Az epikus westernjeiről, valamint az egyik legjobb gengszterfilm elkészítéséről ismert Sergio Leone 1989-ben hunyt el. Halálának harmincadik évfordulója jó alkalmat kínált Francesco Zippelnek, hogy elkészítse az olasz rendező emléke előtt tisztelgő dokumentumfilmet.
Amely nemcsak azt mutatja be, hogyan hatott Leonéra az amerikai filmművészet egyik népszerű műfaja, a western, de azt is, hogyan újította meg a hatvanas évek közepére konzervatívvá vált zsánert, és stílusa, megközelítésmódja hogyan hatott az amerikai filmkészítőkre.

A Sergio Leone: Az olasz, aki filmre vitte Amerikát című alkotásból kiderül: Sergio édesapja, Vincenzo – Roberto Roberti művésznéven – maga is színész és filmrendező volt. Így tehát érthetővé válik, amit a fia bevágott archív felvételen mond magáról:
A filmekbe születtem, ezért a filmeknek élek. Olvasom a filmeket, és nézem őket, kölcsönösen egymásnak élünk.
Zippel ezek után kronologikus sorrendben végigveszi Leone ismertebb munkáit. Első filmje, amelyet rendezőként jegyzett, A rodoszi kolosszus (1961) még nem western volt, hanem peplum, vagyis ókori környezetben játszódó, szandálos-kardozós kalandfilm.
Westernjeinek sorát az 1964-es Egy maréknyi dollárért nyitotta meg, amelyet nemcsak rendezett, de a forgatókönyv alapjául szolgáló történetet is maga írta – 15 nap alatt, Akira Kuroszava Japánban játszódó, A testőr (1961) című filmjének westernközegbe helyezett adaptációjaként.
(Érdekesség, hogy Kuroszavát viszont az amerikai Dashiell Hammett két bűnügyi regénye, a húszas évek végén, a harmincas évek elején megjelent Véres aratás és Az üvegkulcs inspirálta A testőr forgatókönyvének megírására. És a feldolgozások sora ezzel nem ért véget: Walter Hill 1996-os filmje, Az utolsó emberig az Egy maréknyi dollárért újragondolása, de előzményei között így A testőrt, a Véres aratást és Az üvegkulcsot is meg lehet említeni.)
És az Egy maréknyi dollárért filmtörténelmet írt. Leone biográfusa, Christopher Frayling a következőkkel magyarázza a sikert Zippel kamerája előtt:
Az olasz westernek alapvető ihletője nem a történelem, hanem a mozi. És amíg az amerikai western mítosz, addig az olasz western mítosz a mítoszról.
Vagyis Leone westernjei – ahogy a spagettiwesternek többsége – egy sosem létezett vadnyugaton játszódnak.