Nemzetközi-dűlő

Százharminc éve sincs, hogy megépült a csongrádi Tisza-gát, aminek köszönhetően az egykori mocsaras, lápos terület, a Nagyrét lassan kiszáradt. A negyven aranykoronás földön megindult a gazdálkodás. Pár évtized múltán több mint ezer ember élt a 319 tanyán. Most legfeljebb öt lakott állandóan. Az épületek nyolcvan százaléka összeomlott.

2022.05.18 Csongrád Csongrád, tanyák, eltűnő tanyák Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

A város próbált forrást szerezni az út rendbetételére, eddig sikertelenül. A dűlők állapota sem jobb.

– A város kezelésében 240 kilométer dűlőút van, de forrásunk nincs, amelyből ezeket rendben tarthatnánk. Állami forrás sem segíti az önkormányzatokat ezeknek az utaknak a kezelésében, karbantartásában. Az utóbbi harminc évben alig néhány milliót költhettünk ezekre – mondja Juhász László, Csongrád jegyzője.

A nagyréti gazdák többsége a föld mellett szőlőt is művelt. Tíz-tizenkét hold gazdasághoz körülbelül fél hold szőlőföld tartozott. Nyáron és ősszel hétköznap hordták be a terményt a városba, ekkor jártak a malomba őrletni, vásárba, piacra, boltba, hivatalos ügyeket intézni. Vasárnap és ünnepnap mentek a városi házhoz, a családhoz, templomba.

– A nagyréti földek rendkívül jó minőségűek voltak, így az itteni tehetős gazdák a tiszai átkelés feltételeit könnyítve – összefogással – hidat vásároltak. Kinéztek 1896-ban egy Esztergomnál feleslegessé vált átkelőt: öt hídosztályt és az ezekhez tartozó tölgyfa hajókat. A fahíd 1896-tól 1919-ig állt, majd a román csapatok szétlőtték. A gazdák a katonaság segítségével megjavíttatták a hidat, de 1944-ben a németek felrobbantották. 1950 óta vaspontonokon áll a csongrádi híd, mégis fahídnak nevezik – összegzi a múltat Gyöngyössy Orsolya, aki május közepén vette át a Jankó János-díjat. Az elismerést fiatal néprajzkutatóknak ítéli oda a Magyar Néprajzi Társaság kiemelkedő tudományos tevékenységük és muzeológiai teljesítményük elismeréseként. Évente egyvalaki kaphatja meg ezt az elismerést. A díj jelzi, hogy egy kisváros múzeumában is van lehetőség országos hatású szakmai munkára. (Még úgy is, hogy a néprajzkutató egy metálzenekar énekeseként is ismert.)

Tiszasasnál 1919. május 13-án a Tisza rendkívül magas vízállása miatt átszakadt a gát, és a Tiszazugot hét-nyolc méter magas víz borította el. Kétszáz ember az épen maradt tiszai töltésre húzódott, őket gőzhajóval hozták át a csongrádi oldalra. 1919 augusztusának végén húzódott csak vissza a víz, és a Nagyrétben is elkezdődhetett az újjáépítés. Áradat később is volt: 2000-ben 994 centiméteren, 2006-ban pedig 1037 centiméteren tetőzött. Tizenhat éve több helyen is megcsúszott a part, felvetődött, hogy a város megmentése érdekében a Nagyrétre vezetik a vizet. Erre nem került sor.

A területet pókhálószerűen behálózó földutak, dűlők szinte mindegyike saját nevet visel. Általában az egykor ott élő és valamilyen szempontból nevesebb család után keresztelték el. Egyik kivétel a Nemzetközi-dűlőnek nevezett út, amely azért nemzetközi, mert ez volt a legszélesebb. Egykoron tizenkét méter, azaz két kombájn simán elfért egymás mellett. Ma már nem, mert az út mentén gazdálkodók évről évre elszántanak belőle egy kis sávot, úgy, hogy ma már legfeljebb hatméteres a Nemzetközi.

