Diadalmas Sárkányölő

A hívek idén már a jáki templomban vehettek részt a húsvéti és pünkösdi szertartásokon is, ugyanis befejeződött a hazai román stílusú építészet kiemelkedő alkotásának belső restaurálása. Mit találtak a szakemberek a munka során? Hogyan néz ki jelenleg a nemzetségi monostor belső tere? És mire számíthatunk még 2023 nyaráig, amikor várhatóan lezárul az összesen kétmilliárd forintból gazdálkodó projekt?

Fotó: Teknős Miklós

Amikor utoljára itt jártunk 2021. év elején, még jókora földkupac magasodott a főbejárat előtti részen. Mostanra viszont nyoma sincs ennek, helyén a lebontott építési állványzat elemei várakoznak – de távolról sem ez minden változás.

Tavaly óta befejeződött a templombelső régészeti feltárása és helyreállítása. Jelenleg a külső felületeken dolgozunk

– fogad Sarkadi Márton építész, a felújítás vezetője.

Fotó: Teknős Miklós

A szakember az északi mellékhajó felé vezet minket, közben körbemutat a kertben: – Itt a templom padkaszintjéig leborotváljuk az évszázadok során egyre halmozódó talajt. Már elkészültek a vízelvezető csatornák, nemsokára megépülnek a sétányok, majd az eddig a kerítésben lévő, XIX. századi stációk áthelyezésével keresztutat alakítunk ki, amelyet újonnan készített golgota zár le.

Elérjük a nyugati kaput, vagyis a templomot híressé tevő, gazdagon díszített főbejáratot. Az eléje emelt állványzat miatt viszonylag kevés látszik belőle: jelenleg restaurátorok dolgoznak rajta.

A szobrok feje nem nő ki

– A bejárat fölött sorakozó apostolfigurák a kilencvenes években készült másolatok, de ami magát a kaput illeti: a Schulek Frigyes nevével fémjelzett, 1904-ben befejeződött felújítás, valamint egy barokk kori javítás során kevés beavatkozást hajtottak végre rajta, így a faragványok zöme a XIII. századból való. Mára sajnos igen rossz állapotba kerültek, így restaurálásuk halaszthatatlan. A felszínüket borító szennyeződéseket el kell távolítani, a meggyengült kőanyagot megerősíteni. Ez sok türelmet és nagy gondosságot kíván, ugyanis könnyen kárt okozhatunk a töredező, porló, szilárdságukat vesztett faragványokban. Ezen emlékek jelentősége nem engedi, hogy kellő referenciával még nem rendelkező anyagot vagy eljárást alkalmazzunk, például ismeretlen hatású vegyi anyagokat juttassunk a kövekbe. Ezek ugyanis később nemkívánt „mellékhatásokat” eredményezhetnek – magyarázza a szakember.

Fotó: Teknős Miklós

És hogy mire lehet számítani e munkamozzanat nyár végére ütemezett befejezése után?

A szobrok feje nem fog kinőni. Ahonnan eddig hiányoztak, ezután is hiányozni fognak, hiszen nem tudjuk pontosan, hogyan kellene pótolnunk őket, a fantáziánkra meg nem akarunk hagyatkozni, az a hitelesség kárára lenne. Azt viszont ígérhetjük: a kapu pusztulását gátló beavatkozásokat végrehajtjuk, így talán unokáink is látni fognak még valamit az eredeti, román kori faragványokból.

A déli mellékhajó oldalbejáratához indulunk. Amikor elérjük, Sarkadi Márton az ajtónyílás bélletoszlopainak lábazatára mutat:

– Kicserélték ugyan 2004-ben, de másfél évtized alatt olyanná vált, mint a morzsa. A talajnedvesség sok ásványi és szerves sót hoz magával. A száradás következtében a víz távozik, a sók azonban a pórusokban lerakódva kristályosodnak, eközben nő a térfogatuk. Úgy szétfeszítik a követ, akár a megfagyó víz a zárt palackot! Először tehát a nedvesedést kellett megszüntetnünk, csak utána restaurálhattuk az ajtókeretet, és pótolhattuk a lábazati elemeket.

Fotó: Teknős Miklós

Sír a padló alatt

És már bent is vagyunk a bazilikában. Amikor legutóbb itt jártunk, a padló fel volt szedve, helyén földhalmok emelkedtek, és másfél-két méter mély gödrök tátongtak a talajban. Mára azonban nyoma sincs mindennek: lábunk alatt precízen egymás mellé illesztett, tíz-tizenkét centi vastag kőlapok sorakoznak – a talajnedvesség útját az alájuk terített kavicsréteg hivatott megszakítani.

