Középkori falvakat tárnak fel a régészek

I. Hunyadi Mátyás és Luxemburgi Zsigmond korabeli aranypénzeket, pénzhamisító műhelyt, avar kori arany kardszereléket és bronzkori depót is találtak a középkori falukutatás iránt elkötelezett szarvasi civil múltkutatók. Legutóbb 564 darabos színezüst éremkincslelettel és I. Apafi Mihály ­erdélyi fejedelem eddig ismeretlen katonai táborának lokalizálásával okoztak meglepetést.

Fotó: Teknős Miklós

Több száz vadkacsa röppen fel a halásztelki tóról, amikor a TSM (Tessedik Sámuel Múzeum) civil múltkutatói, Kelemen Gábor és Czesznak Zsolt társaságában Szarvas határába érkezünk.

Rövid terepbejárás után előkerülnek a fémdetektorok. Mivel hajdani házhelyeken járunk, gyakran jeleznek találatot, sűrűn meg kell bolygatni a talajt, amelyből a csontok és vasak mellett rézlapkák kerülnek elő nagy mennyiségben. Addig folytatjuk, amíg a legfelső rétegből kibontunk egy XVI. századi angliai textilplombát és egy kódexsarokveretet, persze nem a legjobb állapotban.

Egyeztetve a földtulajdonosokkal

Amikor a hatvanas években a téeszek munkához láttak, szétgyalultak mindent. Ekkor került a földfelszínhez közel a középkor, ami számukra jó, hiszen a fémkeresősök csak harminc centiméterre áshatnak le, magyarázza Kelemen. Kicsit távolabb attól a helytől, ahol állunk, nagy mennyiségű töltényt, harcászati kiegészítőket és erdélyi pénzérméket találtak, amelyekből megállapították, hogy I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem táborozott itt katonáival 1683-ban, meséli Czesznak. Az anyagot régészek dolgozzák fel, majd publikálják, ezért részleteket egyelőre nem árulnak el.

Kelemen 1997 óta járja a határt. Történelem–földrajz szakos tanár, de vállalkozóként dolgozik, boltot üzemeltetett, így szinte mindenkit ismer Szarvas környékén, aminek köszönhetően nyugodtan meg tudja beszélni a földtulajdonosokkal, mikor vizsgálhatnak át egy-egy területet. Régésznek készült, akárcsak Czesznak, akiből viszont nyomdász és informatikus lett, biztonságtechnikai céget vezet. Ő építi a csapat adatbázisát.

Bár szomszédok, sokáig nem tudtak egymás passziójáról. A mezőn találkoztak össze, ahol Gábor a drónját tesztelte, Zsolt a fémkeresőjét. Nem sokkal később a boltban, kiflivásárlás közben megbeszélték, hogy a továbbiakban közösen kutatják a múltat. A szarvasi múzeum nem tudott mit kezdeni velük, a civil régészet még nagyon érzékeny téma volt akkoriban, tájékoztatnak, és elindulunk a Tessedik Sándor Múzeum felé, ahol a csabacsűdi leleteikből nyílt kiállítás.

Útközben megtudom, megítélésük akkor változott meg gyökeresen a szakmai körökben, miután beállítottak a régészekhez egy alaposan dokumentált anyaggal. A vezető archeológus megköszörülte a torkát, és azt mondta, hát ez komoly, srácok, és megígérte, hogy intézkedik az ügyükben. Telt-múlt az idő, de válasz nem érkezett. Ezután három Zsigmond-kori aranypénzzel kopogtattak be ugyanabba az irodába, ahol újabb meglepetést okoztak. Megkötötték a szerződést, majd 2019 márciusában az engedélyt is megkapták a roncsolásmentes kutatáshoz. Azóta közös kiállításokat is rendeznek.

