Békítés vagy ellenállás: miért utaznak Magyarországra a pápák? – A mostani a negyedik hivatalos pápai ­látogatás hazánkban

A XX. század kilenc pápája közül öt járt a magyar fővárosban, igaz, nem mind egyházfői minőségben. Ez a mostani a negyedik hivatalos pápai ­látogatás hazánkban, s a szentatya 2019-ben felkereste Csíksomlyó magyar vonatkozású kegyhelyét is. De miért is utaznak a pápák? A Rubicon ­Intézet történelmi távlatba helyezte a kérdést: az okok között a hatalmi érdekek védelme, a diplomáciai küldetés és az egyházüldözés miatti aggodalom is megtalálható.

Budapest, 2021. szeptember 12.Ferenc pápa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjére érkezik a Hősök terére 2021. szeptember 12-én. A kongresszust lezáró úgynevezett statio orbis szentmise hagyományosan a katolikus rendezvénysorozat legünnepélyesebb eseménye.MTI/Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán Forrás: MTI

A mindenkori magyar király és a katolikus egyház közötti viszonyt a főkegyúri jog szabályozta 1918-ig. Tartalmát írásban először Werbőczy Hármaskönyve fogalmazta meg: „a pápa e mi országunkban a megüresedett egyházi javadalmak adományozása tekintetében semmi joghatóságot nem gyakorol, a megerősítés hatalmán kívül” – az egyházi javadalmak adományozása tehát királyi hatáskörbe tartozott. Mária Terézia még ki is terjesztette a főkegyúri jogot oly módon, hogy az erdélyi püspök kinevezésének jogát magához vonta.
– Nagy hiba lenne a mai állapotokat visszavetíteni a korábbi időszakokra – figyelmeztet Horváth Richárd történész. – Nagy Lajos király például bebörtönöztette az erdélyi püspököt 1347-ben, mert az nem nyitotta meg előtte Gyulafehérvár kapuit. De Mátyás, az igazságos sem tolerálta volna, hogy a pápa mondja meg neki, kik legyenek a főpapjai. Királyi udvarában ott találjuk Bakócz Tamást, aki kerékgyártó jobbágy fia­ként látta meg a napvilágot, ám Mátyás titkáraként komoly politikai befolyást szerzett. Ezzel egyházi karrierjének alapjait is megteremtette.
 

Bakócz Tamás az egyetlen magyar származású főpap, aki közel állt ahhoz, hogy Szent Péter utódává válasszák. 

Köztudott: a konklávé, a római katolikus egyház által 1274-ben létrehozott alkalmi intézmény feladata a mindenkori új pápa megválasztása, de az talán kevésbé ismert, hogy a szó jelentésében a latin clavis (kulcs) arra utal, hogy a helyiséget kulcsra zárják – egy időben be is falazták –, hogy kívülállók ne befolyásolhassák a döntést. Az 1970-es években VI. Pál 120 főben maximálta a testület létszámát, 1513 márciusában azonban még mindössze 25 bíborosból állt a konklávé, s a jelöltek közül 18 volt itáliai. Ez a végeredményt is előrevetítette, hiszen a leendő pápának a szavazatok kétharmadát kellett megszereznie. Bár az ünnepélyes megnyitómisét Bakócz Tamás celebrálta a Szent Péter-bazilikában, és a szavazáson nyolc voksot is kapott, de eredmény ebben az első körben nem született. A szünetben aztán az itáliai bíborosok az idegen hatalmak túlzott befolyásától tartva szövetkeztek, így a gazdag Giovanni de’ Medici foglalta el Szent Péter trónját. Az új pápának X. Leó uralkodói néven az első döntése az volt, hogy Bakóczot mint az egyik legbefolyásosabb ellenfelét eltávolította a Vatikánból. Vagyis mintegy „kárpótlásul” elhalmozta egyházi méltóságokkal, feladatokkal, és megbízta a keresztes hadjáratra felhívó bulla kihirdetésével. Bakócz Tamás immár pápai követként 1514. április 16-án hirdette ki X. Leó bulláját, ez vezetett aztán a Dózsa György-féle parasztfelkeléshez…

Szendy Károly polgármestert üdvözli Eugenio Pacelli bíboros (a későbbi XII. Pius), a pápa követe Budapesten, 1938. Jobbra Horthy Miklós kormányzó. Fotó: Hulton Archive/Getty Images

Az első, aki repülőre ült

– A modern értelemben vett lelkipásztori látogatásokra a II. vatikáni zsinatig (1962–65) kellett várni. A globalizációs folyamatok eredményeként a korábbi centralizált, európai központú egyház világegyházzá alakult – mutatja be a XX. századi változásokat Fejérdy András Vatikán-szakértő. – VI. Pál volt az első pápa, aki repülőre ült, hogy minél több hívővel találkozzék szerte a világban. Kimondott szándéka volt, hogy az ókori apostolok mintájára felkeresse a helyi egyházi közösségeket: kilenc lelkipásztori útja a péteri szolgálat jegyében tett zarándoklat. II. János Pál pedig egyenesen „az utazó pápa” néven került be a köztudatba, mert ahova csak meghívták, oda el is ment – több mint száz lelkipásztori utat tett hosszú, 27 éves pápasága alatt. Ezt a hagyományt követi Ferenc pápa is.

