Világ világa

Éppen száz éve, 1922 áprilisában bukkant fel hosszú rejtőzködés után az egyik legbecsesebb nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom szövege.

A képen: az úgynevezett Sermones Kódex, melynek egyik lapja a XIV. század elõtti magyar nyelvemlékek egyik legszebb példányát, az Ómagyar Mária-siralom nevezetût tartalmazza, amely 37 sorból és 132 szóból áll. A 302 õslevelet magában foglaló kódex Belgiumból került vissza hazánkba, az Országos Széchenyi Könyvtárba. MTI Fotó: Ráfael Csaba Fotó: Ráfael Csaba

„Vers … pedig a javából” – írta róla Horváth János, „megmunkálása rafinált, mint akárhány középkori ötvös-remekműé” – jellemezte Weöres Sándor. Szerb Antal pedig arra hívta föl a figyelmet, hogy ez a költői minőség komoly előzményeket is feltételez: „valahol a századok mélyén egy elveszett nagy verselőről hoznak mesét ezek a ránk felejtett sorok… talán nem is csak egy verselőről, hanem hosszú verselő hagyományról tesznek tanúságot”. Értékét szemernyit sem csökkenti, hogy egyértelműen latin minta alapján készült, egy (a kódexben is leírt) Planctus ante nescia… kezdetű szekvencia szabad fordítása, parafrázisa.

„Világ világa, virágnak virága” – kiált fel fájdalmasan Szűz Mária a versben Jézus szenvedése láttán. A két retorikai alakzat egyértelmű jelentését igen nehéz visszaadni, talán éppen ezért költői telitalálat a használatuk. A „világ” szó elsődleges jelentése mindenesetre a ’fény, világosság’ lehetett (ma is él így egyes nyelvjárásokban) – gondoljunk csak a holdvilág kifejezésre –, így legvalószínűbb, hogy az első szerkezet Jézusra mint a világ világosságára utal.
A. Molnár Ferenc értelmezése szerint a sor a latin „flos florum, dux morum” szerkezet magyarítása, amelynek szó szerinti tartalma „virágok virága, erények vezére”. A „világ világa” tehát nemcsak a ’világmindenség világosságát’, hanem átvitt értelemben az ’erkölcsnek mintáját, legragyogóbb fényességét’ is jelentheti. A „virágnak virága” pedig a külső szépségre, a ’legszebb virágra’ utal. A költői játékot a két szó összecsengése, közös története segíti: a virág ugyanis a ’fény’ jelentésű világ szóból jött létre szóhasadással, jelentésbeli elkülönüléssel.

Borítóképen: az úgynevezett Sermones Kódex, melynek egyik lapja a XIV. század előtti magyar nyelvemlékek egyik legszebb példányát, az Ómagyar Mária-siralom nevezetűt tartalmazza, amely 37 sorból és 132 szóból áll. A 302őslevelet magában foglaló kódex  Belgiumból került vissza hazánkba, az Országos Széchenyi Könyvtárba (Fotó: MTI/Ráfael Csaba)