Aradi letét

Letakarták 1953-ban, feltekerték és az aradi Kultúrpalota pincéjébe száműzték 1977-ben Feszty Árpád hatalmas, vallásos témájú triptichonját. Azóta nem láthatta senki. A képet magyar–román összefogás eredményeként restaurálták, és a napokban visszahelyezték eredeti helyére. A mű jelentőségéről Feszty Árpád monográfusát, Görbe Márk művészettörténészt kérdeztük.

Fotó: Hanzli Valéria

– Mivel Fesztyt a magyar akadémista festészet nagy alkotójaként tartjuk számon, izgalmasan hangzik, hogy az impresszionizmus stílus­elemeit is használta.

– Feszty a századfordulón továbblép attól az akadémizmustól, amelyet a XX. század elején már sokan ódivatú stílusnak tartanak. Ő képes megújulni: főleg impresszionisztikus részletek tűnnek fel a képein, de sajnos éppen a századfordulóval kezdődő időszakban nem kap olyan nagyobb megbízásokat, amelyek révén kiteljesedhetne új, modernebb festői stílusa. Ráadásul elszegényedik, kényszerből műkereskedőknek fest rendelésre. Csak egy-egy késői tájképén érzékelhetjük még, hogy idős korában a fények tárgyakon való megtörése, a légköri jelenségek foglalkoztatták. Mindez a triptichonon is jól érzékelhető. Annyira elnagyoltak egyes részletek, hogy ilyet kevés akadémikus művész mert volna alkalmazni hasonlóan komoly témaválasztás esetén.

Fotó: Hanzli Valéria

– A megrendelő ezt nem kifogásolta?

– Nem volt megrendelő, éppen ez biztosított számára teljes alkotói szabadságot. E hatalmas kép megfestésére saját elhatározásból vállalkozott akkor, amikor Jókai Mór kiadta nevelt lányának, Jókai Rózának, Feszty feleségének anyai örökségét. A Feszty család ezt az összeget élte fel Firenzében 1899–1901 között, ahová amiatt költöztek, hogy megkíméljék magukat az író második házassága körüli botránytól. A hármaskép témaötlete valószínűleg a Feszty Árpád által nagyra becsült Munkácsy Mihály Ecce homo című trilógiájának 1896-os budapesti bemutatója után fogalmazódott meg a fejében. Feszty hármasképének eseménysora ugyanis a Munkácsy-féle Trilógiában feldolgozott bibliai történések folytatása, nevezetesen a keresztről való levétel, a temetési menet és a Krisztus sírjánál gyászoló asszonyok jelenete. A mű 1901-ben készült el, Firenze után 1902-ben a budapesti Műcsarnokban volt kiállítva. 1903-ban a Szépművészeti Múzeum ötvenezer koronáért megvásárolta, és megfelelő méretű kiállítóhely hiányában letétként az aradi Kultúrpalota 1913-ban létrehozott képtárában helyezte el.

– Mi történt a képpel azután?

– Az aradiak úgy tudják, hogy egészen Ceauses­cu 1953-as tervezett, de végül meg nem valósult látogatásáig a Kultúrpalota dísztermét ékesítette. Az akkori intézményvezetők nem akarták, hogy a bibliai témájú festmény a „Kárpátok géniuszának” szeme elé kerüljön, ezért fából és vászonból készült paravánt emeltek a kép elé. Amikor aztán 1977-ben levették a falról, a kép anyagi és szellemi értékével tisztában lévő magyar múzeumi személyzet szakmailag kifogástalan módon tekerte össze azt, és helyezte el a pinceszinten lévő raktárban. Ennek köszönhetően sokkal jobb állapotban maradt fenn, mint azt remélni lehetett. Óriási meglepetésként benne volt a tekercsben Liezen-Mayer Sándornak egy szintén hatalmas és szintén letétben ott lévő, Mátyás királyt ábrázoló festménye is, amelyről el is feledkeztek.

– A restaurálásra mégis szükség volt?

– A régi képeknél, még ha nem sérült is a vászon, általában akkor is el kell távolítani a régi, megsárgult lakkréteget, amelyet aztán modern, szintetikus lakkal pótolnak. A képek ettől visszanyerik eredeti színeiket. A Feszty-alkotás esetében voltak kisebb lepergések, amelyeket korrigálni kellett, de ezeket a román restaurátor, Ioni Muntean kiválóan elvégezte.

– Számíthatunk arra, hogy vándorkiállításon máshol is megtekinthető lesz a triptichon?

– A mérete miatt nagyon sérülékeny, bonyolult lenne a szállítása, ezért nem is tervezik. Most annak örüljünk, hogy Aradon ismét eredeti helyén, a Kultúrpalota képtárában látható, és nem fogják többé raktárba száműzni!

Borítókép: Görbe Márk (Fotó: Hanzli Valéria)