A múzeumban az alkalmazottak épp tárlókat tisztogatnak. Luxemburgi Zsigmond három aranypénze egy üvegkocka tetején várja, hogy biztonságba helyezzék. Ugyanebben a galériás teremben tekinthető meg az az avar kori arany kardszerelék, amelyre tavaly találtak rá. Tudják, hogy egy vezetői sírnak is kell lennie ott, ám ennek felkutatására még nem kaptak támogatást.

Nemrég 564 darabos színezüst éremkincslelettel okoztak meglepetést, benne számos olyan kuriózummal, amelyek az 1458-tól 1576-ig terjedő időszakot fedik le, köztük I. Mátyás király K–I verdejelű pénze, II. Lajos ND–G és II. Ulászló K–MAFB, valamint M–M jelzetű példányai. Valószínűnek tartják, hogy a kincset elrejtették, majd mélyszántáskor az eke felkapta, az évek alatt pedig szétszántották. A pénzek szóródási területe ötször ötméteres, magyarázza Czesznak.

Gábor és Zsolt nem találomra megy ki a földekre. Áttanulmányozzák az írott forrásokat, a kiszemelt területet többször bejárják, drónfelvételeket készítenek, majd térinformatikai szoftver segítségével Zsolt megrajzolja az objektumok körvonalait, elkészítik a találati térképeket. Végül minden bekerül az adatbázisukba, később a Magyar Nemzeti Múzeuméba is. Az érméket ők maguk tisztítják meg, a helyszínen sorszámozzák, zacskókba csoportosítják. Odahaza mindent újra átnéznek, ellenőrzik a GPS-koordinátákat. Ezek alapján állapítják meg, hogy az adott területen mi van: házhely, folyómeder vagy másvalami.

Hetvenhét pecsétgyűrű

– Mit szeretne egy régész? Azokat a kutatásokat, régészeti feltárásokat elvégezni, amelyek érdeklik, de mindig azt kell csinálnia, amit a beruházások diktálnak. Látjuk, tele vannak papírmunkával. Velük szemben mi a terveink alapján haladunk, irigyelnek is bennünket emiatt – fogalmaz Kelemen, majd elvezet Mátyás király Csabacsűdön talált aranyforintjához, amely rendkívül ritka darab. Értéke egyévi adóval ért fel.

A középkori Csabacsűd kutatása egy beruházás kapcsán jött szóba. A mai Csabacsűdtől öt kilométerre villanyvezetéket vezettek át a területen, amit a munka megkezdése előtt ellenőrizniük kellett. Annyit tudtak róla, hogy volt egy temploma, amelynek környékéről cserepek kerültek elő. Amikor viszont rámentek a területre detektorral, közel ezer fémlelet került felszínre, köztük 474 érme, 77 pecsétgyűrű és számos használati tárgy. A telek 94 hektáros, bejárása két évig tartott. Kelemen 234 kilométert tett meg rajta a fémkeresővel.

A települést, amelynek körvonalai aránylag jól kivehetők, sőt még a régi folyómeder is látszik, 1595 telén egy krími tatár segédcsapat pusztította el. A 77 pecsétgyűrűt szétszórtan találták meg, ennek okait még kutatják. Mivel egyedi eset, az az elméletük, hogy a falut meglepetésszerűen támadták meg, akit leöltek, azt az utcán hagyták. A gyűrű státusszimbólum lehetett, amelyre liliomot, madarat, kardot tartó kart véstek.

A legváratlanabb, hogy egy pénzhamisító műhelyt is lelepleztek, holott a pénzhamisításért akasztás járt abban az időben, magyarázza Czesznak a kiállított hamis érmék előtt. Mivel a vésnökök nem tudtak írni-olvasni, sokszor fordítva írták rá a betűket a rézlapkákra, amelyeknek az alapanyaga általában rossz minőségű. Volt, aki így is elfogadta, vett rajta például birkát, teszi hozzá Kelemen.

Szintén az ő kutatásaik során derült fény arra, mi célt szolgáltak a tenyérgyűszűknek elnevezett fémkorongok, amelyeket a régiek a tenyerükre erősítettek, amikor durva szövésű holmit varrtak. Rózsa Zoltán régész addig kutatott, nézegette a metszeteket, amíg rájött. A textilplombákat Mordovin Maximhoz, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) docenséhez küldték elemzésre.