Fejérdy András szót ejt azokról, akik még a pápává választásuk előtt jártak Magyarországon: az 1800-as évek végén a milánói Ambrosia­na könyvtár munkatársaként érkezett hazánkba Achille Ratti. Néhány évtized múlva már XI. Piusként elragadtatással beszélt magyar látogatóinak Budapestről, a főváros különleges fekvéséről és panorámájáról. Harminc-negyven év távlatából megmaradt emlékezetében még az is, hogy melyik szállodában lakott – mondjuk nem volt nehéz megjegyezni –, a Hungáriában. Angelo Giu­seppe Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa először 1912-ben, átutazóban, Lengyelországból jövet pihent meg nálunk, majd 1930-ban, a Szent Imre-év keretében tett látogatást, amikor – az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus főpróbájaként – számos egyházi méltósággal együtt részt vett az augusztusi ünnepségeken.

Az 1938-as 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson pápai legátusként Budapesten járt Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár, akit a következő évben XII. Pius néven választottak az Anyaszentegyház fejévé, és Giovanni Battista Montini érsek, államtitkár-helyettes, aki 1963-ban VI. Pál néven foglalta el Szent Péter katedráját. Milyen hatást tett rájuk a magyarországi látogatás? 

XII. Piust a magyarok barátjaként szokták emlegetni.

 Tény, hogy szívesen emlékezett vissza Budapesten töltött napjaira, és mindig kitüntetett figyelemmel fogadta a magyar zarándokokat, de még ennél is többet elárul személyiségéről egyházpolitikája: 1948-ban, a kommunista diktatúra kiépülésének időszakában rádiószózatban fordult a magyarokhoz, hogy megemlékezzék a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tizedik évfordulójáról. Az Államvédelmi Hatóság persze megpróbálta ellehetetleníteni az eseményt, ezért megtiltotta a szervezőknek, hogy hangszórókat szereljenek fel a Szent István-bazilika előtti közterületre, ahol a hívek gyülekeztek. Az abszurd helyzetet végül a harang tornyában elhelyezett hangszórók mentették meg: még a torony zsalugátereit is leengedték, nehogy kitalálják a hatóság emberei, hogy ott fent is közterületen vannak a kihangosítók. A pápa üzenete így eljutott a hívekhez.

Keletről jövő veszedelem

Amikor az ÁVH 1948 karácsonyán hűtlenség, hazaárulás, a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával letartóztatta, majd testileg-lelkileg megkínozta Mindszenty József bíborost, az eljárás ellen az elsők között tiltakozott XII. Pius pápa. A nándorfehérvári győzelem ötszázadik évfordulója is alkalmat adott arra, hogy kifejezze aggodalmát a szocialista országokban érvényesülő egyházüldözés miatt. 

Hiteles korkép a Dum maerenti animo kezdetű, 1956. június 29-én kelt apostoli levele, amelyben a keletről jövő veszedelemre – a török hódításra – emlékeztet, ám mondanivalója a szovjet kommunista ideológiával szembeni ellenállással is összekapcsolódik.

XII. Pius 1956 októberében boldoggá avatta XI. Ince pápát, aki Buda visszavívását és a török Magyarországról való kiszorítását finanszírozta. A magyar forradalomra válaszul három enciklikát is kiadott, a november 4-i szovjet támadást követően rádióbeszédet mondott, majd a szokásos karácsonyi rádióbeszédében is szót ejtett Magyarországról. „Minden rendelkezésére álló eszközzel küzdött érettünk” – emlékezett meg róla Mindszenty bíboros.

A Vatikán keleti politikájának kibontakoztatása VI. Pál nevéhez fűződik, aki a lehetőségekhez képest megpróbálta a helyi egyházak mozgásterét tágítani a szocializmus évtizedeiben. II. János Pál 1991-es magyarországi látogatása már a negyvenéves vallásüldözés végét jelképezte. Az utolsó szovjet katona távozásával a pápai üzenet a rendszerváltó, újrakezdő Magyarország támogatására, megerősítésére irányult. A határ menti rendezvényhelyszínek kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy a környező országokban élő hívek, a határon túli magyarok is együtt ünnepeljenek a lengyel pápával. Már a látogatás ötlete is erre vezethető vissza, hiszen az egyházfő 1988 júniusában a történelmi Magyarország területén, Darázsfaluban – Trausdorf an der Wulka – misézett, ahol megragadta őt a magyar hívek lelkesültsége.

