Királytalálkozó a Duna szigetén

Hétszázötven éve, 1272. augusztus 6-án hunyt el V. István magyar király.

Budapest, 2021. szeptember 19. Viharos szél lengetve feszíti, hajtogatja a magyar nemzeti lobogót, a piros-fehér-zöld trikolórt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete elõtt álló, Országzászlót tartó díszoszlopon, a Budai Vár északnyugati bástyáján. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba

A találkozás a kitűzött időben a Duna egyik szigetén, Pozsony közelében, valóban megtörtént. Mindegyik királyt tizenkét híve kisérte. A találkozás eredménye volt, hogy két évre, november 11-től kezdve, fegyverszünetet kötöttek egymással, és mindkét részről négy-négy embert megbíztak, hogy a közöttük fölmerült vitás kérdéseket elintézzék.

Hogy mennyire nem őszinte volt Otakár, mutatja az, hogy nemsokára az ország nyugati határán zavarok támadtak, a melyekben ő neki is volt része. Henrik bán ugyanis és társai, a kiknek e vidéken több váruk volt, Otakárhoz menekültek s neki meghódoltak. A cseh király kapott az alkalmon, hogy hatalmát Magyarország egy részére is kiterjeszthesse; a menekülőket szivesen fogadta s őket ellátta jövedelemmel és jószágokkal. 

[…] 1272 tavaszán a királyt a Dráván túl találjuk. Kiséretében sok főur volt s vele volt első szülött fia, a tíz éves László is. A király a tengermellékre készült, hogy meglátogassa nászát, a szicziliai királyt, a ki akkoriban már az Ádriai-tenger keleti partján is kezdett tért foglalni. Miután junius elején Topuszkón törvényt ült, folytatta utját s junius 24-én Bihácsra érkezett.

Itt tartózkodása idején történt, hogy Joakhim bán, Szlavónia kormányzója, az uralomra vágyó királyné tudtával a kis László herczeget elragadta. István tüstént lóra ült s üldözőbe vette a rablót, de utól nem érhette. A nagy felindulástól s erőltetett lovaglástól beteggé lett; kénytelen volt az üldözést abbanhagyni s másokra bízni. 

Ezek meg is találták László herczeget a kapronczai várban. Azonnal körülvették a várat és ostromolni kezdték. De parancsnoka, Bachator vitézül védelmezte, úgy hogy el nem foglalhatták.

István király e közben betegen hazatért s julius közepén a Nyulak-szigetére vitette magát. Ott feküdt néhány hétig, majd a szomszédos Csepel-szigetre költözött. Állapota egyre rosszabbodott, végre augusztus 6-án meghalt. Holttestét a Margitszigetre vitték s az apáczák templomában, a nagy oltár mellé temették.

(Szalay József–Baróti Lajos: A magyar nemzet története, 1896)

Hétszázötven éve, 1272. augusztus 6-án hunyt el V. István magyar király.

Borítókép: Magyar zászló (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)