– Korábban is foglalkoztatta már a mindennapi spiritualitás témája, vagy valamilyen konkrét élménye miatt döntött úgy, hogy könyvet ír róla?
– Hat évvel ezelőtt egy diákom azzal keresett meg, hogy miért van az, hogy protestáns lelkészek a katolikusokhoz mennek el lelkigyakorlatra, és tőlük tanulják a lelki vezetést, miért nincs ennek egy protestáns műhelye? Ez nagyon elgondolkodtatott, hiszen jó, ha van egy olyan szakmai műhely, ahol együtt tudunk gondolkodni arról, mit jelent protestánsként a hitünk mindennapi megélése. Kollégáimmal létrehoztunk egy kétéves egyetemi képzést lelkészeknek, vallástanároknak Spiritualitás és misszió az egyházban elnevezéssel. Az egyik tantárgy, amelyet tanítok, a mindennapok lelkiségéről, hitéről szól, és úgy voltam vele, hogy egy tantárgyhoz jó, ha van egyetemi jegyzet, ezért kezdtem el kutatni. 2019-ben kimentem Amerikába egy nyári egyetemre, ekkor kezdtem el írni a később a könyv alapjául szolgáló jegyzetet. Egyszer csak a könyvtárban ülve bevillant, hogy mivel az életünket különböző terekben éljük, mi lenne, ha ezek a terek segítenének végiggondolni a mindennapjainkat. Így jött a kertes ház ötlete, amelynek különböző részei alkotják a könyv fejezeteit.
A pince kimaradt
– Ennyire különbözne a protestáns és a katolikus hitgyakorlat?
– A katolikus egyházi hagyományban nagyon sokféle iránnyal találkozunk, és vannak olyan gyakorlatok, közös gyökerek, amelyek összekötnek minket. Bizonyos gyakorlatokat még a reformátorok is alkalmaztak, csak az évszázadok során kikoptak.
– Például?
– Pár évvel ezelőtt részt vettem egy lelkigyakorlaton, amelyet a jezsuiták vezettek, és ahol imádkozni tanítottak minket. Hat olyan imaformát gyakoroltunk, amelyek közül volt olyan, amelyről korábban nem is tudtam, hogy létezik. Amellett, hogy teológiai tanár vagyok, még így is vannak olyan részei az örökségünknek, amelyek felfedezésre várnak. Vannak olyan gyakorlatok, amelyek megállnak a protestánsok mérlegén is, nem távolítanak el a hitünktől. A könyvben hivatkozom egy katolikus apátra, aki az imádságról azt mondta, „imádkozz úgy, ahogy tudsz, ne úgy, ahogy nem tudsz”, de ehhez körbe kell nézni, meg kell tudni, hogy milyen imaformák vannak.