A negyven alattiak számára már történelem a bős–nagymarosi vízlépcső ügye, és bár könyvtárnyi szakirodalma van, a nyilvánosság előtt még mindig nem szokás őszintén beszélni róla. Az évek során átpolitizált, áthiszterizált, sőt sokak számára valósággal hitkérdéssé dogmatizálódott témává vált.
A közös projektként indult vízlépcsőrendszerből való egyoldalú magyar visszalépésre Csehszlovákia/Szlovákia úgy reagált, hogy a régi meder elzárásával egy saját területén létesített negyven kilométeres üzemvízcsatornába terelte a határfolyót, a Duna régi medrébe pedig az addigi vízhozam mindössze 15 százalékát engedte. E nemzetközi jogot sértő lépésével szomszédunk ökológiai katasztrófát idézett elő a Szigetközben, miközben azzal érvelt, hogy mi meg jogsértően hátráltunk ki az államközi szerződésből.
A vitázó felek a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultak, csakhogy a bíróság 1997-ben nem hozott egyértelmű döntést: mindkét felet elmarasztalta.
A verdikt szerint Magyarország valóban jogtalanul mondta fel az 1977. évi vízlépcsőszerződést, Szlovákia viszont jogtalanul terelte el a Duna vizének aránytalanul nagy részét és helyezte üzembe a bősi erőművet. A bíróság úgy határozott, hogy a felek egyezzenek meg tárgyalóasztal mellett. 1997 és 2006 decembere között aztán hosszadalmas kormányközi és szakértői tárgyalássorozat következett, ami egyfajta megegyezéssel zárult, de egy sor vitás kérdést nem tisztázott. Ezeket próbálják most a gyakorlatban megoldani.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, Láng István vízépítő mérnök a legkritikusabb időszakban, 1987–1999 között éppen az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Éduvizig) Szigetközi Szakaszmérnökségén dolgozott. Máig elevenen él benne a Szigetköz ökológiai katasztrófája. Mint mondja, amikor 1992. október 24-én a szlovákok üzembe helyezték Dunacsúnnál a zsilipjüket, és a régi meder elzárásával a saját területükön épült negyven kilométer hosszú üzemvízcsatornába terelték a Duna vizének nyolcvanöt százalékát, a szigetközi mellékágak egyik napról a másikra kiszáradtak. A lassú vízmozgású ágrendszernek ugyan nincs nagy vízigénye, de felülről nem kapott utánpótlást a Dunából. Huszonötödikén kétségbeejtő látvány fogadta a magyar szakembereket: az iszapban, pocsolyákban végóráit élte a vízi világ.