Van-e még értelme fenntartani az antikváriumokat?

Amit ma antikváriumnak mondunk, az leginkább használt könyvek boltja. Meddig tartható fenn ez a forma, és milyen menekülő útvonalakat látnak az antikváriusok? Ér-e még valamit a szakmai hitel, számít-e, hogy mi illik és mi nem az árveréseken? A kérdések évről évre égetőbben fogalmazódnak meg: lesz-e kiút a könyv és az írott kultúra válságából?

Fotó: Varga György Forrás: MTI

Azt mondják, háborúban hallgatnak a múzsák, gazdasági recesszió idején nem hoznak bevételt a kultúra és művelődés területei. Vagy mégis? A koronavírus-járvány okozta válságból épp csak kilábaltak az antikváriumok, amelyek kétszer három hónapra bezárták a boltot 2020-ban, majd 2021-ben, és most itt az újabb gazdasági válság. Mit prognosztizálnak a régiségkereskedők, és milyen túlélési stratégiáik vannak?

A budapesti Múzeum körúti antikváriumok frekventált helyen, egymás közvetlen szomszédságában még erősítik is egymást, ezért vásárlási vagy akár eladási szándéktól fűtve elég csak végigmenni a klasszicista bérházak tövében, az árnyékos oldalon, ahol kedvünkre válogathatunk a használt könyvek és más papírrégiségek között. Gondolja a laikus. A szakember viszont úgy tapasztalja, hogy az elkötelezett gyűjtő visszajár, mert fontosabb neki a bizalom és – különösen, ha régi vágású – a személyes kapcsolattartás. Még úgy is, hogy a vásárlások nagyrészt átkerültek az online térbe.

Az antikváriusok is haladnak a korral, mint mondják: webshop nélkül ma már nincs fenntartható üzlet, és a közösségi médiában sem árt jelen lenni.

– A Múzeum Antikvárium nyolcvanvalahány négyzetméteren működik, a Nemzeti Múzeummal szemben. Fűtés-hűtés nálunk elektromos árammal megy – osztja meg aggodalmát Antal Károly társtulajdonos. – Egyébként sem könnyű a helyzet, a vásárlószám az elmúlt időszakban visszaesett, pedig itt még viszonylag nagy átmenő forgalommal számolhatunk, és nemcsak törzsvásárlókkal, hanem számos „beeső” kuncsafttal is.

Antal Károly korábban szeretett gyönyörű katalógusokat készíteni, de mert a koronavírus alatt csak online árverést tudtak tartani, már az ajánlójegyzéket is elektronikus úton juttatják el a gyűjtőkhöz. A Múzeum Antikvárium egyre jobban erősíti az online kereskedését, folyamatosan online árveréseket szervez annak érdekében, hogy talpon maradjon. A weblapja is megújult.

– Nem vagyunk tagja egyik nagy könyvkereskedő-hálózatnak sem. A Bookline az elsők között csábított bennünket, hogy legyünk a csoport tagja, és azóta is folyamatosan keresi az együttműködést, de mi szeretnénk önállóak maradni, egyedi arculatunkat megőrizni – magyarázza Antal Károly. – Kollégáimmal olyan régóta vagyunk már a szakmában, hogy megtanultuk: rugalmasan kell követni a trendeket, és ezt a vevőink is akceptálják. Mára teljesen fölhígult a szakma, nagy a verseny, hatalmas a kínálat, ezért egyedül a minőséggel tudunk versenyképesek maradni a piacon. Üzletünkben válogatott anyag található, cégünk ars poeticája, hogy vásárlóink kezébe nívós irodalmat és szakirodalmat adjunk.

A kis cégek a kétezres évektől kezdve nem nagyon bírták a versenyt, és a boltvezetők egyre-másra tették fel maguknak a kérdést: van-e még egyáltalán értelme fenntartani a boltot?

A válasz gyakran a nagy alapterületű, frekventált helyeken is az volt, hogy nem, ilyen magas bérleti árak mellett nincs értelme. Egy raktár is elegendő. A hazai használtkönyv-piac egyik legnagyobb cége, a Régi Könyvek Kft. máig fenntart ugyan kis üzletet, irodahelyiséget, de ott a készletük 99 százaléka fizikailag nem is elérhető
– raktárkészletük weboldalukon vásárolható meg.

