Pápai bulla az ázsiai magyar fejedelemnek

Bendefy László könyvéből kiderül, hogy XXII. János Gyeretyánt Magyarország katolikus fejedelmei, királyai leszármazottjának” nevezte.

2022. 08. 17. 10:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

[…] A Meótisz-vidék V. századi képe korántsem volt az, mint napjainkban. A Meótisz-vidék keleti partvidéke 30-120 km szélességben egyetlen mocsártenger volt. Szallam tolmács, mikor 843 körül kénytelen volt keresztülvágni nagy karavánjával ezen a vidéken, panaszkodik, hogy 10 napig folytonosan „dögletes bűzt lehelő mocsárvidéken” jártak, míg csak el nem jutottak a Don jobbparti síkságára.

[…] Ezek a hosszan elnyúló, széles mocsársávok a dél felé költözködő magyarságnak irányt szabtak. Ha elfogadjuk azt a nagyon valószínű lehetőséget, hogy a Volgát azon a ponton keresztezték, ahol a folyam metszi a mérsékelt­övi szavanna és a füves puszták határvonalát, tehát valahol Szamara táján, nem nehéz megállapítanunk, hogy az átkelt tömegek egyik része a Don és Volga közötti 60—70 km széles fensíkon és a Jergenyi dombokon át behatolt a Kaspi tó és a Fekete-tenger közére s az ottani, legelőkben és ligetekben gazdag területeket szállta meg. Határaik lenyúltak a Kaspi-tóig, hatalmukban tartották a Volgához simuló, mai Belső-kirgiz pusztákat, a Kuma és a Kuban folyók síkságát, sőt ezek mentén még a Kau­kázus lejtőit is megszállták, bizonyára azért, hogy állataiknak a nyári legelőket biztosíthassák. A Donon túli törzscsoportok a Don és Donec alsófolyásának vidékét és a Meótisz északi partját szállták meg, sőt a Krím-félsziget északi felének gazdag legelőit is magukénak mondhatták.

Hatalmas terület ez, nagyobb Magyarországnál. De gondoljuk meg, hogy a 200.000 lelket számláló sátoros-pásztor népnek – a karakirgizek mértékével mérve – 400.000 négyzetkilométert megközelítő területre van szüksége! (Prinz adata.)

 

Ez a magyarság, ha nem is volt egyetlen parancsoló főfejedelme, a közös vérségi kapcsolat tudatában szoros törzsszövetségben élt és a törzsek egymást, ahol tudták, segítették.

 

Előfordult olyan eset is, hogy egyes magyar törzsek a bizánci, mások pedig a perzsa érdekek mellett szálltak síkra, de ezek múló és nem mélyreható jelenségek voltak. Tulajdonképpen már ennek az időnkinti széthúzásnak az alapját is a földrajzi viszonyok, nevesen a területet szétszabdaló mocsarak szolgáltatták. (Ugyanígy pl. az erdélyi önálló fejedelemség sohasem jöhetett volna létre, ha a Keleti Középhegység nem alakítja ki a Kárpátokkal együtt a jól körülzárt Erdélyi Medencét.)

(Bendefy László: A magyarság kaukázusi őshazája, 1942)

Negyvenöt éve, 1977. augusztus 13-án hunyt el Bendefy László geológus, történész, a keleti magyarság kutatója. Az ő kezdeményezésére állították fel Julianus és Gerhardus barát szobrát a budai Halászbástyánál.

Borítókép: Bendefy László (Forrás: Wikipedia - Készítette: Családtag - Családi fotóalbum, CC BY 3.0)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.