Száraz idők

Az év első három hónapjában átlagban száz milliméter csapadéknak kellett volna hullnia hó és eső formájában, de az ország jelentős részén ennek­ fele, helyenként az ötöde esett. Ha nem is extrém mértékű, de jelentős aszály alakult ki, amelyet az elmúlt napok csapadéka legfeljebb mérsékelt. Az okokról az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársát, ­Molnár Anna meteorológust kérdeztük.

Fotó: Teknős Miklós

– Nehezen képzelek el annál rosszabb hírt a mezőgazdálkodók számára, mint amellyel a múlt héten előállt az Országos Meteorológiai Intézet: az elmúlt három hónap csapadékösszege negyven-nyolcvan milliméterrel maradt el a sokéves átlagtól, a középső országrészben és az Északi-középhegység térségében mindössze 15-25 milliméter esett ezen időszak alatt. Mi okozta ezt a helyzetet?

– Az év első három hónapja hagyományosan a legszárazabb időszak – ekkor hull a legkevesebb csapadék. A csapadékösszeg országos átlagban ilyenkor száz milliméter körül alakul. Ehhez kell viszonyítani a negyven-nyolcvan milliméter hiányt az ország nagy részén. Noha több időjárási front robogott át rajtunk januárban és februárban, ezek nem hoztak kiadós mennyiségű csapadékot. Széllel érkeztek, ami tovább apasztotta a talaj nedvességtartalmát. Méréseink szerint egyébként a január és a február az átlagosnál jóval szelesebb volt, míg az év harmadik hónapja ebből a szempontból átlagosnak mondható. Március első felében az anticiklon jelenség dominált, aminek hatására a frontok nem érték el Közép-Európát. Nemcsak nálunk, de a környező országokban sem hullott elegendő csapadék. A jövőben jó eséllyel növekedni fog az aszályos időszakok száma, hossza, ami alapvetően megváltoztathatja a mezőgazdálkodás feltételeit.

– A globális felmelegedés hatására a XX. század eleji évi 120-ról napjainkra nyolcvan alá csökkent a fagyos napok átlagos éves száma. A trend erősödésére számíthatunk, évtizedenként további öt nappal apadhat a fagyos napok éves száma. Az aszályban szerepe lehetett annak, hogy a tél idén lényegében elmaradt?

– A fagyos napok számában valóban csökkenő tendencia tapasztalható, de szerencsére ott még nem tartunk, hogy elmaradna a tél. A hőmérséklet ugyan a sokévi átlagnál jóval enyhébben alakult – a tizenkettedik legenyhébb tél 1901 óta –, ám ennek ellenére az elmúlt télen is volt kemény fagy, illetve az ország nagy részén időnként a hó is hullott. Az aszály kialakulásához a száraz frontok és a tartós anticiklon vezetett, ami az enyhe télnek is az okozója.

– A mostani szokatlanul száraz időjárás miatt a vegetációs időszak elején aszály alakult ki az ország jelentős részén, amely nagy területen a közepes szintet is elérte. Mi történik, ha folytatódik a száraz időszak?

– Jelentős mennyiségű csapadék hiányában a jelenség fokozódása, vagyis a közepes és nagyfokú aszállyal érintett területek növekedése várható. Ha a következő hetekben bőséggel érkezik csapadék, a talaj felső, majd alsóbb rétegei telítődhetnek. Aktuálisan a legfelső réteg nagyon száraz, de az alsóbb rétegek nedvességtartalma sem optimális, így egy esetleges további aszályos időszak súlyos csapás lenne a növények számára, hiszen nem jutnának kellő mennyiségű vízhez. Jelenleg a talajok felső egyméteres rétegében a telítettséghez képesti vízhiány harminc–kilencven milliméter közötti.

– Extrém példája a szárazodásnak a Duna–Tisza közi Homokhátság. Itt az 1970-es évek óta kettő-öt méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol tízméteres csökkenést is mértek. 2019-ben számos helyen megjelent, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete a Homokhátságot már a félsivatagos övezetbe sorolta. Másutt is bekövetkezhet a félsivatagosodás?

– Léteznek olyan forgatókönyvek, amelyek szerint további területek kerülhetnek veszélybe, viszont fontos megjegyezni, hogy ezek csak forgatókönyvek, amelyek bekövetkezése nem százszázalékos. Ezek többsége egyetért abban, hogy gyakoribbá válhatnak a hosszabban tartó száraz periódusok, illetve ami csapadék mégis érkezik, az sokszor rövid idő alatt hullik majd le, ami növeli a villámárvizek valószínűségét.

– A csapadék éven belüli eloszlása szintén megváltozott: kevesebb napon hullik csapadék. Egyre inkább rövid ideig tartó intenzív záporok – olykor jégesővel – sújtják az országot. Nyáron csökken, míg ősszel és télen több csapadék valószínűsíthető, különösen az ország déli területein. Ezt látják az adatokból?

– Az elmúlt harminc év mérései igazolják a csapadékos időszak eltolódását, viszont a mostani, a sokévi átlagnál csapadékban szegényebb ősz, illetve tél is rámutat arra, hogy bár ez a tendencia, de nem feltétlenül ez várható minden évben. Az időjárást számos tényező alakítja, éppen emiatt nagyon nehéz biztosat mondani. Egy rövid távú előrejelzésnél is van, hogy egy-két napra vagy akár néhány órás időtávra is nagy a bizonytalanság, míg más időjárási helyzetben hét-nyolc napra előre is biztosat tudunk mondani.

– Az év első három hónapja alapján következtethetünk arra, hogy mi vár ránk a jövőben?

– A mostani aszályból nem következik, hogy az év többi részén, jövőre, két év múlva ugyanez lesz a helyzet. Nagy a bizonytalanság. Annyit mondhatunk, hogy egyre inkább a szélsőségek dominálnak majd, csak azt nem tudjuk, hogy ezek a szélsőségek mikor következnek be.

– Tehetünk bármit a szélsőséges környezeti hatások ellen?

– Tehetünk, például nem építünk nyaralót ártérbe, családi házat patakok közvetlen közelébe vagy olyan helyekre, ahol könnyen összegyűlik a víz. A városok vízelvezetését a villámárvizek levezetésére kell méretezni. A mezőgazdaságban egyre fontosabb lesz a növények folyamatos öntözése. Új korszak előtt állunk, amelyre időben fel kell készülnünk.

Borítókép: Molnár Anna (Fotó: Teknős Miklós)