Sokunk fejében magányos hős képe él. Olyan karakter, mint amilyet 1988-as Éjszakai rohanás című örökbecsű filmjében Robert De Niro alakított: exrendőr, aki óvadékügynök megbízásából kutat fel és gyűjt be szabadlábon védekező rosszfiúkat, akik nem akarnak megjelenni a bíróság előtt. Más mozik a hűtlen házastársak után szaglászó, teleobjektívvel ágyjelenetet fényképező, a rendőrség szemében viszont csak szálkát jelentő magánnyomozó archetípusát erősítik. Persze a forgatókönyvírók célja a szórakoztatás.
A mai magyar közgondolkodásban abban sincs közmegegyezés, hogy egyáltalán mire való egy magándetektív. A tankönyvi definíció szerint „a magánnyomozó a kriminalisztikai szakma szabályai szerint, a törvény adta keretek között segíti az ügyfél jogos érdekének érvényesítését”. Ez így elég tág meghatározás, melynél többet árulnak el a magánnyomozó-irodák honlapjai. Feltűnő, hogy a családi és hűtlenségi ügyek szinte mindenkinél szerepelnek, miközben a magas nyomozati költségek okán ez a legvékonyabb szelet a megbízások tortájából.
A jellemzően egy-két fős kisvállalkozásként működő irodák között megfigyelhető a szakosodás.
Akinél a céges ügyfelek dominálnak, ott a megbízó menedzser döntéshozatalát segítő nyomozások szerepelnek kiemelt helyen: üzleti hírszerzés, lehetséges munkatárs és partner, illetve versenytárs kapcsolatainak átvilágítása, piaci viszonyok elemzése, szellemi tulajdonnal (szabadalmakkal, védjegyekkel, hamisítással) kapcsolatos felderítések. Gyakoriak a cégen belüli lopásokkal, sikkasztásokkal, bizalmi információk kiszivárogtatásával összefüggő megbízások, és vannak irodák, amelyek a peres eljárásokhoz kapcsolódó magánnyomozásra, ügyvédek munkájának támogatására, vagyoneltüntetések, biztosítási csalások, környezetszennyezési ügyek elkövetőinek felkutatására szakosodnak. Megint mások eltűnt személyek és tárgyak, illetve családi (gyermekelhelyezési, távoltartási, bántalmazási) ügyek bizonyítására vállalkoznak.
Arra a kérdésre, hogy alkalmazhatnak-e fedett nyomozati módszereket, a válasz egyértelmű nem. A telefonlehallgatás, számítógép feltörése, rejtett kép- és hangrögzítő eszközök elhelyezése és a hasonlók a rendőrség és a titkosszolgálatok privilégiumai, mégpedig meghatározott jogi keretek között – hangsúlyozza Baráth György, a Magyar Detektív Szövetség elnöke, a Baráth és Partnerei Magánnyomozó Ügynökség vezetője, hozzátéve, hogy a megfigyelést, követést, nyilvános adatbázisokban való kutakodást, szóbeli tájékozódást, kapcsolati háló használatát semmi sem tiltja a számukra. Korlátot leginkább az adatvédelmi jogszabályok jelentenek, de az érintettek tudják, hogy a jogtalanul szerzett információt úgysem lehet a bíróságon felhasználni, tehát értelmetlen, esetleg veszélyes ilyesmibe fogni.