Lovasedzőből lett mangalicatenyésztő

Közel félezer szőke mangalicát tenyészt hajdúböszörményi birtokán a többdiplomás Fekete Zsóka, aki külföldi tanulmányútjairól hazatérve lépett felmenői nyomdokába. Bár az energiaválság próbára teszi az ágazatot, a szakember biztos jövőt jósol az agrárvállalkozásoknak, a fiatalokat is arra bátorítja, használják ki az agrárszektor lehetőségeit.

20220930 Budapest Fekete Zsóka mangalica tenyésztő Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

A négyszázas állományban – amely középkategóriásnak számít – mindenféle mangalica megtalálható: kismalac, süldő, hízó, tenyészkoca, jövőbeli tenyészkoca, leselejtezett, azaz vágásra szánt és nem utolsósorban tenyészkan.

A telep négyhektáros, de vannak kifutós istállóik, amelyek járófelületén akár „wellnessezhetnek”, hűsölhetnek is az állatok, amikor lelocsolják őket a hőségben. 

Bár egyelőre Fekete Zsóka az egyetlen hölgy az országban, aki mangalicákat tenyészt, nem egyedül állja a sarat. 

Az állatokat ketten felügyelik a telepen, ebbe az édesapja is besegít. A feldolgozásban két munkatársa van, így ezen a részlegen hárman dolgoznak, és több mint harmincféle terméket állítanak elő, többek között szuvidált, vákuum alatt főzötteket.

A vállalkozás 2016-ig Debrecenben és Hajdúböszörmény környékén értékesítette portékáit, majd meghívást kaptak egy budapesti kézműves vásárba, ahová Fekete Zsóka visszajárt. Ma már többnyire a budapesti Lehel piacon árulnak. Péntekenként, amikor piacnap van, hajnali kettőkor kelnek, hogy háromkor elindulhassanak a fővárosba, ahol délután négyig, ötig várják a vásárlókat.

Húsvéti sonka decemberben

– Sokan nem tudják, mivel jár ez a munka. Húsvétra például több száz sonkát rendelnek tőlünk. Ezt a mennyiséget nem húsvét előtt két nappal készítjük el, hanem már decemberben nekilátunk. 

Volt, hogy hajnalban kezdtem dolgozni, hogy délután előadást tarthassak Szekszárdon, amelyre éjszaka készültem fel. Másnap három óra alatt visszaértem Böszörménybe.

A fővárosi vevőkörön kívül nagyon sok helyi megrendelőjük is van, különösképpen Kelet-Magyarországon, Miskolctól Dévaványáig, magánszemélyek és boltok, éttermek egyaránt. A kiváló marketingnek köszönhetően ma már külföldön is egyre kedveltebbek a mangalicatermékek, hiszen beilleszthetők az egészséges táplálkozásba.

A Fekete családnak Böszörményben több mint 65 hektár bioterülete van, az itt termelt zöldséget régóta értékesítik. Melléktermékeik miatt azonban mangalicát is szerettek volna tartani, ezért Zsóka elindult egy fiatalok részére kiírt gazdapályázaton, amelyet megnyert. 

A megvásárolt mangalicák váratlan módon kezdtek szaporodni, ezért 2012-ben váltaniuk kellett a húsfeldolgozás irányába. Év végére elérték a százhúsz darabos állományt, 2013-ban pedig már termékdíjat is nyertek az országos mangalicafesztiválon.

Hobbiként rackajuhokat is tartanak, de a fővonal a szőke mangalica. Ez a fajta jó minőségű húst ad, lágyabbat, kenhetőbbet, ízletesebbet, mint az átlagsertés, persze annak függvényében, milyen takarmánnyal etetik. Az ő birtokukon saját biotakarmányt kapnak borsóval, lucernával, ám szójával egyáltalán nem etetik az állatokat.

Biztatás az utánpótlásnak

Mivel Fekete Zsóka bejegyzett törzstenyésztő, csak a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete (MOE) engedélyével tarthat mangalicát, legkevesebb tízet. A kant az egyesület adja, hogy a vérvonal ne kereszteződjön. Jelenleg nyolcvan anyakoca és négy kan van a telepén.