– A föld szeretete. Az apró tanyához 3,2 hektár föld tartozik – feleli az 57 éves Nagyistók István, amikor azt kérdezem, hogy őt mi tartja a Nagyrétben. Annak ellenére maradt, hogy a villany hozzá sem ért el. (A dűlőutak hetven százalékát kötötték az elektromos hálózatra.) Vezetékes víz sincs, csatornázás meg végképp. Évtizedek óta bosszankodik azon, hogy a dűlők állapota folyamatosan romlik. A több száz hektáron gazdálkodók hatalmas gépei tönkreteszik azokat. Azt is beszélik, hogy az is vesz magának kombájnt, aki egymaga nem használja ki a nagy gép kapacitását. Ám ha alig kell önerő, a támogatás pedig vissza nem térítendő, fel sem merül, hogy a gazdák összefogjanak, és közösen vegyenek gépeket.

Nagyistók István életét a vízhiány is keseríti. Már nem mélyíthetők a kutak

Négy után nincs átjárás

Évtizedekkel ezelőtt lovak, tehenek, disznók éltek a Nagyistók-tanya istállóiban és óljaiban, most néhány baromfi és egy fehér bundás, nagy hangú, de egyébként szelíd kutya az állomány. Amely akkor is apad, amikor nem kéne. – Pár napja róka vitte el a kakasomat – panaszkodik a férfi, de érződik a hangján, hogy nem először fordult ez elő.

A fenyőültetvényt gondozó, dinnyét, megannyi konyhakerti növényt és gabonát termelő Nagyistók István életét a vízhiány is keseríti. Az ásott kútból gyerekkorában sohasem fogyott ki a tiszta, iható víz, most legfeljebb három-négy vödörrel húz ki, de abból sem iszik, mert szennyezett az utóbbi évtizedekben leszivárgott kemikáliák miatt – legfeljebb az állatoknak adja. A kút hat méter mély, de a talajvíz az elmúlt évtizedekben folyamatosan süllyedt, már a kút fenekénél jár. Nincs, aki tovább mélyítené. Ezért a naponta Simson motorján közlekedő férfi – 1983-as gyártmány, tökéletesen működik – palackozott vizet is visz magával. Az igazi gondja, hogy a közeli Csépai-holtágból nem lehet öntözni a nagy szárazság miatt.

A folyamatos nagyréti életet nehezíti, hogy a jeges ártól való félelem miatt a fahidat telente szétbontják, akkor már csak komp jár. Napfelkeltétől sötétedésig. Azaz délután négy óra után megszűnik az átjárás. Ha valami azután történik, például mentőt kell hívni, ötven kilométeres a kerülő. Télen a sár is marasztal. Nagyistók István azt mondja, térdig ér, azon jöjjön be valaki. Ezért van neki is háza Csongrádon, ahol nevelt lányával él együtt. A sérült fiatalt reggel elviszi a kisegítő iskolába, majd motorra ül, és kipöfög a tanyára. Kora délután vissza, mert a lányt nem hagyhatja egyedül. Szívesen kihozná, mert biztosan jól érezné magát, de autója nincs, a kismotorra meg nem ülhetnek ketten. A szerszámokat is átviszi a szomszédba – ők kint is laknak –, mert attól fél, kifigyelik, hogy mikor nincs otthon, és ellopják az értékeit. Például a permetezőt.

A koronavírus-járvány miatt elmaradtak a külföldi vadászok, ami meglátszik a vadállományon. Rengeteg a nyúl, az őz, a szarvas és a vaddisznó. A nagyvadak valóban ritkán látnak embert egyes helyeken. Miközben lassan araszolunk a földutakon, néhány perc különbséggel két őz baktat át előttünk. – Fenyőfát se ültetek, mert az őzek a fiatal hajtásokat a szarvaikkal leverik, ledörzsölik. Csak kínlódok velük. Minden napra jut valami bosszantó. Kicsit megkeseredtem az elmúlt évek alatt. Nem is tudom, meddig csinálom még. Egy-két év, azután eladom. Ha nem kell senkinek, akkor a természet visszaveszi, ami az övé. Bedzsungelesedik, ahogy a többi magára hagyott, néhány évtizede még virágzó tanya – vázolja a holnapot a férfi. A szomszéd tanya felé int. Harminc éve biogazdálkodás folyt ott. Gyönyörű gyümölcsfák hozták a termést. Az épületet 1995-ben felújították, de a gazda nem sokkal ezután meghalt. Az egyik lánya Írországban, a másik Angliában él. Egyiknek sem kellett az örökség. Ha elmozdul egy-egy cserép, a vályogból épült falak elkezdenek mállani. 2022-re az épület összedőlt.

