A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem minden évben Bartók Béla születésnapján hozza nyilvánosságra a Bartók–Pásztory-díjjal kitüntetett két művész – egy hangszeres zenész és egy komponista – nevét. Az elismerést a zongoraművész-zeneszerző özvegye, Pásztory Ditta alapította végrendeletében, ennek alapján odaítéléséről az egyetem rektorából és oktatóiból álló kuratórium dönt. 1984 óta minden esztendőben egy-egy kimagasló tevékenységet végző magyar anyanyelvű előadó, valamint zeneszerző kaphatja meg, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez, a bartóki szellemiség megőrzéséhez.
Fried Péter, az Operaház egyik vezető basszistája, a nemzetközileg elismert énekművész sokat tett a magyar kultúráért külföldön is.
Pályájának szinte kezdettől fogva tanúja voltam, növendékem volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Emberi megbízhatóságáról, a művészethez való hozzáállásáról akkor is csak a legjobbakat tudtam mondani. A kékszakállú herceg vára Fried Péter művészetében csodálatos helyet foglal el. Egyike azon basszistáknak, akik a címszerepre a legtöbb felkérést kapták, szerte a világon. Az általa énekelt és Pierre Boulez által vezényelt lemezt Grammy-díjra jelölték
– méltatta a díjazottat Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester.
Virágh András Gáborról Fekete Gyula Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző írt laudációt, amelyben felidézte: a díjazott az orgonista Virágh-dinasztia legfiatalabb tagja, első tanárai nagyapja, Virágh Endre és édesapja, Virágh András voltak, de első zeneszerzés tanára is orgonista volt, Koloss István.
Zenéje mélyen gyökerezik a magyar hagyományban. Abban, amit Liszt Ferenc meghívására a szintén orgonista Koessler János hozott Budapestre Németországból. Azt a veretes zeneszerzői technikát birtokolja, amelyet Bartóknak és Kodálynak is tanított Koessler, így öröklődik tovább a magyar hagyomány
– hangsúlyozta Fekete Gyula.
