A családfakutató oldalak veszélyesek a személyiségi jogokra

Egyre több etikai kérdést vetnek fel a DNS-leszármazástan segítségével felderített bűnügyek.

Az elmúlt években megsokszorozódott az otthoni DNS-vizsgálatok száma. Jelenleg nincs arról pontos adat, hogy a Föld népességének hány százaléka töltötte már fel a különféle geneológiai honlapokra DNS-információit, de számítások szerint, ha a Föld lakosságának két százalékát eléri ez a szám, akkor a Föld bármely lakosa megtalálhatja legalább harmadunokatestvérét online. A My Heritage portálon 1,2 millió ember mintájával végzett kutatások bizonyították, hogy harmad- vagy negyed-unokatestvért igen könnyű előkeríteni, ha pedig európai felmenőkkel bír a felhasználó, akkor a másod-unokatestvérek fellelése sem kizárt. Ennek oka, hogy a feltöltött adatok túlnyomó többsége európai eredetű.

Ez a tény még inkább felveti az adatvédelem és a személyiségi jogok kérdését. A családfakutatás különösen Amerikában divat, ám mivel az amerikaiak jelentős hányada európai felmenőkkel rendelkezik, ezért felmerül a kérdés, hogy az unió miként kezeli állampolgárai DNS-eredményeit. Jelenleg az óceán mindkét oldalán szürke zónának számít a kérdés, ami azért is problémás, mivel előfordult már, hogy a DNS-mintahonlapok vizsgálata és a klasszikus nyomozói munka félrevezette a rendőrséget. 2014-ben például tévesen vádoltak meg egy New Orleans-i filmest egy 1996-ban elkövetett gyilkossággal.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)