A konfliktusok szemlélője
Az ENSZ nem azért jött létre, hogy a mennybe juttassa az emberiséget, hanem hogy megmentse a pokoltól – fogalmazott egykor Dag Hammarskjöld Nobel-békedíjas svéd diplomata, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) második főtitkára, akinek szavai ma is mérceként szolgálhatnak a nemzetközi szervezet munkájának megítéléséhez. 1945-ös megalapításakor, a második világháború árnyékában nem volt nehéz elképzelni azt a poklot, amelyről a diplomata beszélt. Ugyan hasonló mértékű globális pusztítás nem következett be a működése alatt, az emberiség azóta is számtalanszor szembesült földi poklokkal. Ezek közé tartoznak a népirtások, amelyeknek gyakran a világszervezet is csak a szemlélőjévé vált.
Közel harminc évvel ezelőtt, 1994-ben a Franciaországgal szövetséges ruandai hutuk szervezett mészárlást követtek el az ország másik népcsoportja, a tuszik ellen. Miközben a vérontás egyes becslések szerint egymillió életet követelt, az ENSZ a külföldiek és a saját embereinek evakuálására összpontosított, kétezerről kétszázhetvenre csökkentve az afrikai országban állomásozó békefenntartóinak számát. Egy évvel később, 1995-ben Európában is véres tömegmészárlás következett be, a boszniai szerbek a muszlim vallású bosnyákok megsemmisítésére törekedtek. A srebrenicai mészárlás során több mint nyolcezer emberrel végeztek – mindezt a felfegyverzett ENSZ-békefenntartók szeme láttára.
A népirtásokra adott válaszán túl a fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos tétlensége miatt is bírálják az ENSZ-t.
A vietnami és az iraki háború esetében a háttérbe szorult, a 2011 óta tartó szíriai polgárháború békés rendezésére tett erőfeszítései kudarccal végződtek, annak ellenére, hogy az utóbbi konfliktus mára a különböző globális és regionális hatalmak harcmezejévé vált. Továbbá ma is zúdul a kritika a szervezetre az izraeli–palesztin konfliktus miatt, amely végigkísérte a világszervezet eddigi életét. Az izraeli külügyminisztérium nemrég elégedetlenségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy szemet huny a palesztinok folyamatos uszítása, támadásai felett, míg elítélte Izrael válaszát a január végén elkövetett terrortámadásokra. „Egy 21 éves fegyveres palesztin terrorista halálos terrortámadást követett el zsidók ellen, akik istentisztelet után jöttek ki a jeruzsálemi zsinagógából. Hét civilt hidegvérrel gyilkoltak meg. Másnap egy 13 éves palesztin lőtt ártatlan izraeli civilekre, súlyosan megsebesítve egy férfit és a fiát. Egy hétig azonban a genfi emberi jogi szervezet hallgatott. Ma az emberi jogi főbiztos megtörte a csendet, de nem a terrorcselekményeket elítélve és részvétét kifejezve a halálos áldozatok családjának, még terrorcselekménynek sem minősítette ezeket a támadásokat, kizárólag Izraelt ítélte el” – állt a minisztérium közleményében. Jordánia szenátusának elnöke, Fejszál el-Fajez ezután arról beszélt, hogy a szervezet képtelen betölteni a szerepét a világ konfliktusainak és válságainak lezárásában, ami különösen igaz az izraeli–palesztin konfliktusra.
A világszervezet hatékonyságát pedig leginkább amiatt vonták kétségbe az utóbbi időben, hogy nem tudja megállítania a több mint egy éve, 2022. február 24-e óta tartó és egyre eszkalálódó ukrajnai háborút. – Készen áll az ENSZ arra, hogy bezárja a kapuit? Lejárt a nemzetközi jog ideje? Ha a válasz nem, azonnal cselekednie kell – emlékeztette az ENSZ-t áprilisban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök arra, hogy a szervezet megalapításakor, több mint 75 éve a béke és biztonság fenntartására vállalkozott.