A következő hetekben hangzott el az ominózus párbeszéd Giovanni Spadolini, az olasz szenátus elnöke és Grósz Károly miniszterelnök, az MSZMP főtitkára között: „A pápa miért nem jöhet Magyarországra?” „Ha akar, akkor jöjjön!”

Az esemény megszervezése már korántsem ment ilyen gördülékenyen, a magyar–román határon ráadásul 17 órát kellett várakozniuk a Hősök terére utazó zarándokoknak. II. János Pál üzenete, amely a kommunista diktatúra utáni megújulást szorgalmazta, nem is lehetett volna aktuálisabb: a szabadság érték, amellyel akkor lehet élni igazán, ha az a keresztény alapelveken nyugvó társadalom fölépítésében bontakozik ki.

Pápalátogatás – II. János Pál magyar cserkészekkel Budapesten, 1991. augusztus 19. Fotó: Europress/AFP/Mike Persson

 

Eufória után csalódás

A közép-európai születésű pápa szívügyének tekintette a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok megerősítését. Szimbolikus jelentősége volt tehát, amikor 1996-ban a pannonhalmi főapátság ezeréves évfordulója alkalmából érkezett hazánkba, és ökumenikus párbeszédre buzdított az egyházszakadás előtt alapított intézményben. II. János Pál üzenete a hívekhez megint csak telibe talált: a rendszerváltozás utáni euforikus hangulatot ugyanis addigra a csalódás váltotta fel a térségben, a pápa viszont arra emlékeztetett, hogy a munkanélküliség, a gazdasági válság és a piacgazdaságra való átállás nehézségei ellenére is új lendületet kell venniük a helyi közösségeknek, és reménnyel tekinteni a jövőbe. Krisztus a remény – hirdette.

Legutóbb 2021. szeptember 12-én érkezett Budapestre Ferenc pápa, hogy bemutassa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét, a Statio Orbist. Milyen jelentősége van a mostani látogatásának? Püspökei rendszeres időközönként felkeresik az apostolok sírját, és ilyenkor beszámolót készítenek egyházmegyéjük helyzetéről a pápának. Friss információi tehát bizonyára vannak a helyi egyházi közösségek állapotáról. A személyes tapasztalatot mindez nem pótolhatja. Ferenc pápa Szent Péter utódaként, az apostolok lelkipásztori útjainak mintájára valósítja meg látogatásait, ebből is fakadhatnak azok az életre szóló élmények, amelyek a híveket megerősítik hitükben.

Tizedik évforduló

Hogyan változott az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus megítélése Magyarországon a kommunista hatalomátvétel idején, 1948-ban?
A tizedik évfordulón éles üzenetváltásokra került sor. A baloldali orgánumok elsődlegesen Eugenio Pacelli bíboros szavait fordították ki, mivel XII. Piusként is kérlelhetetlen antikommunista politikát folytatott. A kritikus hangok mellett még megnyilvánulhatott a kongresszus pozitív üzenete is. Mindszenty József esztergomi érsek kijelentette: „Sok minden a múlté: az az egyházüldöző, a vérgőzös hitlerizmus is, amely ferde és gyűlölködő lélekkel elakasztotta a korábban, és későbben példaadó német katolicizmus ideáramlását. Ennek a rémuralomnak a képviselői is az Írás szavai szerint elmentek helyükre. Milliók vérét, könnyét csorgatták 10 éven át a kongresszusi címer kelyhébe. A kehely kiszélesedett, amint a könny és a vér folyama is megáradt.” 1948-ban lehetőség nyílt XII. Pius gondolatainak tolmácsolására is: „Már akkor megcsodáltuk a magyar nép ragyogó lelki tulajdonságait: a hitbeli buzgóságot, az emberszeretetet, az erőt, az egyetértést és az állhatatosságot. Nagy örömmel láttuk, mennyire ragaszkodtok első királyotok és védszentetek: Szent István király dicsőséges alkotásaihoz és példájához.” Ligeti Dávid történész A XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus megítélése a Magyar Köztársaságban (1946‒1949) című írásában felidézi, hogy az évforduló után néhány nappal, 1948. június 16-án államosították az egyházi iskolákat, ami radikális módon felgyorsította az állam és az egyház szétválasztását – utóbbi teljes szétverésével. A folyamat végét 1951-ben a Regnum Marianum templom porig rombolása jelentette. Az elvallástalanodás korszaka következett el.

Borító: Ferenc pápa az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére érkezik a Hősök terére 2021. szeptember 12-én (Fotó: Máthé Zoltán)