” Anton Albrecht Schmerling, az udvari kamara tagja, vagyis e nemes férfiú 1720 körül éppen Budán fürdőzött. „Miután pedig e vizek hatását és energiáit saját egészséged javulásán mérhetted föl, előbb felsóhajtottál, aztán méltatlankodni kezdtél, hogy a természet ily gazdag kincstára hogy lehet ennyire ismeretlen, s hogyhogy nem szolgálhat a köz javára és a betegek vigaszaképpen?”
Schmerling személyében mecénásra talált a szerző, így tudta megjelentetni budai hévíztanát háromszáz évvel ezelőtt. A huszonegy fejezetből álló munka foglalkozik a meleg források eredetével, a gyógyhatás okaival, majd bemutatja a budai fürdőket, és kémiai összetételük alapján elemzi gyógyvizüket. Mivel Stocker a széles olvasóközönségnek írt, ma is haszonnal olvashatjuk könyvét, különösen az utolsó hat fejezetet, amelyben szó esik a külső és belső gyógyvízkúrákról.
(Laurentius Stocker: Thermographia Budensis. Ford.: Magyar László András. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2021, 412 oldal. Ára: 7500 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!