– Magyarország arra szólítja fel a nemzetközi közösséget, hogy végre az emberi életek megmentésére, vagyis a tűzszünet elérésére és a minél előbbi béketeremtésre összpontosítson Ukrajnában – jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter február 23-án, az ENSZ Közgyűlésének rendkívüli ülésén New Yorkban. A tanácskozáson a tagállamok háromnegyedének támogatásával elfogadták az ukrajnai békét sürgető határozatot.
A háború egyéves évfordulóján Szijjártó Péter hangsúlyozta, az ENSZ-nek be kellene töltenie végre a történelem által ráruházott szerepet.
Az ENSZ felé vezető út
Már a napóleoni háborúk után felvetődött, hogy valamennyi európai állam bevonásával kell helyreállítani a politikai egyensúlyt. Az 1814–1815-ös bécsi kongresszuson az európai nagyhatalmak között egyfajta informális szövetség jött létre – amely a XIX. században végig fennmaradt –, ez az úgynevezett „európai koncert” vagy „bécsi rendszer”, amely fontos lépés volt a a multilaterális együttműködés felé vezető úton. A laza együttműködés hozzászoktatta a kormányokat a magas szintű találkozók gyakorlatához.
Majd az első világháború brutalitása megerősítette azt az elképzelést, hogy a béke fenntartásához erősebb államközi szövetségre van szükség. – Nem az a szándék, hogy ez pusztán a világ békéjét biztosító szövetség legyen, hanem egy olyan szövetség, amellyel bármilyen nemzetközi kérdésben együttműködést érhetünk el – szólalt fel Woodrow Wilson egy nemzetközi szervezet megalapítása mellett. Az Egyesült Államok 28. elnökének szava döntő jelentőségű volt abban, hogy az első világháborút lezáró 1919-es párizsi békekonferencián megszületett a Nemzetek Szövetsége, más néven a Népszövetség. Az ENSZ 1920 és 1946 között létező elődje volt az első olyan kormányközi szervezet, amelyet a „nemzetközi együttműködés előmozdítása, valamint a nemzetközi béke és biztonság megteremtése” érdekében alapítottak.
A szövetség legfőbb képviseleti szerve, a Közgyűlés első genfi ülésén 41 tagállam volt jelen, amelyek a világ népességének több mint hetven százalékát tették ki. Összesen a világ 63 országa lépett be a szervezetbe annak története során. Bár nemzetközi jogi szempontból a Népszövetséget tekintjük az egyik első univerzális szervezetnek, amely minden állam számára nyitva állt, nem mindegyik élt a csatlakozás lehetőségével, beleértve az Egyesült Államokat.
A párizsi békeszerződéseknek, és ezzel együtt a Népszövetségnek, már megszületésüket követően voltak kritikusai. – Ez nem béke, csak fegyverszünet húsz évre – nyilatkozta Ferdinand Foch francia marsall pár nappal azután, hogy Németország is aláírta a békefeltételeket. Becslése meglepő pontossággal be is vált, 1939-ben újabb világháború tört ki. Bár a Népszövetség kudarcot vallott megbízatása teljesítésében, a második világháború éveiben is igyekezett folytatni tevékenységét – ám a konfliktus kirobbanása rányomta a bélyegét a munkájára. A tagállamok végül 1946-ban oszlatták fel hivatalosan a szervezetet. Noha a Népszövetségre gyakran hivatkoznak az ENSZ elődjeként, a két szervezet egy ideig egyszerre létezett.
Az ENSZ 1945. június 26-án San Franciscóban elfogadott alapító okirata szerint a szervezet legfőbb prioritása a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Az alapokmány rögzíti a tagállamok elhatározását, amely úgy szól: „Megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre.”
