Csakhogy a szárak külső végein egy-egy jókora, kikövezett falú verem várta őket, és amelyik belehullott, azt leölték. A sárkányok száma és a központi gödrök mérete két dologra enged következtetni: az ősi nomádok nagyobb csoportokban vadásztak, és nem kizárólag saját szükségleteik kielégítése végett. A fennmaradó húsmennyiséget – valamint az állatok hasznosítható részeit, például a bőrüket vagy az antilopok szarvát – eladták.
Arra viszont, hogy az ősi vadászcsoportok milyen hatást gyakoroltak a korabeli állatpopulációkra – a csordák irtásával szerepet játszottak-e a vadvilág átalakításában, vagy észszerűen, a környezetükben megfigyelt változásokhoz igazítva végezték-e a tevékenységüket –, egyelőre nincs határozott válasz.
A bbc.com idézi a Global Kites nevű projekt vezetőjét, aki a kutatások folytatását és az ökológiai szempontok előtérbe helyezését szorgalmazza. A hozzá hasonló tudósok ugyanakkor remélik, hogy a jelenleg Kazahsztán területén található Usztyurt Természetvédelmi Terület bővítése – Türkmenisztánra és Üzbegisztánra való kiterjesztése – a jövőben a világörökségi státusz elnyeréséhez vezethet.
Borítókép: Rejtélyes temető az üzbegisztáni sivatagban. A halál torkában? (Fotó: Getty Images)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!