Rezeda Kázmér: Látogatás Argentínába

Rezeda Kázmér megnyugvással vette tudomásul, hogy az étlap mindössze egy oldal, két hasáb. És ez jó.

Forrás: Szerényi Gábor rajza

– Nem a Hűvösvölgyben, hanem Hidegkúton – mondta Rezeda Kázmér, de már nem akarta tovább húzni, úgyhogy vallani kezdett.

– Nyílt egy új étterem. Valami fantasztikus…

– A Széphalom vendéglőről beszélsz? Az ott van ezer éve, ott csókolóztam először, a kerthelyiségben, 1978-at írtunk, és…

– Nem, nem a Széphalom. A Széphalom valóban ott van ezer éve, semmi köze Argentínához, és nem te, hanem én csókolóztam ott először, de nem 78-ban, hanem 77-ben. Az új étterem mellette van.

– Te Kázmér, mellette egy olasz trattoria van, a Da Rosa, semmi köze Argentínához.

– Rég jártál arrafelé. Annak a helyén nyílt meg a Barrio. Na, az viszont egy falat Argentína…

És Rezeda Kázmér elmerült a részletekben, és úgy mesélt, ahogyan csak ő tudott mesélni egy-egy újonnan felfedezett helyről. És valóban nagy öröm felfedezni valami újat, valami jót, valami kiválót, ahová az ember bátran elvinné még a feltámadt Szindbádot is. A Barrio ilyen hely.

Kezdjük mindjárt a nevével. A Barrio azt jelenti, hogy szomszédság. Vagyis a hely, ahol kedves emberek élnek, jó ismerősök, akiket szeretsz, akikhez bármikor beugorhatsz, és ha már ott vagy, haraphatsz is valamit, és inni is kapsz mellé. A szomszédság. Rossz szomszédság török átok, mondja a magyar. Na de ezt egy argentin nem is értené, úgyhogy a Barrio a jó szomszéd. A jószomszédságot pedig fölöttébb elő tudja segíteni egy palack Agerre Txakolina, a maga közel tizenkettes alkoholfokával és remek zamatával, amely a szőlőfajta, a hondarrabi zuri sajátja. Szép, ropogós, zöld bor ez Spanyolhonból, és a Barrio tulaja, Zoltán maga tölti ki. Aki pedig nem borral kezdené a szomszédolást, az választhat sörökből Bakalar for Barriót vagy Estrella Dammot, s még Erdingert is, de azt minek? Az erősebb barátainak akad gin, igaz, csak tizenegy fajta, közte a magyar Opera, vagy éppen a csodálatos Monkey. Sajnos Mrs. Millicent nincs, ezt a hiányosságot sürgősen pótolni kell! Rumokból van Zacapa, kétféle is, és ez mindenesetre megnyugtató. Miképpen a whiskyk között fellelhető Glenmorangie és pláne a Lagavulin.

Miután mindezek elősegítik a jószomszédságot, ideje vetni egy pillantást az étlapra. Rezeda Kázmér megnyugvással vette tudomásul, hogy az étlap mindössze egy oldal, két hasáb. És ez jó.

És még most, az elején szögezzük le: a jószomszédság csúcsa, Csomolungmája, amikor ugye váratlanul beesel a jószomszédodhoz, s mivel nincsen otthon nagy vacsora, és nem is számítottak rád, hát összeszedik mindazt, ami akad a kamrában hirtelen, és azt teszik eléd. Na most a Barrióban valami ilyesmit idéz meg az előétel-szekció. Ki ide betér, és nem eszi végig az előételeket, annak nincsen fogalma semmiről, a jószomszédságról meg végképp nem.

