Budapest történelmének kútja kimeríthetetlen. Koniorczyk Borbála urbanista és Merker Dávid szociológus a Hosszúlépés. Járunk? társalapítói. Az egy évtizede, 2013-ban alapított, városi sétákat szervező csapat vezetőiként ők ketten több száz sétát vezettek a fővárosban, első könyvüket, a Hosszúlépés Budapesten címűt pedig a koronavírus-járvány szülte kényszerhelyzet hívta életre – azaz, ha már sétálni nem lehetett, akkor legalább képzeletben kopogjunk a belvárosi macskaköveken!
Egy évvel később pedig már a kezünkben tarthattuk a folytatást, és míg az első kötet inkább az építészetre összpontosított, a Hosszúlépés a körúton túl különleges pestiek életén keresztül mutatja be szeretett fővárosunkat.
A második könyvben a szerzők elhagyták a belvárost, és Budapest négy, körúton túli részét, Újpestet, Józsefvárost, Dél-Pestet és Hegyvidéket állították középpontba. Koncepciójuk az volt, hogy a központból egyszerűen a négy égtáj felé indulnak, miközben azt is szerették volna elkerülni, hogy kilúgozott, idealizált útikönyvben tárják elénk a csepeli Királyerdőt vagy éppen a Népszigetet. A végeredmény olyan, mint maga Budapest: színes, izgalmas, olykor kifejezetten drámai, de mindenféleképp kissé keserédes.
Újpest pedig egyre csak nőtt és nőtt. Egymás után emelkedtek ki a földből a gyárak, ahova Közép-Európa minden tájáról érkeztek a munkát kereső tömegek. Joggal nevezték ekkoriban Kis-Amerikának is ezt a területet: mindenki valahonnan jött, senkinek nem voltak évszázados előjogai. A város olyan olvasztótégellyé vált, amely vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül kovácsolta közösséggé az ide költözőket.
Józsefváros híres és kevésbé dekoratív épületei a Nemzeti Múzeumtól Kőbányáig, a budai villanegyedek világháborús hősei és gazfickói mind elférnek a négy részre tagolt kötet történeteiben, de az olvasó betekintést nyerhet a csepeli gyárak dolgozóinak mindennapjaiba is.
Koniorczyk Borbála és Merker Dávid bátran nyúl a vendégszövegekhez, ügyesen használja ki a korabeli reklámplakátok, fotók és újságkivágások hangulatát, de az összképhez – no és az átéléshez – Soós Bertalan remek mai fotói is jócskán hozzátesznek.
Nincs biztos recept vagy statikus útleírás: a szerzők a Hegyvidéket például egyetlen nap, 1944. december 24-e történésein keresztül mutatják be, miközben a korszak színészbálványai, Bajor Gizi, Karády Katalin, Páger Antal múltját is megismerhetjük.
Csepelen Weiss Manfrédhoz kerülhetünk közelebb, de arra is fény derül, hogy vajon mi lehet a közös a Csepeli Munkásotthonban és a mexikóvárosi operaházban, illetve, hogy Újpest annak idején úgy bűzlött, hogy a jellegzetes szag még Kertész Imre emlékeiben is élénken élt. Miket firkált Jókai Mór barna jegyzetfüzetébe?
Ki volt az a félszemű kalózhoz hasonlatos fickó, aki híresen jó halászcsárdát vezetett a Népszigeten, ahol még József Attila is tiszteletét tette? Milyenek voltak azok a bizonyos „csöngetős mozik” – és vajon valóban Heltai Jenő találta ki a mozi elnevezést?
Koniorczyk Borbála és Merker Dávid tovább árnyalja a Budapestről alkotott képünket: a Hosszúlépés a körúton túl igazi csemege az urbanisztika kedvelőinek. A szerzők az archív anyagok és az izgalmas sztorik segítségével remekül festik le a huszadik század fordulójának hangulatát, az olvasó pedig rácsodálkozik a mára eltűnt, valamint a ma is álló épületek gazdag történelmére.
