Jókora macsetével a kezében fogad Filó Gergő, Cibakháza közismert természetvédője. Nincs velünk semmi baja, a szigethez vezető út növényeit ritkítja, de ha már ott a kezében az eszköz, halálos döfést mér az energiaitalos és sörösdobozokra, eldobált vizespalackokra. Aztán a szemétszedő fegyvert a földbe döfi, és megindulunk a parttól tíz méterre lévő sziget felé. A gyenge sodrású folyó térdig érő vizében gázolunk.
Bőrgyógyászok azt mondják, a bőrünk nem felejt. Ezért nem értem, hogy a szigeten fürdőző, apró gyerekekkel pancsoló két család miért nem húzódik az árnyékba dél körül, amikor tombol az ultraibolya sugárzás. Az ott töltött idő alatt folyamatosan érkeznek a strandolók, akik nem törődnek a veszéllyel.
– Sokan homokpadnak mondják, de nem homok, mert akkor elvinné a víz. Márgaszerű anyagból áll, tele kérészek fúrta járattal. A partoldalon is megannyi apró lyuk. Az idei rajzáskor rengeteg kérész járta násztáncát – mesél a helyről Filó Gergő.
Ahogy csökkent a Tisza vízszintje, egyre többen jöttek a helyiek, hogy megnézzék a szárazföld születését. Majd észrevették, hogy mások is odatévedtek, hogy egyre több szemetet hagytak maguk után. Összeszedték, de nem győzték a takarítást. Eddig senkit sem kaptak el, figyelmeztető táblákkal próbálnak felszólítani a természet védelmére. Van hatásuk a tábláknak?
– Van… megszaporodtak a szemetelők. A különleges sziget hallatán egyre többen jönnek, akik között sokan úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak a szabályok. Az első napokban egy vödör hulladékot szedtem össze, most már ott tartok, hogy naponta több mint egyzsáknyi keletkezik. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy egyesek nemcsak szemetelnek, hanem az országos tilalom ellenére tüzet is gyújtanak, illetve eldobnak izzó csikket. Olyan száraz az erdő és az aljnövényzet, hogy kisebb szellő is katasztrófát okozhat – aggódik a felelőtlenség miatt Filó Gergő.
