Fürdős és vízmár

Budapest, 2018. április 10. A Rác gyógyfürdõ (régi nevén Rácz-fürdõ) díszes épülete a fõváros I. kerületében, a Hadnagy utca 8-10-ben. Mai formáját Ybl Miklós tervei alapján 1865-ben nyerte el. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba

Közel két évezrede indult virágzásnak a fürdőkultúra a mai ­Budán. Aquincum nevében benne is van az aqua – a víz – szó. A Rudas gyógyfürdő hőforrásai közelében IV. Béla alapított kórházat a XIII. században. A Lukács gyógyfürdő területén a Szentlélek lovagrend épített ispotályt az Anjou-házi uralkodók idején. Mátyás király palotájáról a kor hírnökei azt állították, hogy folyosó köti össze a királyfürdővel, a mai Rác fürdővel.

Oláh Miklós érsek Hungaria című, 1536-ban írott művében fontosnak tartotta, hogy szót ejtsen Buda „csodamód gyógyító erejű forrásairól” – veszi számba természeti kincseinket Áder János köztársasági elnök a Thermographia Budensis – azaz a Budai hévíztan – című kötet előszavában.

A latin cím nem véletlen: a szép kiállítású kötet Laurentius Stocker 1721-es kiadású művének fakszimile kiadását és annak első magyar fordítását tartalmazza Bálint Péter Vince, Magyar László András, Mádlné Szőnyi Judit, Tömpe Péter, valamint Bálint Géza tanulmányaival.

Stocker Lőrincet az első magyar thermo­grafusként emlegették a reformkor hajnalán. Könyve, mely több kiadást is megért, korának ismeretterjesztő bestsellere lehetett, mégpedig autentikus forrásból, Buda városának és fürdőinek vezető orvosától. A szerző ugyanis 1701-től a budai császári helyőrség és a város hivatalosan kinevezett orvosa, fizikusa volt, ám kutatási eredményeit még így sem tudta megjelentetni egykönnyen: 

„S jóllehet én már tizenkilenc évvel ezelőtt, a közérdeket tartva szem előtt, tudományos orvosi vizsgálatnak vetettem alá ezeket a hévizeket, és különféle kísérleteket végeztem velük, majd a számos megfigyelés eredményeképpen egy tanulmányt is írtam róluk, amelyet ki is szerettem volna nyomtatni, a polgárháború kitörése és elhúzódása, valamit a pestis közbejötte miatt, ám leginkább számos egymást követő s különböző időszakokban végzett kísérlet kedvéért mindmáig halogattam a kiadást.”

A körülményekre való hivatkozás nem csupán ürügy, mert valóban zavaros idők jártak akkoriban. Buda visszafoglalását követően fertőzések tizedelték a lakosságot, a források szerint az 1868-as Morbus hungaricus (a kiütéses tífuszt nevezték így akkoriban) húszezer áldozatot szedett. A Rákóczi-szabadságharc idején a fekete halál pusztított, a járványok mellett tűzvész és árvíz veszélyeztette az életet. 

És éhínség, hiszen az 1708–1709. esztendőt tartják a „nagy fagy” évének Európa-szerte.

A törököt kiűzték Budáról, de a törökfürdők itt maradtak. A város megbecsült tagjai közé tartoztak a fürdősök, céhük elkülönült a borbélyokétól, sebészekétől, orvosokétól, de azért voltak átfedések a munkájukban, mert a fürdősök is beretváltak, és a sebészekhez, orvosokhoz hasonlóan eret is vághattak. 

A fürdők feladata volt a városi tűzoltás is, ezért nevezték a fürdősöket vízmároknak, mely szó mostanra teljesen feledésbe merült. Terápiájuk eredményességét nagyra tartották, de tettek is a jó hírért: a Rác fürdő szolgái például a közelükbe tévedt disznókat egyszerűen agyoncsapták, joggal féltve tőlük a fürdő tisztaságát.

Stocker beszámolójából tudható, hogy a budai hévizeket „megörvendeztette jelenlétével” Anton Albrecht Schmerling, az udvari kamara tagja, vagyis e nemes férfiú 1720 körül éppen Budán fürdőzött. „Miután pedig e vizek hatását és energiáit saját egészséged javulásán mérhetted föl, előbb felsóhajtottál, aztán méltatlankodni kezdtél, hogy a természet ily gazdag kincstára hogy lehet ennyire ismeretlen, s hogyhogy nem szolgálhat a köz javára és a betegek vigaszaképpen?” 

Schmerling személyében mecénásra talált a szerző, így tudta megjelentetni budai hévíztanát háromszáz évvel ezelőtt. A huszonegy fejezetből álló munka foglalkozik a meleg források eredetével, a gyógyhatás okaival, majd bemutatja a budai fürdőket, és kémiai összetételük alapján elemzi gyógyvizüket. Mivel Stocker a széles olvasóközönségnek írt, ma is haszonnal olvashatjuk könyvét, különösen az utolsó hat fejezetet, amelyben szó esik a külső és belső gyógyvízkúrákról.

(Laurentius Stocker: Thermographia Budensis. Ford.: Magyar László András. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2021, 412 oldal. Ára: 7500 forint)

Borítókép: A Rác gyógyfürdő (régi nevén Rácz-fürdő) díszes épülete a főváros I. kerületében, a Hadnagy utca 8–10.-ben. Mai formáját Ybl Miklós tervei alapján 1865-ben nyerte el (Fotó: MTVA/Jászai Csaba)