Szendrő vára a szomszédos ország egyik legfőbb turisztikai attrakciója, területén több film is készült az elmúlt évtizedekben. Ezt részben a fekvése indokolja, részben a múltja, amely része a magyar történelemnek.
Az emlékírók, utazók közül többen is foglalkoztak a településsel és a várral. Hans Dernschwam, a híres Fugger bankárcsalád szolgálatában álló kereskedő törökországi útinaplójában kétszer ír Szendrőről, a városról és a várról. 1553-ban így fogalmaz:
„A város teljesen lehúzódik a Dunához, és fal veszi körül. A Duna felől öt kerek torony szegélyezi, és egy kapu, amely a víz felől nyílik, a másik oldalról pedig tíz csonka, oromcsipkével dúsan ellátott torony. […] Idegeneket ide nem bocsátanak be. Belülről nincs beépítve. Sem várkastélyt, sem házakat nem látni, csak favázú agyagviskókat és az árusok bódéit. Ha égő csóvákat dobnának be, ki kellene szaladniuk azoknak, kiknek kedves az életük. Az említett város vagy vár utcáit belülről dongapallóval bélelték ki, de ezek olyan sárosak-vizesek, hogy az ember száraz lábbal nem jut el sehová, ha a Duna megáradt, vagy éppenséggel esik az eső. A vár maga akkora kiterjedésű, akár egy városka, és annyi a tornya, mint Nagyszombatnak. A vár alatt a Duna partján tüzelőállásban helyezett tíz ágyú áll, ezek, állítólag Szolnokról kerültek ide. […] Később Lietava felé utazva kétökrös kocsikra bukkantunk, melyek sót szállítottak Nikápolyba. Néhány teherhordó lovon úgy tizenöt, török ruhába bujtatott és lenyírt magyar fiúgyermek ült. Valamennyi a budai török basa tulajdona.”
Kenessey Albert hajóstiszt a XIX. században így örökítette meg Szendrő látványát:




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!