Az ENSZ tevékenységére lehet úgy is tekinteni, hogy kifejezetten sikeres nemzetközi szervezet, mivel a legfontosabb célt, a világháborúkhoz hasonló pusztítást az elmúlt több mint hetven évben sikerült elkerülni, ha viszont a fegyveres konfliktusok számát és intenzitását nézzük, akkor van még hova fejlődni
– véli Hárs András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa. A BBC brit közszolgálati média cikkében azt írja, az alapokmányban tett ígéret középpontjában az a gondolat állt, hogy az országoknak együtt kell működniük a háború elkerülése érdekében, ám az 1945-ös ígéret a politikai akarat hiánya és a megosztottság miatt meghiúsult. „Lehetséges, hogy az ukrajnai háború tétje valódi nemzetközi gondolkodásra késztet, és lendületet ad a változásnak” – fűzték hozzá a cikkben.
Reformokra van szükség
Az alapokmány alapján a béke és biztonság legfontosabb őrzője az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT), amely ajánlásokat tehet vagy kötelező erejű határozatokat hozhat arról, hogy milyen rendszabályokat kell foganatosítani a béke veszélyeztetésekor, megszegésekor és agresszió esetén. Amennyiben a konfliktus békés rendezésére tett kísérletei kifulladnak, szankciókat vethet ki, utolsó mentsvárként pedig fegyveres erőket vethet be a tagországok haderején vagy a szervezet békefenntartó műveletein keresztül. Ez utóbbiak ugyanakkor az érintett felek beleegyezésével zajlanak, épp ezért nem tekinthetők szankcióknak. Hárs András emlékeztetett rá, az ENSZ többször lépett fel fegyveresen, például az 1950–53-as koreai háború, az 1990–91-es első öbölháború vagy a 2011-es líbiai események során, ahol a tagállamok fegyveres ereje révén igyekezett megakadályozni a nemzetközi közösség alapvető normáinak megsértését.
– Valójában az ENSZ nemzetközi béke és biztonság elérésére létrehozott fő szerve, a Biztonsági Tanács csak annyira lehet hatékony, amennyire annak tagjai ezt lehetővé teszik számára – mutatott rá a szakértő. Az ENSZ BT 15 tagból áll, amelyek közül öt ország, Kína, Franciaország, Oroszország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok állandó tagok. A tíz nem állandó tagot az ENSZ 193 országának képviselőiből álló Közgyűlés választja meg két évre, ezeket a helyeket a kiegyenlített földrajzi képviselet érdekében regionális bontásban osztják el. A határozatok meghozatalánál az ENSZ BT minden tagjának egy szavazata van.
– Ameddig a jelenlegi rendszerben öt állam állandó tag státusszal rendelkezik, bármilyen döntést meg tudnak akadályozni, ami érdekeikkel ellentétes. Épp ezért éri a legtöbb kritika az ENSZ-t, mivel sem az amerikai, az angol, a francia, a kínai vagy az orosz érdekekkel szemben nem lehetséges gazdasági, katonai vagy bármilyen egyéb szankciót elfogadni az állandó tagok vétójoga miatt. Úgy is mondhatnánk, ők az elsők az egyenlők között, akik beleegyezése vagy legalább tartózkodása nélkül a leghatásosabb intézkedések nem születhetnek meg – magyarázta Hárs András. Miközben tehát az ENSZ a a világ országainak demokratizálódását elősegítő szervezetként határozza meg magát, működése antidemokratikusnak mondható. Mintha megállt volna az idő, a szervezet a második világháború győzteseinek, a szövetséges hatalmak befolyását őrzi. S miközben a fejlődés hiánya jellemzi a szervezetet, költései csak gyarapodnak. Az ENSZ megalapításának 70. évfordulóján éves kiadásai még az inflációt figyelembe véve is negyvenszer magasabbak voltak, mint az 1950-es évek elején. Kiadásainak összege 2021-ben meghaladta a hatvanmilliárd dollárt.
