Vészjelzés

Április 15-én hajnali 2 óra 20-kor lesz száztíz éve, hogy az „álmok hajóját” elnyelte az Atlanti-óceán.

Fotó: Picasa

Április 15-én hajnali 2 óra 20-kor lesz száztíz éve, hogy az „álmok hajóját” elnyelte az Atlanti-óceán. A Titanic katasztrófája az emberi önhittség jelképe, felhívja a figyelmet arra, hogy a technika nem old meg mindent.Épülésekor a sajtó áradozott a XX. század elején forradalminak számító biztonsági berendezésekről, a dupla hajófenékről és a 16 vízhatlan, egy gombnyomással lezárható rekeszről. Nem csoda, hogy a kor milliomosai nem sajnálták a 4500 dolláros (mai áron körülbelül harmincmillió forintos) jegyárat.

A brit aukciósház, a Henry Aldridge and Son a napokban hozta nyilvánosságra, hogy a Titanic katasztrófájának emlékére kalapács alá kerül egy 1911-ben nyomtatott, a Titanicról szóló brosúra. Henry Aldridge, az aukciósház vezetője hatezer fontos bevételt vár a 72 oldalas, bíborvörös, White Star Line-logóval díszített könyvecske eladásától, amely jóval kimerítőbb az akkoriban szokásos 25-30 oldalas füzeteknél.A Titanicról szóló írás oldalakon keresztül sorolja a technikai újdonságokat, illetve ötven egész oldalas képet közöl például a hajó híres lépcsőházáról, első osztályú lakosztályairól, valamint a tornaterméről. Aldridge szerint alig néhány brosúra maradt fenn, és a Titanickal kapcsolatos emlékek mindig kiváló üzleti lehetőségek.
Az UNESCO 2012-ben nyilvánította védetté a roncsot.Miután az 1960-as években megkezdődött technikai fejlődésnek köszönhetően több expedíció után Robert Ballard és Jean-Louis Michel 1985 szeptemberében megtalálta az óceánjáró roncsait, számos megkérdőjelezhető ­expedíció is indult az értékek „megmentésére”. A folyamat odáig fajult, hogy többen sírrablónak titulálták a sok esetben tudományos céllal merülő kutatókat is.
Tíz éve viszonylagos nyugalom honol a Titanic körül, ám miután kiderült, hogy egy rozsdaevő baktériumtörzs miatt hamarosan összeroskad a hajó, és száz év múlva már csak rozsdafolt marad belőle, több turistaút indult megtekintésére.Az OceanGate tavaly negyven embert vitt le a 3861 méteres mélységbe 100–150 ezer dollárért. Egy New Jersey-i hölgy úgy nyilatkozott, hogy mások 28 millió dollárt fizetnek a Blue Originnak az űrutazásért, így az ár még olcsónak is tekinthető.
Ma sincs egyetértés abban, mennyire etikus a Titanic turisztikai hasznosítása. Egyesek úgy érvelnek, hogy nem különbözik az egyiptomi sírkamrák feltárásától és bemutatásától, ráadásul, amit nem hoznak felszínre, az biztosan elpusztul – míg mások az áldozatok emlékét féltik. Tény, hogy a roncs emlékeztet arra:a mérnöki tudomány nem mindenható, hiszen a hajó 1912. április 10-én ünnepelten futott ki a southamptoni kikötőből, négy nappal később érte el az Atlanti-óceán jégzajlással érintett területét, és alig három óra alatt elsüllyedt.Ebben az évben szokatlanul korán kezdődött az Európát Amerikával összekötő hajózási útvonalon a jégzajlás, de a figyelmeztető jelzésekkel nem törődtek a hajóhídon. Bruce Ismay, a White­ Star Line tulajdonosa jelezte a kapitánynak, Edward John Smith-nek, hogy mekkora szenzáció lenne, ha a hajó egy nappal a várt idő előtt már New Yorkba érne. Később Lord Morsey, a katasztrófa angol vizsgálóbírója nem látta megállapíthatónak Ismay felelősségét, hogy a kapitány valóban e kijelentés miatt kapcsolt teljes sebességre. A döntés jelentősen hozzájárult a katasztrófához, akárcsak az elsőtiszt fordulásról hozott döntése.A 2000-es években készült vizsgálatok kimutatták, hogy a hajó jobban járt volna, ha egyenesen nekicsapódik a jéghegynek.Sokáig hitték, hogy a Titanicon egyetlen hosszú vágást ejtett a jégsarkantyú, ám kiderült, hogy csak hat kisebb vágásról volt szó, amelyek összesen nem voltak többek 1,2 négyzetméternél, viszont hat rekeszkamrát érintettek. A Titanic öt rekeszkamra sérülése esetén tudott volna fennmaradni, ezért valószínűsítik a számítások, hogy bár a frontális ütközés szétroncsolta volna a hajó elejét, legfeljebb négy kamra sérül, így az óceánjáró ellavírozhatott volna New Yorkig.

Smith kapitány éjfél után adta parancsba a mentőcsónakok leeresztését, a rádiós leadta a nemzetközi standardoknak megfelelő vészjelzést. Az 1895. évi tengerhajózási törvény a hajók vízkiszorításához szabta a mentőcsónakok számát, tízezer tonna felett tizenhat mentőcsónak volt csak kötelező. A Titanic többel is rendelkezett, de így is csak 1176 embernek jutott hely.A kaotikus állapotok miatt a csónakokban végül mindössze 705-en ültek.A sugárzott vészjelzést (a CQD mellett itt használták először az SOS-t is) számos távoli hajó észlelte, a mindössze tizenöt kilométerre lévő Californian távírásza viszont éjfél előtt – az előírásoknak megfelelően – kikapcsolata a szikratávírót. A magyar kivándorlókra szakosodott, New Yorkból Fiuméba tartó Carpathia próbált segíteni, fél négykor pillantotta meg az első mentőcsónakot. A hajó kapitánya a magyar mentőorvosi múlttal rendelkező Lengyel Árpádot bízta meg a hipotermiával és zúzódásokkal érkező túlélők ellátásával.
Több legenda szólt a Titanic magyar utasairól, egyesek szerint az utolsó percig játszó zenekar is magyar volt.Reischl Mátyásról, az egyik első osztályú étterem pincéréről, a kivándorló Hoffer Lujzáról, illetve a harmadosztályon utazó Kisik Antalról és családjáról is olvasni. Valójában az egyetlen magyar származású utas a brit állampolgárságú, Veszprémben született Leopold Veisz volt. Holtteste az áldozatok nagy részével együtt eltűnt. A Californian április 15-én reggel hatkor indult el a Titanichoz, ám mire megérkezett, a jéghegyek miatt nem talált holttesteket.A MacKay-Bennett kábelfektető hajó egy héttel később fedezett fel 306-ot. A többiek sosem kerültek elő.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Flickr)