Metszéspont

A nemzetközi kapcsolatokban – finoman szólva – nem enyhült a feszültség.

Fotó: Szerhij Dolzsenko

A nemzetközi kapcsolatokban – finoman szólva – nem enyhült a feszültség. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Lengyelország, a skandináv és a balti államok, valamint Kanada keményen fellépnek Oroszországgal szemben.

A többi ország, főleg a német–francia tengely mindent megtesz a válság enyhítése érdekében. A belorusz vezetés állást foglalt az orosz–amerikai megállapodás mellett. Gyakorlatilag a napi orosz politikát ismételgetik.

Miközben az USA négy B–52-es stratégiai bombázót helyezett át a saját területéről Nagy-Britanniába, az angol vezérkari főnök és a védelmi miniszter orosz partnereikkel tárgyaltak. Kijelentették, hogy hisznek az oroszoknak, és nem lesz támadás. 

A külügyminiszter ennek az ellenkezőjét állította. A londoni ukrán nagykövet bejelentette, hogy hazája nem akar a NATO-ba belépni, majd a kijevi külügyminisztérium közölte, hogy félreértés történt. Még eligazodni sem egyszerű ezekben a napokban. Eközben a brit alsóház szélesebb jogkört biztosított a kormány számára a meghozandó szankciók kérdésében.

Február 10-én Berlinben sor került a három balti állam és Németország csúcstalálkozójára. Berlin kijelentette, hajlandó a Baltikumba katonákat vezényelni, de minden rábeszélés ellenére sem vállalja támadófegyverek Ukrajnába küldését. 

A helyzetet bonyolítja Schröder korábbi kancellár, aki jelenleg a Gazprom egyik vezetője, és nyíltan, nemegyszer bután, fenntartás nélkül képviseli az orosz álláspontot. Mindezért évi hatszázezer eurós fizetést kap.

Berlinben a normandiai négyek újabb találkozója is sikertelen maradt. A német külügyminisztert az ukrán államfő még fogadni sem volt hajlandó, mivel Németország elvi alapon elutasítja a támadófegyverek szállítását válságövezetekbe. Kijev 12 ezer páncéltörő rakétát és ezer föld-levegő rakétát követel Berlintől.

Időközben Scholz kancellár népszerűsége 18 százalékra zuhant. A német lakosságot első helyen a koronavírus-járvány érdekli, és nem az ukrán válság. Az USA újabb és újabb fegyverszállítmányokkal látja el Ukrajnát. A legutóbbi tíz szállítmány egyenként nyolcvan-kilencven tonna támadófegyvert jelentett.

Ukrajna bejelentette – miközben újabb hitelek felvétele nélkül fizetésképtelen –, hogy felgyorsítja tízéves rakétaprogramját. Ez évben három fő feladat áll az ukrán fegyveres erők előtt. A haderőfejlesztés, a fegyverzetek modernizálása és a rakétaprogram felgyorsítása.

A helyzet néhány vonatkozásban hasonlít a NATO kettős határozata körüli állapotokra: Európa tárgyalni akart, az USA döntött, és végrehajtotta a rakétatelepítést. Az akkori helyzet 1979–1983-ban azt is megmutatta, hogy a túl jó szovjet–USA viszony esetében átnyúlnak Európa felett, míg a rossz viszony elsősorban Európát sújtja.

Magyarország számára a honvédelmi és had­erőfejlesztési program meghatározó. Hazánk régi és új kihívások előtt áll. Ilyenek a le nem zárult afganisztáni folyamatok, a migránskérdés, ahol legalább abban egyetért Európa, hogy a bejövők hat-hét százaléka politikai menekült, a többi gazdasági migráns.

A migráció kérdése 2015 óta vált komoly veszéllyé. A fokozódó kiberfenyegetés az instabil államoknak szintén kihívás. A járványok és az éghajlati változások pontos bekövetkezését még becsülni sem tudjuk.

Magyarország aktívan részt vesz a NATO segélyezési akciói­ban, Irakban, Tunéziában és Jordániában is. A NATO számára létezik a déli és a keleti fenyegetettség. De a kettő metszéspontjában a mi térségünk van. 

A helyzet hasonló 1967-hez, amikor a szövetségi rendszer elfogadta a Harmel-jelentést. Ennek lényege az erő demonstrálása és a tárgyalási készség egyidejű jelenléte. Hazánk a szövetség stabil tagja, tudatos fegyverkezési programokkal. Így nem tartjuk célszerűnek külföldi katonák betelepítését Magyarországra.

A rendszerváltáskor a magyar hadsereg létszáma 156 ezer fő volt. 2004-ben sor került a sorkatonaság és a hadkötelezettség megszüntetésére. 2007-re a hadsereg létszáma 23 900 fő volt. A jövőben húszezer önkéntes tartalékos kellene, számuk jelenleg tizenegyezer fő. 2016-ban beindult a haderőfejlesztési program.

A jelenlegi orosz–ukrán válság kapcsán látjuk a hagyományos ellentéteket a lengyelek és az oroszok között, valamint a balti államokban élő orosz kisebbségek problematikáját. Az is egyértelmű, hogy ezeket a közösségeket Moszkva támogatja.

Az orosz politika hátországát a kínai stratégiai szövetség jelenti. A nagy kérdés, hogy az USA utáni két globális játékos jelenlegi érdekközössége mennyi ideig fog fennmaradni. A mai­-nál differenciáltabb USA-politika képes lenne e szövetség megbontására. A Moszkva–Peking együttműködés a két fél logikus érdekszövetsége.

Ukrajna most a válság napjaiban és óráiban sem hívta be a tartalékos katonákat. Lapzártánkig nem történt meg a csapásmérő erők átcsoportosítása, és nem jöttek létre a háborús vezetési pontok sem.

Az orosz parlament alsóháza követelte, hogy az államfő ismerje el a Donbasz két területének, Luganszknak és Donyecknek a függetlenségét. Remélem, erre nem kerül sor, mivel ez valóban kiélezné a feszültséget.

Mivel az ukrán államfő politikája sikertelen, a népszerűsége 23 százalékra esett vissza. Évtizedekkel ezelőtt fogalmazta meg Brandt kancellár legendás, ma is igaz mondatát: aki először lő, az másodszor hal meg.

Borítókép: A Georgiai Nemzeti Légió tagjai katonai kiképzést tartanak ukrán polgári személyeknek egy esetleges orosz inváziótól tartva Kijevben 2022. február 4-én (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)