Ezt kell tudni a tigrisszúnyogokról és a véradásról

Az elmúlt hetekben nagy riadalmat okoztak a tigrisszúnyogok, miután az Országos Vérellátó Szolgálat korlátozta a véradóinak körét két budapesti kerületben és Szegeden. Valóban kell aggódunk a hazánkban is megtelepedett vérszívó rovarok miatt? Hogyan hat mindez a véradásra?

Véradás a Országos Vérellátó Szolgálat Karolina úti telephelyén. Fotó: Teknős Miklós

Az éghajlatváltozás miatt olyan rovarok is megjelentek és terjednek Magyarországon, amelyek korábban csak behurcolt esetekként jelentkeztek. Ilyen invazív faj a tigrisszúnyog is, amely olyan vírusokat is hordozhat, amelyek a vérátömlesztésen keresztül emberre terjedhetnek. Ilyen a dengue-láz, a sárgaláz vagy éppen a nyugat-nílusi láz is. Az Országos Vérellátó Szolgálat folyamatosan értékeli az olyan kockázati tényezőket, amelyek hatással lehetnek az ország vérellátására. Az elmúlt hetekben az egyes, tigrisszúnyoggal fertőzött településeken kiegészítő biztonsági intézkedéseket vezetett be véradópontjain.

Dr. Nagy Sándorral, az Országos Vérellátó Szolgálat szakmai főigazgató-helyettesével a véradásról beszélgettünk. Fotó: Teknős Miklós

– Mi ezt a munkát csendben, módszeresen végezzük, most valamiért nagyobb nyilvánosságot kaptunk. Nekünk azt kell megállapítani, hogy mekkora kockázatot jelenthet egy olyan szúnyog megjelenése, amely fertőzéseket is terjeszthet. Jelenleg azt vizsgáljuk, hogy a kockázatot tudjuk-e a adminisztratív szabályozással csökkenteni – mondja Nagy Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat igazgatója.

A tigrisszúnyog megjelenése a Kárpát-medencében önmagában alacsony kockázatot jelent. Európában ezen fertőzések vérátömlesztéssel történő átvitele igen ritka, mivel mindenhol a maximális biztonságra törekednek. Magyarországon olyan igazolt fertőzés még nem történt, amelyért a tigrisszúnyog lett volna felelős, de erre az eshetőségre is fel kell készülni. 

A veszély jelenleg minimális, de a jövőben egyre nagyobb lesz az esélye. 

Hazánktól délebbre törtek ki ugyanis olyan járványok, amelyekért a tigrisszúnyog által hordozott kórokozók voltak a felelősek. Folyamatos kockázatcsökkentésre törekednek a vérellátó rendszerben, hogy mindig biztonságos legyen a vérkészítmények előállítása.

Nagy Sándor szerint amíg az esetszám alacsony, addig nincs értelme további szűrővizsgálatokban gondolkodni. Ugyanakkor fel kell készülni arra, hogy a helyzet megváltozhat. Nem lehet tudni, hogy a következő években mennyivel lesznek gyakoribbak a fertőzések. A nyugat-nílusi láz esetszáma is évről évre hullámzik. Amíg 2018-ban kiugrás volt megfigyelhető, addig a következő években alig volt esetszám. Annyi bizonyos, hogy a tigrisszúnyog minimális kockázatot mindenképpen jelent.

Véradás klímaváltozás idején
 

A tigrisszúnyog önmagában nem hordoz vírusokat

– tudjuk meg Soltész Zoltántól, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársától. Az Egészségbiztonsági Nemzeti Laboratórium vizsgálatai során egyetlen inváziós vérszívóban sem találtak kórokozót. Ugyanakkor a szúnyogok valóban terjeszthetnek vírustesteket. A tigrisszúnyogban huszonkettő, rovarok által terjesztett vírust mutattak már ki. Az ázsiai tigrisszúnyog csak akkor tud betegséget terjeszteni, ha előbb vért szív egy madárból, amelynek a vérében benne vannak a kórokozók.

Véradás az Országos Vérellátó Szolgálat Karolina úti székhelyén. Fotó: Teknős Miklós

Európában az ázsiai tigrisszúnyogot először 1979-ben észlelték Albániában. Az elmúlt évtizedekben a nem őshonos rovar tovább terjeszkedett a kontinensen. 2014-ben hazánkban Baja mellett regisztrálták az első példányát. A tigrisszúnyog kiválóan alkalmazkodott a Kárpát-medencében található éghajlathoz. 

A szakértő azt javasolja, hogy a lakosság a nyári esők után a környezetükbe, kertjükben összegyűlő – a földdel nem érintkező, például hordókon, ponyvákon lévő – víztócsákat távolítsák el.