– Lehet, furcsán hangzik, de kezdetben előfordult, hogy megsirattam egyiket-másikat.

A négyszáz állat között azonban nincsen kedvenc. A kanoknak nyilván presztízsük van, és nevük, amely kitüntetést jelent, hiszen ők biztosítják a tenyésztés jövőjét – magyarázza Fekete Zsóka, és megmutatja az elismeréseit.

A Düsseldorfi Magyar Napoknak 2018-ban és 2019-ben is közönségdíjasa lett, 2017-ben az Év Agrárembere címre jelölték, termékei elnyerték a Hajdú-Bihar Megyei Minőségi Termék címet, de kapott sertéstenyésztési díjat is, számos más elismerés mellett. 

A Magyar Konyha magazin Termelői Díját 2019-ben nyerte el. Az állatai is kaptak kitüntetéseket, többek között a Legszebb Kocasüldő és a Legszebb Tenyészsertés díj tulajdonosai lettek.
Az év agráremberének a társadalmi szerepvállalása miatt is jelölték, hiszen a MOE életében régóta aktívan részt vesz. 

Termékbemutatókat, előadásokat tart, rendezvényeket szervez, rendkívüli iskolai tanórákon motiválja a fiatalokat, tudatosítja bennük, hogy a mezőgazdaságnak van jövője, a termékekre mindig lesz kereslet. Kockáztassanak, tanuljanak, használják ki a lehetőségeket, hogy legyen utánpótlás.

Nemzeti kincs

A mangalica sertésfajtát kizárólag állami felügyelet mellett lehet tenyészteni, hiszen fenntartásáért a magyar állam törvényes felelősséget vállalt. Mivel az állami jogkörök egy részét a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete (MOE) kapta meg, a mangalica elnevezést csak az a sertés és az a termék viselheti, amelynek a tenyésztője, illetve az előállítója tagja a MOE-nak. 

A mangalica eredetének igazolásában és megőrzésében kiemelkedő jelentőségű volt, hogy 2004-ben az Országgyűlés a védett vagy veszélyeztetett, ezenfelül magas genetikai értéket képviselő őshonos magyar állatfajták között a mangalicát is nemzeti kinccsé nyilvánította, olvasható az egyesület honlapján. 

A fajta eredete Európában az 1830-as évekig nyúlik vissza, amikor József nádor bakonyi és szalontai sertésekkel keresztezte az ajándékba kapott sumadija sertéseit. 

A létrejött göndör szőrű disznó eleinte a Habsburg császári ház számára volt fenntartva, ám ízének köszönhetően olyan népszerűségre tett szert, hogy a XIX. század végére Európa legjelentősebb fajtájává vált. 

I. Ferenc József császár hárommillió egyedet számláló állománnyal rendelkezett. Legvirágzóbb időszakát 1850 és 1950 között élte a fajta, mivel a nagy zsírmennyiséggel rendelkező sertések számos felhasználáshoz kiválónak bizonyultak: főzéshez, gyertyakészítéshez, szappanok és kozmetikumok előállításához, sőt kenőanyagok és robbanószerek gyártásához is. 

Drasztikus változást a szocialista időszak hozott, amikor a mangalica a kihalás szélére sodródott. Mivel az akkori agrárszakemberek úgy vélték, hogy nagy területigénye és nagyon lassú reprodukciója miatt nem igazodik az intenzív mezőgazdaság új stílusához, hatékonyabbnak vélt, importált fajtákat kezdtek szaporítani.

Az 1990-es évek elejére a mangalica tenyészkocák száma harmincra csökkent. A spanyol piac keresleti igénye az utolsó pillanatban változtatott a fajta sorsán. Juan Vicente Olmos hosszan érlelt sonkák előállításához keresett zsírsertést, amikor rátalált a mangalicára, majd kapcsolatba lépett Tóth Péter agrármérnökkel, a MOE jelenlegi elnökével. Közös munkájuk meghozta gyümölcsét, írja a Mangalica.com.

Borítókép: Ahhoz, hogy Fekete Zsóka pénteken árulni tudjon a fővárosi Lehel piacon, hajnali kettőkor kell kelnie (Fotó: Mirkó István)