Abban szinte minden állam egyetért, hogy reformokra szükség van, hiszen jelentős politikai, gazdasági és demográfiai átrendeződés ment végbe a világban 1945 óta
– hangsúlyozta Hárs András. A szakértő kifejtette, a világ vezető gazdasági hatalmai közül Japán és Németország következetesen szeretnének állandó tagságot szerezni a Biztonsági Tanácsban, több más, hasonló ambíciókkal rendelkező állam mellett, míg mások azt fájlalják, hogy sem Afrika, sem Latin-Amerika nem rendelkezik egy állandó taggal sem, vagy hogy a világ lakosságának hatvan százalékát adó Ázsia csupán a szavazatok negyven százalékával rendelkezik. – A rendkívül eltérő érdekekkel rendelkező államok miatt pedig egy ENSZ-reformra nem sok esély látszik, noha az ENSZ Közgyűlés jelenlegi, magyar elnöke, Kőrösi Csaba is ennek elengedhetetlenségére hívta fel a figyelmet az elmúlt hónapok során – tette hozzá Hárs András. Az ENSZ Közgyűlés az a szerv, amely ajánlásokat tehet a béke és biztonság helyreállítását célzó intézkedésekre, ha a BT nem tud fellépni az egyhangúság hiánya miatt. A testületben mind a 193 tagállam egyenlően képviseltetheti magát.
Kőrösi Csaba lapunknak adott korábbi interjújában arról beszélt, hogy a világszervezet maga is leképezi a világ problémáit, hordozza annak feszültségeit, ráadásul a bizalmatlanság erősödésével tarkítva. – Ezt a Közgyűlésben a tagállamok is érzik, és meg vannak riadva, hogy merrefelé tartunk – a világot és a világszervezetet is ideértve. Az ENSZ eredeti céljai, amelyekkel 1945-ben létrehozták, hogy legyen a béke és a biztonság őre, mozdítsa elő az emberi jogokat és a fejlődést, egyre több helyen léket kaptak – mondta a Közgyűlés negyven év után először megválasztott magyar elnöke.
A világszervezet sikerei
AZ ENSZ sikerei munkájának további területein, a humanitárius segítségnyújtás, a fenntartható fejlődés támogatása, a nemzetközi jog és az emberi jogok védelme terén mutatkoznak meg leginkább. Az alapokmány a szervezet hat fő szervét hozta létre, az ENSZ-család azonban ennél sokkal kiterjedtebb. A Közgyűlés határozattal hozza létre az alapokat, programokat és hivatalokat, amelyek egy szűkebb területen tevékenykednek.
Az ENSZ 15 szakosított intézménye ezzel szemben a világszervezettől függetlenül, külön nemzetközi szerződés alapján alakult meg. Ezek eredetileg gazdasági, szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi területen létrehozott kormányközi szervek, amelyek betagozódtak a világszervezetbe.
Mindemellett vannak olyan önálló szervezetek is, amelyek speciális területekkel foglalkoznak, saját jogalkotó testületük és költségvetésük van. Ezek az úgynevezett kapcsolódó szervezetek, amelyek bár önállóan, de az ENSZ-szel kötött együttműködési megállapodásnak megfelelően működnek.
– Említést érdemel a békefenntartás intézménye, amely jelenleg is 12 misszión keresztül, több mint kilencvenezer békefenntartó részvételével segít azokban a helyzetekben, ahova más szervezet vagy akár állam nem merészkedne. Az orosz–ukrán háborúban, ha nem is fegyverrel, de jelen van az ENSZ. Szakosított intézményei, programjai és önkéntesei segítenek a legkülönbözőbb humanitárius tevékenységekben a menekültek ellátásától kezdve az egészségügyi és ételszállítmányok eljuttatásán keresztül a nukleáris létesítmények szakszerű működésének megfigyeléséig. Ebben mutatkozik meg a szervezet ereje, hogy képes volt olyan intézményrendszert kialakítani, amelynél még ha a legfontosabb szerv tevékenységét egy állam blokkolja is, a többiek együttműködése révén a fogaskerekek nem állnak le, és az emberiség érdekében végzik tovább feladatukat – ismertette a szervezet egyéb tevékenységeit Hárs András.
Borítókép: ENSZ-békefenntartó a Kongói Demokratikus Köztársaságban 2021. december 9-én (Fotó: AFP/Alexis Huguet)