A tigrisszúnyog ugyanis ezekben az apró vízterületekben szaporodik. Alig egy deciliter vízbe is képes letenni a tojásait, amelyekből – meleg idő esetén – akár egy hét alatt több száz tigrisszúnyog is kifejlődhet. A kiskertek tulajdonosainak segítsége azért is fontos, mert a szúnyogok végig a kifejlődésük környezetében maradnak.

Az afrikai vagy ázsiai nyaralások után az emberek a testükben hozhatják Magyarországra a vírust, amelyet a tigrisszúnyog tovább terjeszthet más élőlényre. Ugyanakkor sem ilyesmire, sem pedig a tigrisszúnyog által okozott fertőzési láncolatra nem találtak még példát hazánkban. Olaszországban azonban volt már példa erre: egy fertőzött tigrisszúnyogoktól indult dengue-járvány több száz ember életét követelte.

Potenciális veszély, ami egyelőre nem valós

– mondja Soltész Zoltán. A kutató arra kéri a lakosságot, hogy segítsék a munkájukat a Szunyogmonitor.hu oldal használatával, ahol nyomon követhető az invazív szúnyogok hazai elterjedése. Az információ ugyanis kulcsfontosságú a kockázatkezelésben. A véradást illetően nemzetközi szinten sem dőlt még el, hogy a jövőben elégségesek lesznek-e a jelenlegi, adminisztratív megoldások vagy újabb, laboratóriumi vizsgálatok elvégzésére lesz szükség. 

Annyi azonban bizonyos, hogy tigrisszúnyog ide vagy oda, véradókra mindig szükség lesz. 

Kiváltképpen ma, mivel az elmúlt harminc évben – amióta számos nagyvállalat megszűnt, 2004-ben eltörölték a sorkatonai szolgálatot – egyre ritkábbak a vérgyűjtési alkalmak.

 A véradás nem csak életet ment, de a donor számára is előnyös. Fotó: Teknős Miklós

A Magyar Honvédség ma is a hazai vérellátás egyik legmegbízhatóbb alapja. A kétszázszoros véradó Isaszegi János nyugalmazott tábornok a hagyományos és trombocita véradásaival több száz emberen segített már. Szerényen szól arról, hogy számára a megtiszteltetés, hogy hozzájárulhatott betegek és rászorulók gyógyulásához. 

A véradó mottója így szól: nekem van, másoknak meg szüksége van rá. 

Isaszegi tábornok az elmúlt öt évtizedben rendszeresen adott vért. Mezőhegyesi családjában a véradás öröklődő hagyomány: édesapja és testvére után ma az egyik lánya is rendszeres véradó. Először 1977-ben, Nyírteleken adott vért, később pedig az ország számos más pontján, ahová a katonai szolgálata vezényelte.

Büszke vagyok arra, hogy ha véradásról volt szó, akkor a katonatársaim rendfokozattól, állománykategóriától, helyőrségtől függetlenül mindig is aktívak voltak

– Isaszegi tábornok szerint célzottabban kellene megszólítani a fiatalokat, elsősorban a felsőoktatásban résztvevőket, akik szerinte fogékonyabbak a jóra. Meg lehet értetni velük is, hogy az emberi szervezetben „tartalékban” van 4,5 deciliternyi pluszvér, azaz egészen biztosan nem egészségtelen, ha évente négy-öt alkalommal a sokaknak az életet jelentő vért ellenőrzötten felajánlja. 

Fontos lenne tudatosítani, hogy bárkinek lehet olyan családtagja, barátja vagy munkatársa, akit baleset ér, és vérre van szükség a műtéthez, a túléléshez, a gyógyuláshoz.

A magyar fiatalok többsége véradásra alkalmas. Támogatni kell őket abban, hogy felismerjék, hogy áldozatkészségükkel embertársaikon segíthetnek, önzetlenül és büszkén, bárminemű negatív következmény nélkül. A tűszúrást és a vérveszteséget el lehet viselni, nem kell tőle félni, legyen szó a teljes körű véradásról, mely csak tíz-tizenöt percig tart, vagy akár a kevésbé közismert trombocita véradásról, amely ugyan hatvan–kilencven perc, de amivel még többet segíthetünk a koraszülötteknek vagy a súlyos betegségben szenvedőknek a túlélésért vívott harcukban.

Isaszegi János szerint a véradás a véradónak is megéri, mivel rendszeres visszajelzést kapnak egészségi állapotukról.

 A tudatos étkezéssel és folyadékfogyasztással szinte garantált a sikeres véradás is. Alma, cékla, citrom, máj, magok, vörösbor – utóbbi persze nem közvetlenül a véradás előtt fogyasztva –, ezek bevitelével biztosíthatóak a véradáskor ellenőrzött előírt vérparaméterek. Lehet azonban, hogy a jövőben a megfelelő táplálékbevitel mellett a szúnyogcsípésekre is jobban oda kell majd figyelniük a véradóknak.

Borítókép: Teknős Miklós