– Egy hallgatóm megmérte a szennyvíz műanyagtartalmát: egy kiló szennyvíziszapban hetvenötezer darab műanyagot számoltunk meg. Tehát az majdnem teljesen műanyagból állt! Ha kihelyezik a talajra ezt a szennyvíziszapot, lehet, hogy egy ideig növeli a termékenységét, de hosszú távon iszonyatosan elszennyezi. A lebontó enzimet termelő gombák és társaik jól működhetnek, ha például szennyvíztelepen alkalmazzák őket, ezzel elősegítve, hogy a tisztított víz kevesebb műanyaggal folyjon ki a természetbe. Ugyanakkor az évtizedek óta már kint lévő szennyezést ezzel a módszerrel egyelőre nem lehet semlegesíteni. Ráadásul mire ez a technológia elterjed, tehát ipari méretekben lehet hasznosítani, az rengeteg idő. Ezért addig inkább a kibocsátást kellene mérsékelni. Hétmilliárd ember van a felhasználói oldalon, akiknek meg kell változtatni a gondolkodását, szemben a termelői oldal néhány tízezer gyártulajdonosával, akiknek a segítségével a kibocsátást könnyebb lenne mérsékelni, ám a gazdasági érdekek mást diktálnak. A cipő talpa régen bőrből készült, de a műanyag mindig olcsóbb lesz. A klímaváltozásról is mindenki tudja, hogy valós veszély, mégsem teszünk ellene semmit. A műanyagkérdés is ugyanilyen időzített bomba, de sajnos egyre több ilyet halmoz fel az emberiség – von párhuzamot a szakember.
Gyerekkorunkban sokszor mondták, hogy egy kiló koszt bizony meg kell enni évente, még jót is tesz az immunrendszerünknek. Igen ám, de kosz és kosz között is óriási különbség van: a definíció szerint ez olyan anyag, amely nincs a helyén, tehát nem meghatározott összetételű. Ma pedig nagyon más a kosz, mint ötven éve. Mint ahogy Iller Barbara rámutat, a mosatlan zöldségre tapadó homok érintetlenül átmegy az ember szervezetén anélkül, hogy kárt okozna, a sejtjeinkbe is behatoló műanyag lebontására és kiürítésére viszont nincsen megfelelő biokémiánk.
– Lehet, hogy három generációval később szervezetünk kifejleszt majd egy enzimet, amely lebontja a műanyagot, ahogy a nemrég felfedezett gomba, de ezt talán nem kellene megvárni. Érdemes lenne böjti időszakokat beépíteni az életvitelünkbe, amikor csak tiszta vizet iszunk, és ki tudnak ürülni a mérgek a szervezetünkből, továbbá minél inkább feldolgozatlan, teljes értékű ételeket kellene fogyasztani, és törekedni a csomagolásmentességre. Nem szabad mindent a környezetünkre fogni, a kutatás is azt húzza alá, hogy az odafigyelésnek van értelme, hiszen a vizsgált személyek nem mindegyikének találtak műanyagot a vérében.
