A családfakutató oldalak veszélyesek a személyiségi jogokra

Egyre több etikai kérdést vetnek fel a DNS-leszármazástan segítségével felderített bűnügyek.

Július végén pont került egy 1975-ben elkövetett gyilkossági ügy végére. A 68 éves David Sinopolit Pennsylvaniában tartóztatták le Sue Biechler több kés­szúrással való megöléséért. A megoldott döglött akta a DNS-leszármazástan segítségével felderített ügyek legújabb példája, ám ezek egyre több etikai kérdést vetnek fel.

A konkrét esetben az akkor 19 éves Biechler halála kapcsán háromszáz embert hallgattak meg, és komoly erőkkel nyomoztak a gyilkos után, mégsem találtak használható nyomot. Az áttörés 1997-ben következett be, mikor CeCe Moore geneológus, aki több más döglött akta megoldásában is segített a hatóságoknak, spermamintát talált Biechler ruháján. A kinyert DNS-ből kiderítette, hogy az elkövető nagy valószínűséggel Olaszország egy bizonyos városából bevándorolt emigránsok leszármazottja. A nyomozók ezután 2300 olasz felmenőkkel rendelkező helyi lakost vizsgáltak meg, míg bebizonyosodott Sinopoli egyik elhagyott kávéspoharának segítségével, hogy ő az elkövető.

Hasonló visszhangot vert a 2018-ban elkapott Golden State-gyilkos ügye is, aki 1974 és 1986 között 12 embert ölt meg és 51 nőt erőszakolt meg. Joseph James DeAngelót, a korábbi rendőrt 72 évesen tartóztatták le, miután egy rokona feltöltötte genetikai információit a GEDmatch nevű geneológiai oldalra.

A hasonló oldalak eredeti célja az lenne, hogy az emberek könnyen megtalálják távoli unokatestvéreiket, akiktől régen elszakadt a család, illetve pontos információkat szerezhessenek be a családban örökölhető betegségekről. Sok felhasználó azonban nincs tudatában annak, hogy a feltöltéssel hozzájárul ahhoz, hogy az oldalak megosszák a nyomozó hatóságokkal genetikai információikat.

Egyre több szakértő aggódik a feltöltött adatok kapcsán a személyiségi jogok védelme miatt, és a nyomozók munkáját a DNS-leszármazástan „kreatív felhasználásának” hívják. Tény, hogy mind az ujjlenyomat, mind a fénykép megszokott nyomozati eszköznek számít, ám a DNS nyilvántartásba vétele sokaknak a Gattaca című filmet juttatja eszébe. Az 1997-es disztópia arról szól, hogy a nyilvános DNS nemcsak az azonosítás alapja, hanem az élet minden területét meghatározza, így a párválasztást és a munkavállalást is.

A nem megfelelő DNS-sel rendelkező személyek pedig a társadalom perifériájára szorulnak.

Az elmúlt években megsokszorozódott az otthoni DNS-vizsgálatok száma. Jelenleg nincs arról pontos adat, hogy a Föld népességének hány százaléka töltötte már fel a különféle geneológiai honlapokra DNS-információit, de számítások szerint, ha a Föld lakosságának két százalékát eléri ez a szám, akkor a Föld bármely lakosa megtalálhatja legalább harmadunokatestvérét online. A My Heritage portálon 1,2 millió ember mintájával végzett kutatások bizonyították, hogy harmad- vagy negyed-unokatestvért igen könnyű előkeríteni, ha pedig európai felmenőkkel bír a felhasználó, akkor a másod-unokatestvérek fellelése sem kizárt. Ennek oka, hogy a feltöltött adatok túlnyomó többsége európai eredetű.

Ez a tény még inkább felveti az adatvédelem és a személyiségi jogok kérdését. A családfakutatás különösen Amerikában divat, ám mivel az amerikaiak jelentős hányada európai felmenőkkel rendelkezik, ezért felmerül a kérdés, hogy az unió miként kezeli állampolgárai DNS-eredményeit. Jelenleg az óceán mindkét oldalán szürke zónának számít a kérdés, ami azért is problémás, mivel előfordult már, hogy a DNS-mintahonlapok vizsgálata és a klasszikus nyomozói munka félrevezette a rendőrséget. 2014-ben például tévesen vádoltak meg egy New Orleans-i filmest egy 1996-ban elkövetett gyilkossággal.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)