Kortárs klasszikus zene: míg a koncerttermekben egyre fogy a közönsége, addig a közösségi médiában szárnyal

Dallamos vagy disszonáns? Könnyen érthető vagy küzdelemre hívó? Nagyzenekari vagy elektronikus? A kortárs klasszikus zene mindez lehet egyszerre. Bár világtrend az egyre kevesebb komolyzene hallgatása, a közösségi média mégis újra divatba hozta azt a millenniumiak és a Z generáció körében.

Rákász Gergely (képen) orgonaművész az esti MMIK-s koncertjére ötven tiszteletjegyet ajánlott fel az ukrajnai elmenekültek számára a Szombathelyi Egyházmegyei Karitászon keresztül. 20220421 Szombathely Fotó: Cseh Gábor CSG Vas Népe Fotó: Cseh Gábor Forrás: Vas Népe

– A zenében mindig jellemző volt a hatás-ellenhatás kettőssége. A túldíszített barokk után letisztultabb irányzat következett, amelyből a bécsi klasszika fejlődött ki. Ugyanígy a XX. század közepén jellemző erőteljesen disszonáns hangzásvilág mára elavult, és azt lehet látni, hogy sok stílus él egymás mellett. Azok a művek bizonyultak időtállónak az elmúlt évszázadok alatt, amelyeknek számos rétegük volt, köztük a racionálisan nehezen magyarázható vonzerő, amelyet kiegészít az intellektuális színvonal. Tehát egyrészt a mű azonnali élményt tud nyújtani, másrészt mélyebben még több kincset rejt – teszi hozzá Kecskés D. Balázs zeneszerző. 

A zeneszerzők kapcsolódási pontokat keresnek

A szakértők egyetértenek abban, hogy a mai zeneszerzők mind szeretnének kapcsolódni közönségükhöz, csak az eszközeik különbözőek. Péter Bence a populárisabb vonalat képviseli, ugyanakkor vallja, nem szabad hagyni, hogy a zene éppen a közösségi média vagy a számos épületben szóló aláfestő zene miatt inflálódjon.  

A Filharmónia különleges zeneórájával indult a hét az Erzsébethelyi Általános Iskolában hétfőn reggel. Fotó: Békés Megyei Hírlap/Für Henrik

– A közönség ízlése formálható, és a könnyebben érthető, szélesebb rétegekhez szóló zenében is lehet a mondanivalót árnyaltan elrejteni, hogy a klasszikus tudással rendelkező szerző elégedett legyen a művével. Az öncélú zenék inkább elriasztják a közönséget, ezért ezeket a kompozíciókat érdemesebb a fióknak tartogatni, hiszen az emberek alapvetően a harmóniát kedvelik 

– mondja. 

Virágh András Gábor zeneszerző nem ért teljesen egyet ezzel. Bár ő is szeretné minél több emberhez eljuttatni a műveit, de tisztában van azzal, hogy azok nem tetszhetnek mindenkinek.  

– A komponisták sokszor szerveződtek csoportokba, hogy jobban tudják képviselni saját stílusukat. Tudjuk, hogy a zeneszerzők nem zárkózhatnak elefántcsonttoronyba, olyan eszközöket kell találnunk, amelyek megismertetik és érthetővé teszik a kortárs klasszikus zene kevésbé populáris irányzatait is. A Studio 5 zeneszerző csoporttal rendszeresen szervezünk éppen ezért közös estet különféle társművészetekkel. Volt már balett és más táncművészet, speciális koreográfiák, irodalom, amelyeken keresztül kapcsolódni próbáltunk a közönséghez, és figyeltük, mi az, amiben végül átmegy az üzenet 

– magyarázza Virágh András Gábor. 

Sokféleség: popzene, filmzene vagy klasszikus zene?

A stílusfúzió a zenén belül is gyakori. A popzene például teljes darabokat vesz át rendszeresen a klasszikus zenéből. Pachelbel D-dúr kánonja a leggyakrabban koppintott darab, többek között Kylie Minogue, a Farm vagy a Pet Shop Boys slágere is feldolgozta. Lady Gaga Bachot idézett, a Clean Bandit elektroklasszikus törekvéseiről híres, a streamingszolgáltatók kosztümös sorozatainak nagyzenekari művei – amelyek egyszerre a klasszikusok és a popdalok újrafeldolgozásai – letöltési rekordokat döntögetnek. A filmelőzetesek is sokszor nyúlnak a klasszikus zenéhez. Különösen a szuperhősfilmek esetén trend, hogy a klasszikus műveket „traileresített” változatban játsszák le az előzetesben, drámaibbá téve az ismert dallamot dobokkal és a film stílusához idomított harmonizálással. 

Kecskés D. Balázs szerint a sokféleségben megfigyelhető, hogy a zeneileg kevésbé képzett ember számára könnyebben megközelíthető harmóniák kezdenek divattá válni, és annyi a szerző, hogy sokszor még egymást sem ismerik. 

Tony Ann úgy fogalmaz, hogy a klasszikus zenei képzettséggel bíró műértők a zenét részleteiben értelmezik, míg a nem annyira vájtfülű nagyközönség számára a mű egésze érdekes, hiszen alapvetően szórakozni akarnak. Ezt egészíti ki az az angolszász hozzáállás a klasszikus zenéhez, hogy a zenekarok gazdasági alapokon működnek, így, ha egy zenész meg akar élni, kénytelen nagy érdeklődésre számot tartó műveket létrehozni. 

Balatonfüred Város Koncert-fúvószenekarának tavaszköszöntő koncertje a Balaton Szabadidő- és Konferencia-központban. Fotó: Veszprém Megyei Napló/Nagy Lajos

Virágh András Gábor ezért mondja, hogy szerencsések azok a szerzők, akik megrendelésre dolgozhatnak. Ő hosszú évek óta legtöbb művét egy-egy művész, kamarazenekar, nagyobb együttes kérésére készíti, akik ismerik a munkáit, és szeretik, amit csinál – és ez őt is inspirálja. Egyike azoknak a művészeknek, akiktől Molnár Szabolcs szerint az emberek kifejezetten szívesen is hallgatják az új stílusokat, mivel hiteles művészként el tudják azokat magyarázni – sokszor éppen a közösségi média segítségével. 

Borítókép: Rákász Gergely orgonaművész koncertjére ötven tiszteletjegyet ajánlott fel az ukrajnai menekültek számára (Fotó: Vas Népe/Cseh Gábor)