Holland indiánok

– A tanyák fokozatosan váltak lakatlanná: míg a fiatalok jellemzően elköltöztek a városba, az idősödő parasztemberek ragaszkodtak megszokott életmódjukhoz. A tanyarendszer felszámolódása országos szinten erőteljesen jellemző volt, különösen az 1970-es években. A fő okok között szerepel a kollektivizálás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, melyek következményeként elvész a gazdálkodáshoz szükséges terület. A tanyák egy részét „megmentette” ekkoriban a szakszövetkezeti üzemforma, de a rendszerváltás után (ahogy megszűnt a tevékenységüket integráló nagyüzem) megint elbizonytalanodott a légkör. A fiatalok inkább városi munkát vállaltak, és a lakóhely és munkahely egységét kínáló és megvalósító tanya nem volt alternatíva többé. Ebbe a folyamatba illeszkedik a csongrádi tanyák sorsa is – vázolja az elnéptelenedés hátterét Gyöngyössy Orsolya.

Az egykori vidéki életből a méhészet maradt meg. Csongrádon harminc család foglalkozik méhekkel. Az ártéri erdőkben nagyon sok az akácos. – Szerintem a világ legfinomabb akácmézét a tágabb családom egyik tagja állítja elő – állítja a jegyző, aki úgy becsüli, eddig 280 nagyréti tanya omlott össze. Húszba naponta kijárnak, másik húsz sincs elhagyva, vágják a füvet, megigazítják a cserepet, de állatot már nem tartanak, a földet sem gondozzák, hanem kiadják bérbe. A megmaradottaknak forgalmi értéke alig, pár millió forintért odaadják, ha kérik. Mondjuk idősebb hollandoknak, akik indiánként élnek a környéken. Élvezik a mezítlábazást, a gazt, az erdőket. Csongrádon 102 uniós állampolgárnak van tanyája, egyéb ingatlana.

– Nem túl biztató a Nagyrét jövője. A fiatalok nem az ilyen ingatlanokat keresik, hiszen nekik kell az áram, a vezetékes víz és a csatornázás.

A naponta még kijáró tanyasiak legalább ötvenévesek. A nagyon idősek már ki se jönnek, a városi otthonaikban élnek. A tanyákat elbontják, de az épületek zöme egyszerűen összeomlik. Az eke egyre közelebb merészkedik a romokhoz.

A folyamat vége, hogy a tanyából szántó lesz. Nem látjuk a visszaköltözést, a tanyai élet újraéledését, mert az nem újraéledés, hogy néhány épületet hétvégi háznak, nyaralónak használnak – összegez a kisváros jegyzője.

Nagyréti természet

A Nagyréti Természetvédelmi Területen 107 védett állat- és növényfaj található, közöttük 87 madár, köztük tíz fokozottan védett (kis kócsag, nagy kócsag, fekete gólya, fehér gólya, kanalasgém, fattyúszerkő, gyurgyalag, kuvik, rétisas, gólyatöcs). Értékes élőhelyei a holtágak, amelyek őrzik a táj egykori arculatát. A területet a fűz-, a nyár-, illetve a ligeterdők jellemzik, védett növényei közé tartozik a réti iszalag, ezenkívül értékes élőhelyek a hullámtéri rétek és az ecsetpázsitos mocsárrétek. Mivel a terület a Tisza menti zöld folyosó része, ezért nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is kiemelt jelentőségű.

Borítókép: Letűnt idők relikviája. A lakóhely és a munkahely egységét kínáló és megvalósító tanya már nem alternatíva többé (Fotó: Kurucz Árpád)