Csatári Bence a rendszerkritikus Cseh Tamásról és máig ható életművéről

Nagyon furcsa leírni: nyolcvan éve született Cseh Tamás. Furcsa, mivel ő amolyan örökifjú volt, s azért is, mivel tizennégy esztendeje nincsen már köztünk. Visszatekintő emlékezés helyett a zenész-énekes és a hatalom ­viszonyáról beszélgettünk Csatári Bence történésszel, rockszakíróval, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos kutatójával.

20220705 Budapest Riport Csatári Bence történész színes egyéniség, sokoldalú kutató. Neki köszönhetjük a Kádár-kor könnyűzenéjének alapos, precíz feltárását. Előadásait izgalmas, vicces epizódokkal színezi, munkái messzemenően pontosak, részletesek és alaposak. Több önálló, sikeres kötete, illetve több mint száz tanulmánya jelent meg. Fotó: Németh András Péter NAP Szabad Föld Fotó: Németh András Péter Forrás: Szabad Föld

– Az ember azt gondolná, hogy a nyilvánvalóbban politizáló dalokat cenzúrázták.
– Érdemes megemlíteni még az 1976-os Biblia című dalt, amelyet csak 1984-ben adtak ki lemezen. Ebben nyilván Erdős Péter játszott szerepet, aki irányította az MHV könnyűzenei részlegét, így volt ráhatása Bors Jenőre – a végső szót azonban általában Bors Jenő mondta ki –, akivel ellentétben sem zenei tudással, sem pedig zenei műveltséggel nem rendelkezett.

– Az is árulkodó, hogy Cseh Tamásnak is el kellett mennie fellépni a Szovjetunióba.
– Ráadásul a Frontátvonulás című lemezének anyagával – már a cím is beszédes –, bár Cseh Tamás ódzkodott tőle, mégis fellépett a Szovjetunióban. A műsor néhány dala, ha áthallásosan is, de a szovjet megszállásról szól. Nem véletlen, hogy Kijevben még azok is tüntetőleg kivonultak a színházteremből, akik szervezték a koncertet. Mondhatjuk, hogy a rendszerkritika nem csak Magyarországon működött.

– A szövegek nagyon erős korrajzok, így rendszerbírálatok. Maradva az első lemeznél, ott szerepel Fáskerti elvtárs, vagy az új mechanizmus kulcsembere, vagy a KISZ-aktivisták. Milyen világ rajzolódik ki Bereményi Géza dalszövegeiből?
– Bereményi szövegei görbe tükröt tartottak a korszaknak. Minden korszaknak, a rendszerváltás előttinek s az azutáninak egyaránt. Erről eszembe jut a szlogen, miszerint az értelmiségieknek mindig ellenzékinek kell lenniük. Ezt Cseh Tamás, azt hiszem, megvalósította.

– A rendszerváltás utáni Levél nővéremnek 2. erős kritikával festi le a kilencvenes évek elejét, ahol Somlai Margit tanárnő a kukákban turkál a demokratikus Magyarországon…
– Cseh Tamás kritikusan állt hozzá saját korához, úgy 1990 előtt, mint utána, még ha szívé­ben a polgári oldalhoz tartozott is. Mértékadó személyiség volt, aki megvetette a szélsőségeket, a gyűlölködést. Fontos volt számára a szeretet, amit jól példáz, hogy haláláig megmaradt indiánnak. (A bakonyi indiántörzset a gimnazista Cseh Tamás alapította három barátjával 1961-ben – a szerk.) Őt elfogadta mind a bal-, mind a jobboldal, elismerték kiemelkedő képességét. Nem véletlen talán, hogy úgy rendelkezett, temetésén ne legyen politikai beszéd.

– Említsük meg másik alkotótársát, Csengey Dénest! Ő írta a Mélyrepülés című műsor, illetve lemez szövegeit, amelyek szintén pontos korrajzok.
– A Bereményivel tartott szünet idején valóban Csengey Dénessel dolgozott együtt, aki aztán a politika felé fordult. Ha jól emlékeznek a kortársak, Csengey Dénes volt az, aki révén Cseh Tamás eljutott az 1987. szeptemberi lakiteleki találkozóra, ahol még népi és urbánus ellenzék együtt tanácskozott.

Borítókép: Csatári Bence történész (Fotó: Szabad Föld/Németh András Péter)