Árbevételük döntő része a pár száztól néhány ezer forintosig terjedő használt könyvek kereskedelméből jön össze sok kicsi sokra megy alapon. Az online antikvárium forgalmára a világjárvány egyáltalán nem volt negatív hatással, a házhoz szállításhoz is hamar alkalmazkodtak a vásárlók – mondja Krix Andrea, a Régi Könyvek Kft. társtulajdonosa.

Fotó: Teknős Miklós

Divatok jönnek-mennek, az ezotéria például évek óta különösen keresett, de a kortárs és a klasszikus szépirodalom iránti érdeklődés nem változik. A jó könyvek kellenek. A papírrégiség területén azonban minimálisra csökkent az érdeklődés a régi térképek, metszetek iránt – korábban ezek voltak az antikvárium „slágerei” –, mára szinte teljesen kikoptak az üzletből. Helyettük bekerültek a régi kereskedelmi és filmplakátok, amelyek most leginkább keresettek. Antal Károly a vizualitás előtérbe kerülésével magyarázza ezt, amit megerősít, hogy divat a képregény, és viszik az albumokat is. Az olvasáshoz kedvet csinálhat sikerfilm vagy múzeumi tárlat, a Szépművészeti Múzeum kiállítása például annyira felkeltette az érdeklődést Hieronymus Bosch iránt, hogy naponta keresik az albumait, holott korábban minden kirakatban ott állt egy Bosch-kötet.

Amit a közbeszéd ma antikváriumnak hív, az nagyrészt használt könyvek boltja. Mi a különbség?

Az elmúlt évtizedek könnyen beszerezhető termése a használt könyv. Ami viszont koránál vagy értékénél fogva a gyűjtőnek is izgalmas lehet, az már antikvár darab, amely lehet papírrégiség: metszet, térkép, oklevél vagy plakát is. A hazai piacon kevesen tehetik meg, hogy kizárólag papírrégiséget áruljanak. Nehéz örökség ez, mondja Bálinger Béla, a Központi Antikvárium volt vezetője, aki közel negyedszázad után új céget alapított Hereditas Antikvárium néven. Bálinger megpróbál kitörni a megszokott keretek közül, mert úgy látja: a használtkönyv-piac­ telített, és amelyik kereskedés leszerződik a Book­line vállalattal, az onnantól rá is van utalva. A cég a 2000-es évek elején online antikváriumként ­indult a Központi Antikvárium készletével. Internetes vállalattá bővülve mára több százezer régi és frissen kiadott könyv szerepel a kínálatában.

Ebéd a szigeten

– Használt könyvet bárki árulhat, annak semmilyen szakmai kritériuma nincs – mondja Bálinger Béla. – Ami ebben a szakmában szépség, az a régiség. A papírrégiség-kereskedelem pedig nem arról szól, hogy eladót, vevőt becsapva megveszek valamit a lehető legolcsóbban, és minél drágábban eladom. Persze van, aki ilyen irányultsággal vezeti a cégét. Nekem többet ér, ha a régiségeit áruba bocsájtó örökös elégedetten távozik az árverésről, mert akkor a szomszédasszonyának is meg fogja említeni, hogy velünk érdemes együttműködni.

Bálinger Bélával belvárosi polgárház utcára néző szobájában, meglepően kis helyiségben beszélgetünk. Az épület is megbújik környezeté­ben, mégis különleges: Pest ma már egyetlen klasszicizáló késő barokk-copf stílusú lakóháza, amelyen meglátszik a tulajdonosi értékmegőrző szemlélet. A belső udvaron terített asztal, lakók és bérlők épp közös ebédre készülnek…

– Kis sziget ez Budapesten, néha úgy érzem, mintha Toszkánában lennénk, és pici a bolt is, ezért viszonylag kis rezsivel, ám annál nagyobb ambíciókkal kezdtük meg a működésünket – mutat körbe Bálinger a muzeális környezeten. – Akár még az udvarra is kiülhetünk az ügyfelekkel, hogy átgondoljuk, mit érdemes ma gyűjteni. Együtt fantáziálunk: egyikük az aradi vértanúk autográf­ dedikációit gyűjti – ambiciózus terv, és szerencse is kell hozzá, ötszáz év alatt talán meg is lehet szerezni a 13 eredeti kézírást… Szóval válság idején jár az ember agya.

