Orlai Petrich Soma A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című olajfestményét Vízkereszt napján avatták fel régi–új helyén, a Debreceni Református Kollégium Műemlékkönyvtárában. Az esemény a Petőfi-évhez köthető, viszont a kép restaurálását két másik évforduló is indokolta. A Tiszántúli Református Egyházkerület tavaly ősszel Orlai Petrich Soma születésének kétszázadik évfordulójára restauráltatta, annak apropóján is, hogy a műalkotás százhetven éve, 1852-ben került a kollégium tulajdonába.
A két méter magas és 2,90 méter széles, nagy méretű történelmi tabló II. Lajos királyt ábrázolja a mohácsi csatának abban a nyomorúságos pillanatában, amikor megtalálják a holttestét. A koronás fő teteme a kompozíció közepén látható, az egyik mellékalak épp egy vékony, fehér lepellel takarja le. Az élettelen fiatalt a fegyverei és azok a férfiak és nők veszik körül, akik a keresésére indultak. A kép hátterét viharos ég és egy kis folyó tölti ki, plasztikussá téve a művet.
Orlai Petrich Soma 1851-ben festette a tablót. Ebben az évben Pesten állította ki, majd 1852 nyarán Debrecenben is bemutatta, mondja Csorba Dávid, a kollégium múzeumának szakigazgatója. A református intézmény azután vásárolta meg tőle, hogy a Pesti Műegylet, amelynek megvételre felkínálta, nem volt hajlandó akkora összeget fizetni neki, amennyit kért. A debreceniek a második emeleti nagyteremben helyezték el, amely akkoriban nyilvános olvasóterem volt. A második világháború végén biztonsági okból a festményt átvitték a püspöki hivatalba.
Az 1850-es években, a Bach-korszakban Orlai alkotása a történelmi festészet mintaképe lett. Úgy ítélték meg, hogy nemcsak a XVI. századi eseményeket tükrözi, hanem a saját koruk tapasztalatait is rögzíti. A kép alakjainak egyike a megtalált magyar koronát mutatja fel nagy örömmel, azt sugallva ezzel, hogy talán mégsem veszett el minden Mohácsnál, magyarázza Csorba Dávid, több létező értelmezést is felsorolva.
Szíj Béla Széchenyi-díjas művészettörténész szerint Orlai képe a szabadságharc elvesztésének az allegóriája, így a király akár Petőfi is lehet, hiszen a festő a másodunokatestvére volt, aki sokszor lerajzolta, lefestette. Keserű Katalin viszont azt állítja, hogy nem feltétlenül az allegóriában, vagy a központi szereplőben kell a költőt felismernünk, hanem a csoporttól elkülönített baloldali arcban. Amennyiben hűek maradunk a történelemhez, akkor azt kell mondanunk, hogy II. Lajos egyik kamarásáról van szó, aki a királlyal együtt pusztult el a csatában. A halott göndör haja, orra és kackiás bajusza viszont azt sejteti, hogy a szabadságharcos Petőfi megszemélyesítője.
Bár a forradalmár költőről több hasonló portré készült, a A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című kompozíció arcikonográfiájához leginkább a Petőfi Mezőberényben című Orlai-festmény ábrázolásmódja társítható, mutat rá a múzeumigazgató. A kép Segesvárra menet készült, Mezőberényben, ahol a költő a háborúban megsebesült Orlaival találkozott, a festő otthonában.
Csorba Dávid Debrecen és Petőfi kapcsolatából is felidéz több pillanatképet. Az első 1843–44 fordulójához kötődik, amikor az ifjú Sándor itt töltött egy rövid időszakot. A mai nagyállomás mellett szállt meg egy idős asszonynál, itt írogatta a verseit. Innen utazott Vörösmartyhoz Pestre, ahol elindul a költői karrierje. Egy másik pillanatkép az 1848–49-es forradalom idejére tehető, amikor a családjával tartózkodott Debrecenben.
A költő halála után a cívis város tovább éltette a Petőfi-eszményt. Előkerültek a személyes tárgyai, köztük a pohara, de néhány anekdota is, többek között az, amelyik megörökítette a lelkesedését Prielle Kornélia színésznő iránt, akit egy éjszaka alatt feleségül vett volna, ha egy pap el nem tántorítja a hirtelen támadt ötlettől. Prielle Kornélia, vagy ahogyan ifjú korában hívták, a szép Nelly maga írta ezt le a naplójában, amely kéziratban maradt fent, és amelyet Oscar Wilde egyik író barátjának a hagyatékában találtak meg.
Orlai Petrich Soma 1851–52-ben festett Debrecenben. Hatvanegy arcképet készített a helyi polgárokról, amelyek az országban szétszórva találhatók meg, de kettő közülük a debreceni kollégiumba került. Ennek a könyvtárában rendezte meg Orlai az első gyűjteményes tárlatát az említett portrékból, amelyekkel együtt a A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című festményt is közszemlére bocsátotta. A tabló akkor az északi falat díszítette, ma viszont előkelőbb helyen, a bejárattal szemben tekinthető meg.
Mivel a festményen több szakadás volt, Horváth Péter debreceni restaurátor a kép hátoldalát textíliával vonta be, a másik oldalon a szakadt részeket húzta egymáshoz, majd visszafestette a lepattogzott réteget. A szakember meg is tisztította a képet, így szépen kidomborodnak a kompozíció karakterei. II. Lajos teste valósággal világít, fogalmaz Csorba Dávid. A kompozíciót nézve Orlai azt a Piéta-beállítást követte, amelyet a középkortól a barokkon át az újkorig alkalmaztak: ennek megfelelően a központi alakot úgy jelenítette meg, mint Krisztust a keresztről való levétel után, beleértve annak a csoportnak ábrázolását is, amelyik körülállja a holttestet.
A debreceni református oktatás a XVI. század harmincas éveiben indult, az iskolai könyvtár is ekkor létesült, így ez az ország legrégebbi folyamatosan működő ilyen jellegű intézménye. Kezdetben valószínűleg kisebb volt, és feltételezhetően más helyen működött. A mai épületet azt követően emelték, hogy 1802-ben leégett a kollégium déli szárnya.
A műemlékkönyvtár a második emeleten található, hozzávetőleg hatszázezer kötetes, és alapvetően XVI–XVIII. századi régi könyveket tartalmaz. Az állományt az ösztöndíjjal külföldön tanuló debreceni diákok, a peregrinusok gyarapították, akik a kapott támogatásért cserébe könyveket hoztak a kollégiumnak. Sokáig írókat, tudósokat, politikusokat ábrázoló festmények, szobrok, büsztök is díszítették a belterét. Az első nagyobb átalakítás az 1960-as években történt. A műemlékkönyvtár – amelyben Orlai tablóját elhelyezték – előzetes bejelentkezéssel látogatható.
Borítókép: Orlai Petrich Soma festménye: A Mohácsnál elesett II. Lajos király holttestének megtalálása (Fotó: Debreceni Református Kollégium Múzeuma/Ősz Attila)