Talán nem véletlen, hogy ebben a hidegkúti Argentínában az előételek hasábja a legnépesebb. Úgy is mint: olívabogyó-válogatás, pácolt szardella, Iberico sonka, ceviche peruano (a ceviche egy perui étel, amelyet lime-ban vagy citromban pácolt nyers halból készítenek, fűszerezik ajíval, chili paprikával vagy más fűszerekkel, és adnak hozzá vöröshagymát, sót és koriandert – ó, azt bár ne adnának hozzá!), s van még sült padron paprika, ami annyira finom, hogy kell sírni utána, meg van még grillezett sajt, argentin sajtos krumplilepény, argentin chorizo lepényben és argentin hurka szintúgy lepényben (ha egyszer a lepény beindul), s kóstolhatsz még empanadas caserast is, ami töltött tészta, amelybe választhatsz marhát vagy csirkét, ha pedig mindenmentes szójalatte-fogyasztó vagy, akkor van hagymás-sajtos is, meg spenótos-ricottás is, valamint kukoricás is. S mindezek mellé ehetsz házi vegyes zöldsalátát is.

Hát ennyi az előétel a Barrióban, és annyira, de annyira nagyon finom mindegyik, hogy nem csoda, ha az argentinok reggeltől estig tangóznak, máskülönben olyan lenne mind, mint egy szumóbirkózó.

Fotó: Szerényi Gábor rajza

Na most, ha az ember végigette az előételeket, érdemes szusszanni egyet, s megnyittatni egy palack Milla Calát, mondjuk 2019-es évjáratot. Ez azért is helyes döntés, mert úgyis steaket fogsz enni hamarosan. Vagy gambast, de ahhoz is jó. Talán mindenhez jó a grízes tésztán kívül. A Milla Cala története Norvégiában kezdődik. Ez talán meglepő, ugyanis miképpen Tiffánék mondják, ha elindulunk délről, azt tapasztaljuk, hogy sötét bőrűek, fekete hajúak és szeműek az emberek, s ennek megfelelően söté­tek, mélyek, testesek a boraik is.

Ahogy haladunk észak felé, világosodnak a bőrök, a hajak, a szemek és a borok. S végül mi marad? A vodka…

Na most Norvégia eléggé északra van, ott számítanál legkevésbé egy Milla Calára. Nos, a dolog a következőképpen áll: egy Alexander Vik nevű norvég ember még 2004-ben elment Chilébe – ezt mondjuk meg tudom érteni –, és ott megalapította pincészetét. Állítólag az volt a gyerekkori álma, hogy világszínvonalú bort készítsen a Millahue-völgyben. Ezt egyfelől szintúgy könnyű elképzelni, másfelől pedig nehéz, mert honnan van egy norvég gyereknek bármiféle fogalma bármiféle borról is, éppen elég egy norvég kisgyereknek az a trauma, hogy hazájában a rohasztott hering az egyik legkedveltebb csemege. Mindenesetre Vik elment Chilébe, összeállt egy bizonyos Patrick Valette-tel, összehoztak egy majd’ ezerhektáros birtokot, s ott készítik ezt a bort, amely cabernet sauvignon, carmenere, merlot és syrah házasításából születik, és annyira finom, hogy… hogy csak na…

Kortyolgatás közben pedig átnézed a főételeket. Vannak pizzák, nagyon finomak, de az ember nem megy el Argentínába pizzázni. Ellenben elmegy steaket enni.

Na most van az, hogy Lomo, ami egy irgalmatlan argentin bélszín, mellé sült zöldség és burgonya jár, s legyen nálad zsebkendő, mert fel-felzokogsz majd, míg eszed. De választhatsz még gambas argentinas pil pilt is, ami argentin vad garnéla fokhagymával és chilivel, és a bélszínt falatozó komád vállán fogsz zokogni tőle.

Ha kisírtátok magatokat a mennyei ízektől, és még van erőtök, kóstoljátok meg a Barrio-meglepetést. Nyilván nem fogom elárulni, mi az, amikor betérsz a jószomszédságba, akkor sem tudod, milyen sütit sütött a nagyi. Legyen elég annyi, hogy finom, sírnál is tőle, de már nincsen könnyed.

Van viszont rum. Az segít. Ha van egy jó szivarod, gyújtsd meg. S mondom, ha nem alszol el, megúszod a jetlaget is, míg visszaérsz Hűvösvölgybe. S ha odahaza úgy éreznéd, éhes vagy, dobjál be egy parizeres zsemlyét. Akkor a Barrio nem a te helyed, és biztosan nincsenek kedves szomszédaid.

Borítókép: Szerényi Gábor rajza