– Ha valaki megkérdezi, hány leletet találtunk, és ebből mennyi az érme, azt én pontosan meg tudom mondani, mivel lekérdezésen alapuló táblázatot vezetek. Ennek köszönhetően ma már folyamatosan keresnek bennünket a kutatók. Nagyon sok jóhiszemű civil úgy viszi be a múzeumba a talált kincset, hogy nem jegyzi fel a tárgy koordinátáit, a felfedezés kontextusát. Nagy hiba, mivel minden részletnek jelentősége van – mutat rá Czesznak.

Születésnapi „ajándék”

– Aranyozott ezüst ruhadíszeket is leltünk egyszer – folytatja Kelemen. – Miután megosztottuk másokkal a róluk készült fotókat, felhívott Türk Attila régész, hogy megnézné a leletet. Egész napos feltárás lett belőle, merthogy a kis ezüstök honfoglalás kori női temetőre utaltak, amelyből nagyon kevés van Magyarországon.

Zsolt szerint Gábornak különös érzéke és szeme van a régészethez. A kákai templom maradványait keresték, amikor feltűnt Gábornak egy domb. Mások is kutakodtak utána, de nem találták. Neki egyből előjött innen egy kereszt és az egyházi pecsétnyomó. Eltelt egy év, és zagytározót kezdtek ott építeni, gépekkel szántották a terepet. Azonnal telefonáltak a békéscsabai múzeumba, és leállították a munkálatokat. Ezután kimentek a helyszínre, és meglelték az egykori templom helyét. Kondoroson ugyanez történt. Kelemen kiment a mezőre, nézte a folyót: erről jött, arra ment, és kiszúrta a templom kontúrját, idézi fel Czesznak.

Mátyás aranyforintja, értéke egyévi adóval ért fel (Fotó: TSM civil múltkutatók)

Számukra télen a legjobbak a látási viszonyok. A Mátyás-féle aranypénzt karácsony előtt, december 22-én találták meg, Gábor felesége születésnapján. Mondta is neki, itt az ajándékod. Úgy jött ki a földből, amilyennek látjuk ma, pedig benne volt ötszáz évig. Kapott egy kis vizet, és már csillogott is.

Egy másik helyen háromezer éves bronzdepóba sétált bele. Békésszentandrás irányába vezettek egy vízvezetékcsövet, így ők engedélyt kaptak a terepkutatáshoz. Gábor kiment, de ott éppen arattak. Átment egy másik búzatáblába, ahol talált egy bronztőrt. Ez már gyanús volt neki. Kiment másnap is, de megint aratókba futott. Elindult a másik irányba, és belesétált a bronzdepóba. Ez is rejtett kincslelet volt, amely valószínűleg rituáléhoz kötődött. A közösség halott vezetőjét máglyán égethették el, a dolgait elásták. Balták, edények, kettétört kardok kerültek elő, és egy ismeretlen funkciójú tárgy, amelynek máig keresik az európai párhuzamait az ELTE-n.

Mivel van szerződésük a területi múzeummal, ha új lelőhelyet sejtenek, azt önállóan is kutathatják, de kutatóárkokat nem nyithatnak, az eredményeket pedig át kell adniuk a múzeumnak. Az intézmény kitölt egy leletbejelentő űrlapot, ami után a lelőhelyet bejegyzik az örökségvédelmi hivatalnál. Már több mint száz lelőhelyet kutattak át. Jelenleg régészasszisztensi tanfolyamon vesznek részt. Miután befejezik, önállóban dolgozhatnak. Egyetlen hátrányuk az lesz, hogy továbbra is saját zsebből kell majd finanszírozniuk a terepmunkát.

Borítókép: Kelemen Gábor és Czesznak Zsolt a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum szerződéses partnereként vesznek részt a feltárásokban (Fotó: Teknős Miklós)