A telefonhírmondó a korszak egyik leggyorsabb hírszolgáltatása volt, egyetlen mikrofonba bemondott hír, amely a város bármely pontjára eljutott, ahol előfizetéssel rendelkeztek, mondja Borhegyi Péter, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa. Feltalálója, Puskás Tivadar büszkén vallotta, hogy a nyomtatott sajtót teljes mértékben meg tudják majd előzni, hiszen a „beszélő újságban” folyamatosan híreket mondtak be, ismertették a tőzsdei árfolyamjegyzéket, újságcikkeket szemléztek.
A műsorszórás engedély nélkül indult meg, mivel Puskás Tivadar csak két héttel később kért jóváhagyást a hatóságoktól. Ezt követően számolnia kellett a cenzúrával, ugyanis a kormány felismerte, hogy a „hadászati, politikai és államrendészeti, társadalmi értesüléseket” a telefonhírmondó gyorsan közhírré tudja tenni, ami kockázatos. Az elhangzó híreket ezért előbb be kellett mutatni a felelős üzletvezetőnek, és alá kellett írnia a bemondónak, majd naponta háromszor el kellett juttatni azokat a rendőrségre, naponta egyszer az illetékes minisztériumokhoz.
A műsorok tartalma a cenzúra ellenére is folyamatosan bővült. A hírek mellett nyelvleckéket, színházi és operai előadásokat is műsorra tűztek, a saját stúdiójukból közvetítettek irodalmi esteket, hangversenyeket. A látványos bővülésben meghatározó szerepe volt az 1896. évi millenniumi ünnepségnek, amelyre a szolgáltató önálló pavilonnal készült, sőt Ferenc József számára is készített készüléket.
Ami a műszaki megoldást illeti, az indulás évében a hírmondónak nem volt önálló vezetékrendszere és berendezése, az előfizetők saját telefonjukon hallgathatták az adást, ha odakapcsoltattak. Később két hallgatókagylót kaptak, amelyeket fatáblára erősítve beszereltek a lakásokba. A híreket szállító drótvezetékek hossza idővel elérte az ezerkétszáz kilométert.
A telefonhírmondó előfizetőinek száma is szépen gyarapodott, annak is tulajdoníthatóan, hogy a „beszélő újságért” hozzávetőleg annyit kellett fizetni, mint tíz kiló cukorért.
Ez az összeg egytizede volt a telefon-előfizetésnek, így főleg a közép- és nagypolgárság engedhette meg magának.