Egy dollárról indul

Az antikvárius már a koronavírusra is úgy reagált, hogy fokozottabban figyelte az online kereskedéseket, és mint mondja: külföldről kezdett nyakló nélkül vásárolni. Itthon a magyar vonatkozású műtárgyak keresettebbek – kedvezőbb áron is kelnek el, mint a világpiacon –: a hungarikum elsősorban Magyarországon érték. Történelmünk során rengeteg ilyen tárgy került Nyugatra, de a tapasztalat azt mutatja, hogy előbb vagy utóbb mégiscsak hazajutnak a Magyarország területén megjelent vagy külföldön magyar nyelven, magyar szerzőtől, akár csak magyar vonatkozású tartalommal keletkezett dokumen­tumok. Bálinger Béla a válság idején úgy okoskodott, hogy külföldi anyaggal

– Newton-kézirattal és dedikált Einstein-, Darwin-, Oscar Wilde-, Hemingway-kötettel – is megpróbálkozik itthon.

– A Newtont három másodperc alatt eladtam. Ahogy megérkezett, küldtem róla mms-t, és hívtam is a gyűjtőt, aki csak annyit kérdezett a telefonba: „Kedves Béla, igaz ez?” Majd a megerősítés után rövidre zárta a beszélgetést: „Akkor küldje a számlát.” Newton-kéziratot egyébként egyetlen hazai közgyűjtemény őriz itthon, az MTA, ezért is bíztam benne – meséli.

Bálinger Béla, a Hereditas Antikvárium vezetője. Fotó: Teknős Miklós

Aztán kitesz elém egy levelet:

– Aki azt mondja, hogy ilyet már látott, az hazudik.

– Miért, ki írta?

– Madagaszkár királya, gróf Benyovszky Móric. Sokat nem tartózkodott Magyarországon, ezért sem lehet itthon Benyovszky-kéziratra bukkanni. Kalandos élete miatt ráadásul a franciák, lengyelek, szlovákok is érdeklődnek iránta. Ennek a saját kezűleg aláírt, francia nyelvű levélnek gyönyörű a fejléce, és a tartalma is izgalmas: a gróf mint a Dauphine-sziget parancsnoka utasítja benne hajóskapitányát, hogy fegyverkezzen fel forgóágyúkkal, és matrózaival szálljon partra. Benyovszky nemrégiben kiadott naplójából az is tudható, hogy a rizsföldeket fosztogató rablók ellen indult az expedíció.

– Erre is online aukción akadt rá?

– Amerikában naponta több száz árverés fut, és még csak nem is a tematikus árverések a legizgalmasabbak, ahol pontosan lehet követni, milyen könyvek, kéziratok következnek, hanem ahol hagyatékok kerülnek kalapács alá. Ott bármi előfordulhat. Mostanra passziómmá vált, hogy estétől hajnalig több tízezer tételt mindennap átnézek. Benyovszky neve a leírásban rosszul szerepelt, ezért sem vették észre sokan, hamar megkaptam a levelet.

Vásárlóként az antikvárius is azt nézi, hogy az árverező cégek megbízhatók-e, vannak ugyanis olyan helyzetek, amikor felmerül benne a kétely: lehet, hogy hamisítványt árulnak?

– Hazai árveréseken a reális ár alsó határán szokás meghirdetni a műtárgyat, így, ha az elmenne is a kikiáltási áron, akkor sem okozna csalódást egyik félnek sem. Amerikában némelyik cég szokása, hogy a százezer dolláros dokumentumokat is egy dollárról indítja. Ha Magyarországon valaki ezt csinálja, azt mondom rá: szélhámos. A szakmai hitelt mindenesetre megkérdőjelezi. Sokaknál ez nem is szempont. Na, ebből a sajátos világból vonultunk most ki – legyint rá Bálinger Béla. – Illik orientálni az ügyfelet. Ha már nem írunk becsértéket, a kikiáltási árral még adhatunk valamiféle támpontot. Előfordult, hogy húszezer forintról indították Szerb Antal dedikált kötetét, A királyné nyakláncát. Az ajánlás az író feleségének szólt: „Királynémnak, nyakláncomnak”. Ennél szebbet nehéz elképzelni, a kötet értéke milliós nagyságrendű, de a húszezres induló ár miatt végül nagyon alacsonyan kelt el.

Az antikvárius a XX. századi magyar történelemmel magyarázza, hogy itthon mindig is nagyobb lesz a kereslet a nívós dolgok iránt, mint a kínálat. Az egykori középhatalom a trianoni békediktátummal elvesztette területének több mint kétharmadát – könyvállományának inkább a háromnegyedét.

