István néhány nappal atyja halála után Budán termett. Szándéka volt, hogy bosszút áll azokon, a kik atyja életében ellenséges indulattal viseltettek iránta; de utóbb elfojtotta a bosszú érzetét, látva, hogy ellenségei egymás után hódolatára sietnek.
Az országos méltóságokat azonban saját híveivel töltötte be. Azután Székes-Fehérvárra sietett, a hol május közepén nejével együtt megkoronáztatta magát. Mindketten ez alkalommal az urak, nemesek s az egész országgyülés határozatára megesküdtek, hogy a régibb királyoktól igazságtalanul elvett nemesi birtokokat visszaadják.
V. István, épúgy mint atyja, erélyes fejdelem volt. Ő is azon fáradozott, hogy helyreállitsa a királyi hatalmat s rendbe szedje az országot. Azért mindjárt uralkodása elején mindenfelé bírákat küldött ki, hogy visszaszerezzék az elbitorlott királyi jogokat. A Dunán-túli vidékre ő maga ment. A megyékben gyűlést hirdetett, a melyre a nemeseket, várjobbágyokat, várnépeket s a megye más lakosait meghívta. A kinek valami panasza volt, eléje járult és igazságos ítéletet vett tőle.
Igyekezetében, hogy országát rendbe hozza, megakadályozta a II. Otakár cseh királylyal kitört háború. Erre az adott okot, hogy nénje, Anna herczegnő, Béla király halála után összeszedte a királyi kincseket, u. m. két koronát, királyi pálczát, királyi széket, kardot, nyaklánczot, mindenféle arany edényeket s ékszereket, melyeket állítólag atyjától jutalmul kapott és azokkal vejéhez, Otakárhoz menekült. V. István az elorzott kincseket visszakövetelte, fenyegetőzött, de utóbb lecsillapodott és Otakárnak találkozót ajánlott, hogy a dolgot elintézzék. […]
