Verőci Zsuzsa a szaporodó online sakkversenyekről és a csalás kísértéséről

A világbajnok Magnus Carlsen csalással vádolta meg a feltörekvő játékost, Hans Niemannt, majd megerősítette, nem kívánja megvédeni világbajnoki címét. A sakk ismét az érdeklődés középpontjába került. A korábbi olimpiai ezüstérmes, világbajnokjelölt Verőci Zsuzsa nagymester, a hetvenhárom évesen is aktív szakíró segítségével tekintettünk a kulisszák mögé.

Fotó: Havran Zoltán

– Régebben évente átlagosan három-négy igazán nagy tornát, úgynevezett szuperversenyt rendeztek, újabban viszont egymást érik a jellemzően több százezer euró összdíjazású viadalok. A Covid valóban megváltoztatta a sakkot?
– Az biztos, hogy nem tétlenkedett a sakktársadalom. A legjobbak is online tornákon kezdtek el játszani, a világbajnok Magnus Carlsen néhány hónapon belül megszervezte a saját nevével fémjelzett meghívásos sorozatot.

Egyre szaporodtak a profiknak kiírt online versenyek, s ez a gyakorlat a pandémia lecsengésével is fennmaradt. Immár a legjobbak is aktívak a közösségi médiában, amivel az amatőrök tömegeit is elérik, anonim módon ma már százezrek, sőt talán milliók játszanak rendszeresen a világhálón. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében.

A másikban pedig az, hogy a hagyományos nagy tornák mellett egy sakkolimpia is elmaradt, megszakították a világbajnokjelöltek tornáját, s emiatt csúszott a világbajnoki ciklus. Az online versenyeket továbbá jellemzően rapid időbeosztás mellett rendezik. Ez a módi egyrészt a színvonal, másrészt az izgalom rovására meg, mert mégiscsak más az, amikor a két küzdő fél egymással szemben ül az asztalnál, érezve egymás minden rezdülését.

– Az online műfajnak ráadásul van egy további hátránya, hatalmas a kísértés a csalásra.
– Kettéválasztanám a dolgot. Ha valaki amatőr versenyen, pláne véletlenszerűen sorsolt ellenféllel szemben csal úgy, hogy közben elemzőprogramot használ, az önmagát csapja be. A profik között más a helyzet. Ott mindenki köteles zárt, bekamerázott szobában játszani, ahol sokkal nehezebb manipulálni a játszmát. A probléma azonban kétségtelenül foglalkoztatja a sakktársadalmat, a nemzetközi szövetség, a FIDE égisze alatt nem véletlenül alakult meg az úgynevezett csalás elleni bizottság.

– Mit gondol, az amerikai Hans Niemann csalt a Magnus Carlsen elleni ominózus partijában?
– Eddig csak gyanú merült fel, ráadásul nem is hivatalos formában, bizonyíték nincs. Magam is tudok a Chess.com oldal elemzéséről, s valóban zavarba ejtő volt, ahogy arra Nakamura is rámutatott, hogy Niemann a parti után messze nem elemezte olyan mélységgel az állást, mint ahogy játszott, de ez nem bizonyíték. S van néhány beszédes körülmény. Az eset után az Egyesült Államok szövetsége meghívta Niemannt az USA bajnokságára, ami arra utal, ártatlannak tartják a tizenkilenc éves nagymestert. Ezen a versenyen minden korábbinál szigorúbb biztonsági ellenőrzés volt, ami jelenlegi tudásunk szerint kizárta a csalást.

– Tehát nem lehetett használni a morzejelek fogadására alkalmas análgyöngyöket sem?
– Ne hozzon zavarba, ha kérhetem, nekem ez krimi, de igen, állítólag ezt is igyekeztek kiszűrni. A lényeg, Niemann a fiatalokra jellemzően kicsit hullámzóan, de összességében jól játszott. Semmi esetre sem úgy, mint aki külső segítség nélkül képtelen lenne sakkozni. Magnus Carlsen korszakos sakkozó, magam is elismerem, ám nagyon rosszul viseli a vereséget. Ez elsősorban az online versenyeken figyelhető meg, amikor egy-egy rossz lépésre vagy vereségre már-már dühkitöréssel reagál. Azzal pedig, hogy visszalépett a Saint Louis-i tornától, a szervezőket és a versenytársait is megsértette.

– Carlsen legújabban azzal döbbentette meg a sakkvilágot, hogy bejelentette, lemond a címéről. Miért döntött így?
– Nehéz lenne pontosan megmondani, talán nem akarja tovább viselni a világbajnoki címmel járó elvárást, feszültséget. Tegyük hozzá, Carlsen a sakkozástól nem vonult vissza, sőt aktívabb, mint valaha, már-már azt mondanám, ráférne kis pihenő. Azt viszont kizártnak tartom, hogy újra alulról indulva beszálljon a világbajnoki ciklusba.

– Volt már példa arra a sakkozás történeté­ben, hogy a világbajnok nem kívánta megvédeni a címét. Bobby Fischer 1975-ben. Anatolij Karpovot akkor játék nélkül hirdették ki világbajnoknak. A vb-jelöltek tornáján győztes orosz Jan Nyepomnyascsijnak most miért kell megmérkőznie a címért a kínai Ting Li-zsennel?
– 1975-ben a korábbi világbajnok Max Euwe volt a FIDE elnöke roppant erős szovjet befolyás mellett, s Anatolij Karpov elismerten volt – Fischert leszámítva – a legjobb. Most az orosz Arkagyij Dvorkovics a FIDE elnöke, akinek kínosan ügyelnie kell arra, hogy ne tűnjön részrehajlónak. Másfelől Nyepomnyascsij ugyan nagyon jó sakkozó, de nem állítanám, hogy Carlsen mögött egyértelműen a második. Amúgy az is furcsa, hogy miként lett Ting Li-zsen az ellenfele. A kínai nagymester a politikai nézete miatt kizárt Szergej Karjakin helyére került be a világbajnokjelöltek mezőnyébe.

– Hosszú távon ki foglalhatja el Carlsen trónját?
– Meggyőződésem, hogy a következő nagy sakkozó Ázsiából, azon belül is valószínűleg Indiából kerül ki. A fiatal indiai nagymesterek hihetetlen felkészültséggel, azonfelül kreativitással és becsvággyal sakkoznak.

– Nagyon határozott véleményt fogalmazott meg, amikor hivatalossá vált, hogy román színekben kívánja folytatni a pályafutását. Fenntartja?
– Természetesen. S ahogy látom, Ricsi is megszenvedi, hogy szívet is cserélnie kell annak, aki hazát cserél. Először a Klubcsapatok Európa-kupáján szerepelt román színekben – messze a várakozás alatt. Még most sem tudom elképzelni, hogy a 2024-es magyarországi sakkolimpián ő a román csapat éltáblásaként térjen haza.

Borítókép: Verőci Zsuzsa (Fotó: Havran Zoltán)