Árvizek és aszályok, drogháború, egyre magasabbra költöző alpakák. Ahogy minden évben, a World Press Photo idén is annak a lenyomata, hogy mi minden történt világunkban a 2022-es, világjárvány utáni évben. Fellélegzésről persze szó sincs, ahogy sejteni lehetett, hangsúlyos az ukrán háború, az iráni tüntetéssorozat, és több kontinens díjazott képein szerepelnek a klímaváltozás és emberi tevékenység okozta természeti körülmények drámai változásai.
A World Press Photo tavaly megszüntette a külön sport, környezet, természet, azonnali hírek és a többi kategóriáját: regionális modellje aszerint hirdet győzteseket, hogy Európában, Ázsiában vagy mondjuk Dél-Amerikában készültek-e a felvételek. Az első ütemben tehát földrészek szerint választják ki a legjobbakat, majd közülük kerülnek ki az év képei. Új kategóriaként szerepel az egyedi kép, a sorozat és a hosszú távú projektek mellett az úgynevezett nyílt formátumú pályamű, amelyben a kísérletezőbb, akár manipulált fotók és videók kapnak teret. A döntés felrázta a jó ideje kiismerhető verseny végeredményét, a szakma pedig nem feltétlenül ért egyet helyességével.
Megváltozott sajtó, átalakuló World Press Photo
Bánkuti András fotóriporter, a Mai Manó Ház – Magyar Fotográfusok Háza alapítója, a Magyar Fotóriporterek Társasága vezetőségi tagja és a Magyar Sajtófotó pályázat munkatársa. Szerinte szociálisan nagyon érzékeny és meglepően sokoldalú a hazai sajtó fotózás, és sok jó szerző van.
– Régen volt idejük a fotográfusoknak hosszú távú anyagokat csinálni, ma ez jóval nagyobb áldozatot kíván, hiszen míg a rendszerváltás előtt inkább két-hárommal több fotográfus és újságíró volt minden lapnál, ma inkább kettő-hárommal kevesebb. Online sokkal gyorsabban kell leadni ráadásul a képeket – amellett, hogy kevesebb ember és kevesebb pénz áll rendelkezésre. A berlini falnyitáskor például tizenegy magyar fotográfus találkozott a berlini fal előtt, ma olcsóbb megvenni egy ügynökség fotóit, ráadásul több képből is lehet válogatni – jelenti ki a szakember.