Tavaly óta tudjuk, hogy a feltárás során a Pap Ildikó Katalin régész vezetésével dolgozó szakemberek megtalálták a jelenlegi előtt itt álló, XI. századi templom alapjait. Ahogy azt is, hogy a főhajóban – nem sokkal a főszentély előtt – valamelyik jáki apát sírja rejtőzött a kőpadló alatt. Nyughelye igazán értékes leletet rejtett: a XV. századi Itáliában készült, aranyfonállal hímzett, selyembrokát miseruhát. A szomszédos sírban – vélhetően szintén egy jáki apát sírjában – püspöksüveg maradványaira bukkantak.

Fotó: Teknős Miklós

A templomot építtető Ják család egyik tagja – a Nagy Mártonként vagy Öreg Mártonként emlegetett nemzetségfő – valószínű nyughelyét a főbejárat közelében, a déli toronyaljban találták meg, szintén a padló alatt. A sírt mostanra elfedték, a körülötte emelkedő falakon fellelt, XIII. századi freskókat restaurálták.

Az egyiken öt férfi látható – a középső valószínűleg a már említett Jáki Nagy Márton.

A nyugati falon kivehető jelenet már valamivel talányosabb: két angyal és egy kisgyerek vehető ki rajta. Az apróság valószínűleg Szűz Mária lelkét jelképezi, és az angyalok az ég felé tartanak vele, ahol Jézus már várja. Vagyis bizonyára Mária mennybevitelét látjuk.

Fotó: Teknős Miklós

Az összképet azonban a falak egykori díszítésének felújított maradványai uralják: sárgával, vörössel, zölddel felvitt minták színpompás töredékei.

A török kor végén, a XVII. században helyrehozták és felékesítették a templomot

– siet a magyarázattal Sarkadi Márton.

Fotó: Teknős Miklós

– De a katedrálisok és bazilikák falai a középkorban sem voltak csupaszok, ez a képzet csak a francia forradalom után kezdődött, egyszerűsítő restaurációs munkák után rögzült az emberek gondolkodásában. Épp ellenkezőleg: a festmények mellett szőnyegekkel, kárpitokkal, drapériákkal is díszítették őket.

Apátlak

A legmegkapóbb látványt a szentélyt uraló festmény, a gonosz felett diadalmaskodó Sárkányölő Szent György képe nyújtja. Amikor legutóbb itt jártunk, állványzat takarta, most azonban teljes terjedelmében megmutatja magát – töredékes volta ellenére is erőteljes és szemet gyönyörködtető.

– A Kárpát-medencében sehol másutt nem maradt meg XIII. századi, a templom felszentelésére készült oltárkép – jegyzi meg Sarkadi Márton alig titkolt büszkeséggel, majd hozzáteszi:

A munkák előtt alig volt kivehető a kosztól. A restaurálás során sem festettük újra, csupán megtisztítottuk, és minimális mértékű retusálással javítottuk a sérüléseit.

Sétánk a templomkert szomszédságában álló házaknál ér véget. Egyikük XVII. századi eredetű kúria, amely hosszú ideig apáti lakként szolgált, de a második világháború után a helyi termelőszövetkezet vette használatba.

Fotó: Teknős Miklós

Vele szemközt egy XVIII. században emelt részeket is tartalmazó gazdasági épület nyúlik el. E két létesítmény ad majd otthont a látogatóközpontnak, ahol a turisták jegyet válthatnak a templom megtekintéséhez, használhatják a mosdót, és emléktárgyakat vásárolhatnak. De a tervezők újabb, harmadik épületet is megálmodtak, amelyet a közeli domboldalba süllyesztenének. Falai között lehetne megtekinteni a kőtári töredékeket és az építéstörténeti kiállítást. A Sárkányölő készséggel megosztja majd diadalának pillanatát az érkezővel.

Ördögkövek A templomkertben három, római korból származó gránitoszlop is látható. A hagyomány és több szakember egybehangzó véleménye szerint Savariából, a mai Szombathelyről szállították őket a helyszínre. Valószínűleg a templom építéséhez kívánták felhasználni az oszlopokat. A népi képzelet mindenesetre legendát költött köréjük. Eszerint az ördög hozta ide őket, hogy lerombolja velük a templomot, amelynek szépsége felbőszítette. A patás végül felsült és eltakarodott, ám a tömbök, amelyeket fegyverként hozott magával, maradtak. Az évtizedek során mindegyiket többször áthelyezték. Jelenleg az egyik a kerítést belülről szegélyező tuja mellett áll. E kőből az idők során cserkészemlékmű lett, a patak partján magasodóból ugyanakkor második világháborús emlékmű. A harmadik jelenleg egy ezüstfenyő alatt hever oldalára dőlve.

Borítókép: A jáki templom (Fotó: Teknős Miklós)