Van egy közeli ország, amely, ismerjük el, kívül esik figyelmünk horizontján. Műveltségi vetélkedőkön is fel-felbukkan olyan kérdés, hogy mi a különbség Moldva és Moldova között, vagy hogy mi a Moldovai Köztársaság fővárosának magyar neve. Pedig Kisjenőig – amelynek hivatalos román neve Chisinau, mégis mindenki az orosz Kisinyov helységnév hallatán csap a homlokára – alig másfél óra a repülőút Ferihegyről.
Ha a gép ablakán kitekintünk, alföldi lapályt láthatunk, amelynek tájképét sötét erdőfoltok, víz borította felületek, a napfényben csillogva kanyargó folyók és a zöld számtalan árnyalatában játszó szögletes szántók sakktáblaritmusa határozza meg. A magyar Alföld és a moldovai táj hasonlósága egy jó évezrede is megvolt, amikor lovas nomád eleink nyolc évtizedet időztek itt a Prut és a Dnyeper (egyesek szerint a Don, sőt a Volga) közötti Etelközben, azaz a mai Moldávia és részben Ukrajna területén.
Akkori életformánknak e tájtípus a maga dús legelőivel, erdeivel, vizeivel eszményi volt – mutat rá Türk Attila régész, a téma kutatója, aki az utóbbi évek szenzációs etelközi kutatási eredményeiről számol be. Etelköz nevét VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár A birodalom kormányzásáról címmel 952-ben írt uralkodási kézikönyvéből ismerjük mint a magyar törzsek szállásterületét.
De hogy pontosan mely folyók határolta vidéket értette ezen, ebbe nem érdemes belemenni, hacsak nem akarunk belekeveredni őstörténetünk egyik lezáratlan tudományos vitájába.
A repülőgépen telt ház van, gyakorlatilag csak románul és oroszul beszélő moldáv állampolgárok utaznak velünk, mégpedig meglepően sok kisgyerekkel. A Kárpátokat elhagyva gyorsan süllyedni kezdünk, amit a füldugulástól szenvedő babák hangversenye is jelez.
A 34 ezer négyzetkilométeren elterülő Moldovai Köztársaság fővárosa a Prut határfolyótól légvonalban alig hatvan kilométerre fekszik. A hatszázezer lakosú Chisinau/Kisjenő szimbolikus bejárata a találóan Városkapunak nevezett modernista ikerház a nyolcvanas évekből, amikor még utoljára látványos nyomot akart hagyni maga után a széteső Szovjetunió. A méretes tortaszeletekre emlékeztető lakóházpáros egymás tükörképe. A reptér felől a kettő között vezet be a többsávos Dacia bulvár, amely elhalad a Budapest bevásárlóközpont előtt. Ez sofőrünk, az orosz felmenőkkel büszkélkedő, de moldovai identitású férfi, Szergej beszámolója szerint a rendszerváltás előtt fogalom volt a helyiek szemében, de ma már nem akkora szám, valószínűleg csak idő kérdése, hogy helyébe is csupa üveg shoppingcenter épüljön. A környező szovjet mintájú lakótelep munkásraktárainak sem jósolnánk fényes karriert az ingatlanpiacon.