Határtalan lehetőségek

A Da Vinci sebészrobotrendszerből hatezernél több működik a világon – ebből három hazánkban. A Semmelweis Egyetemen május végén került sor az első „robotos” műtétre. A módszerről az első operációkat végző Szijártó Attila, a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika igazgatója beszélt.

Forrás: Kovács Attila/Semmelweis Egyetem

– Hogyan kezdődött a robotsebészet?
– Az 1980-as évek elején használták az első olyan eszközöket, amelyek egyetlen funkcióra voltak alkalmasak – agyszövetet emeltek ki, a medencecsont vápa nevű részét fúrták meg. A 2000-es évek elején már jóval fejlettebb robotok segítségével műtöttek. Az eszközök persze nem önállóan dolgoztak, hanem a sebész munkáját segítették, tették precízebbé a beavatkozást. Azok a berendezések már hasonlítottak a mostani élvonalbeli robotokhoz, amelyek olyan mozgásokra is képesek, amelyekre az emberi csukló és az ujjak nem. A Da Vinci robot vág, teker, hajlít, forog, éget, és számos egyéb funkciót tud. Hatalmas élmény vele dolgozni, még úgy is, hogy nincs meg a tapintásélmény, azaz nem érezzük a szövet állagát.

– Mi volt az első olyan műtét, amely a nagyközönség számára is bebizonyította a robotsebészet létjogosultságát?
– A Lindbergh-művelet néven ismert 2001. szeptemberi operációt szokás említeni. Egy New Yorkban tartózkodó francia sebészcsoport a Zeusz sebészeti robot segítségével operálta meg a franciaországi Strasbourgban – azaz hatezer kilométerre – fekvő 68 éves nőbeteget, akinek az epehólyagját távolították el. A műveletet Jacques Marescaux professzor és csapata végezte. A beteg körül természetesen avatott specialisták voltak, akik azonnal beavatkoznak, ha bármi váratlan történik. Ez a műtét igazolta, hogy a robotsebészet lehetőségei határtalanok. A Lindbergh név az amerikai pilóta, Charles Lindbergh előtti tisztelgés. Ő volt az első, aki egyedül repült át az Atlanti-óceánon. Mi egy évvel ezelőtt kezdtünk arról beszélgetni, hogy a világ legjobb intézményei közé tartó Semmelweis Egyetemen is jó lenne egy ilyen eszköz. Az egyetem vezetése támogatta az elképzelést, aminek eredménye, hogy május 24-én sor került nálunk az első epehólyag-eltávolításra. Fontos, hogy a Jahn Ferenc-kórházban és az Országos Onkológiai Intézetben is működik egy-egy robot. E két intézet összességében túl van a századik műtéten.

– Az egyetemre került robot első alkalommal szintén egy 68 éves nőbeteg epehólyagját távolította el.
– Véletlen az egybeesés. A különbség pedig az, hogy én nem hatezer kilométerről, hanem a szomszédos szobából irányítottam az eszközt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy miközben vezérelem a robotot, az asztal mellett álló kollégák folyamatosan figyelik a történéseket, a beteg reakcióit.

– Ezt a beteget hagyományos módszerrel is műthették volna?
– Igen. Azért ezt a műtétet választottuk, mert ebből a típusból az elmúlt évtizedekben nagyon sokat végeztünk a klinikán. A beszélgetésünk előtt befejezett robotos operáció annyi ideig tartott, mint egy átlagos laparoszkópos. A módszer bevezető szakaszát éljük. Minden egyes operációval tisztul a folyamat, gyűlik a tapasztalat, rögzül a rendszer működési rendje. Lassan elkezdjük az előkészületeket a bonyolultabb onkológiai esetek elvégzésére.

– Milyen műtétek elvégzésére lehet alkalmas ez a robot?
– Ott van létjogosultsága, ahol a szűkös hozzáférés miatt ezzel jobb eredmény érhető el.

A Da Vinci robot a műtéti területet tízszeres nagyításban mutatja. A robot finomabb mozgása kíméli a szöveteket, az idegeket. Terveink szerint a klinikán az új rendszert évente mintegy négyszáz alkalommal használjuk majd nőgyógyászati, urológiai, fül-orr-gégészeti beavatkozásokban. A program részeként egyelőre tíz sebész szerez jártasságot a robotsebészeti műtétek elvégzésére, ám mivel az oktatásban is jelentős szerepet kap a Da Vinci, a jövő sebészei már ezen sajátíthatják el az új technológiát.

– A robotok azért is jók, mert a laparoszkópos beavatkozásnál is kisebb sebet ejtenek a betegeken?
– Erről nincs szó. A hasba közel ugyanakkora lyukon keresztül jutunk be. A több tiszta, célzott mozgás miatt hatékonyabb a robot.

– Kiből lehet robotsebész?
– Sebészből, aki megszerzi a szükséges licencet. Én Bécsben tanultam meg ezt az eljárást. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy legyen velünk olyan szakember, aki több száz ilyen műtéten van túl. Németországból érkezett kolléga segíti a munkánkat. Tippeket ad, trükkökre világít rá.

– Érdekli a pályakezdőket a robotika?
– Talán túlontúl is. A fiatal kollégák a minimálisan invazív sebészeti technikákat tanulják, ami jó, de amikor helyzet van, amikor fel kell tárni a teljes hasüreget, nos, azt is tudni kell. Előfordulhat, hogy vissza kell állni a hagyományos operációra. Most az a kérdés, miként szerezhetnek kellő jártasságot a nyitott műtétekben a fiatal kollégák. Azaz a régi módszert is tanítani kell.

– A bécsi Ludwig Boltzmann Intézet elemzése szerint a robotokkal végzett sebészet drága, sokszor hosszú, és nincs annyi előnye, ami indokolná a klasszikus sebészeti beavatkozásokhoz viszonyított felárat. Mit üzen a kritikusoknak?
– Nem olcsó ez a megoldás, és nem is jó mindenre. Meg kell találni a helyét a modern egészségügyben. A szervezetben szétterjedt daganatot például robottal sokáig nem operálnak. Egyes műtéttípusoknál azonban egyértelműen kimutatható a robot előnye, nagyobb hatékonysága. Elindultunk egy úton, gyűlnek az adatok, a tapasztalatok. A következő nagy ugrás ezen a területen az lesz, amikor a mesterséges intelligencia vezérelte robotok műtenek majd.

Borítókép: Szijártó Attila (Fotó: Semmelweis Egyetem/Kovács Attila)