A felvidéki nemesi birtokok könyvtárai, az erdélyi polgárság művelődésének kézzelfogható darabjai, még ha töredékeiben is, de az 1920-as években kezdtek átáramlani az anyaországba. Sok közülük itt pusztult el a második világháborúban. A szovjet hadsereg katonái szántszándékkal pusztítottak mindent, ami kultúra. Csak egy példa: a Batthyányak körmendi kastélyukban halmozták fel az évszázadok során megszerzett gyűjteményeiket, a míves kötésekkel ellátott értékes könyvtárukat és a magyar történelem egyik legjelentősebb családi levéltárát. Szűkszavúan tárgyalja a történetírás, hogy a levéltár 1945-ig maradt Körmenden, ahol a második világháború végén jelentős károkat szenvedett. Konkrétan a „felszabadítók” lyukat vágtak az emeleten, alatta volt a levéltár, az lett a latrina. A háború után a kommunisták pusztítottak: először dühből, az ötvenes évektől több könyvtár a nemtörődömség, hanyagság áldozata lett – a raktárakban penész rohasztotta a papírrégiséget –, míg a nyolcvanas években a tervszerű csempészés dívott, de a nemzeti kincsek kiárusításával csak az MSZMP pártkasszája gazdagodott. Ezek az előzmények, veszteségek magyarázzák, hogy a műtárgyak iránti kereslet nálunk mindig is felülmúlja a kínálatot.

A Darabanth aukciósházba teljes hagyatékot be lehet vinni, mert ott minden műtárgynak – papírrégiségnek, képeslapnak, bélyegnek, régi pénznek, festménynek vagy akár porcelánnak – helyben megvan a szakértője. Használt könyvet nem árulnak, de a gyűjtők érdeklődésére számot tartó könyvkülönlegességeket, például dedikált vagy első kiadásokat, illetve szakkönyveket szintén árvereznek.

A kívülállónak csak fecni

– Közel negyven munkatárssal dolgozunk a belvárosban hétszáz négyzetméteren – mondja Csonka Krisztián irodavezető. – Online árveréseket tartunk kéthetente 2004 óta – Magyarországon ebben mi voltunk az elsők –, ezért helyzeti előnyre tettünk szert azokhoz képest, akik késve, például csak a Covid hatására kaptak észbe, és kezdték el fejleszteni online rendszereiket. A mi ügyfeleink közel húsz éve átálltak az online licitálásra, a „Maradj otthon!” kampány idején több időt tölthettek a gyűjteményük rendezésével, majd, amikor már lehetett mozogni, szívesen felkínálták egyes műtárgyaikat eladásra. Mert a gyűjtők is kereskednek: lecserélik tárgyaikat, hogyha szebbet találnak.

Bár az online vásárlás egyre növekvő népszerűségnek örvend, sokan továbbra is szeretik kézbe venni, megnézni, megvizsgálni a műtárgyakat. Csonka Krisztián szerint ebben a szakmában a legfontosabb a bizalom, ezért a személyes kapcsolattartás is megmarad.

– Festményt bárki vásárolhat pusztán befektetési céllal, de a papírrégiséget gyűjtők esetében többről van szó. Egy dedikált könyvet nem lehet kitenni a falra, és úgy mutogatni családi ünnepségek alkalmával. Aki nem kötődik Radnótihoz, az nem fog 15 millió forintot adni egyetlen kéziratáért, hiszen az a kívülállónak csak papírfecni. A magyar ügyfelek érdeklődését szem előtt tartva a minap nagyot küzdöttem – meséli Bálinger Béla. – Bukarestben volt online árverés, és a tételek között szerepelt Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségétől, Lorántffy Zsuzsannától egy pergamen – öklömnyi függőpecséttel.

A román állam az ilyen kincseket nem szokta­ kiengedni, de, gondoltam, azért megpróbálom, mert a román cég engedett minket licitálni. Ott ültem négy órán át, végül elvéreztem. Nyolcezer-ötszáz euró lett a vége, mire ideér, az már tízezer… Azzal az ötlettel már több szerencsém volt, hogy egyenként összegyűjtöttem a Batthyány-­kormány tagjainak aláírását. Az ügyfelek fogé­konyak voltak a méltó kiállítású gyűjteményre. Az Andrássy-kormány tagjainak aláírását is összegyűjtöttem korábban, mire az állam levédte. Tehát védett kulturális tárgyat hoztam létre. Ezek azok a hozzáadott értékek, amelyek miatt nem aggódom: ha valami pluszt hozzá tudunk tenni a munkánkkal, válság ide vagy oda, de megélünk!

Borítókép: Telefonfülkéből kialakított Bibliofülke Zalaegerszegen (Fotó: MTI/Varga György)