Ezt kell tudni a tigrisszúnyogokról és a véradásról

Az elmúlt hetekben nagy riadalmat okoztak a tigrisszúnyogok, miután az Országos Vérellátó Szolgálat korlátozta a véradóinak körét két budapesti kerületben és Szegeden. Valóban kell aggódunk a hazánkban is megtelepedett vérszívó rovarok miatt? Hogyan hat mindez a véradásra?

Véradás a Országos Vérellátó Szolgálat Karolina úti telephelyén. Fotó: Teknős Miklós

Véradás klímaváltozás idején
 

A tigrisszúnyog önmagában nem hordoz vírusokat

– tudjuk meg Soltész Zoltántól, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársától. Az Egészségbiztonsági Nemzeti Laboratórium vizsgálatai során egyetlen inváziós vérszívóban sem találtak kórokozót. Ugyanakkor a szúnyogok valóban terjeszthetnek vírustesteket. A tigrisszúnyogban huszonkettő, rovarok által terjesztett vírust mutattak már ki. Az ázsiai tigrisszúnyog csak akkor tud betegséget terjeszteni, ha előbb vért szív egy madárból, amelynek a vérében benne vannak a kórokozók.

Véradás az Országos Vérellátó Szolgálat Karolina úti székhelyén. Fotó: Teknős Miklós

Európában az ázsiai tigrisszúnyogot először 1979-ben észlelték Albániában. Az elmúlt évtizedekben a nem őshonos rovar tovább terjeszkedett a kontinensen. 2014-ben hazánkban Baja mellett regisztrálták az első példányát. A tigrisszúnyog kiválóan alkalmazkodott a Kárpát-medencében található éghajlathoz. 

A szakértő azt javasolja, hogy a lakosság a nyári esők után a környezetükbe, kertjükben összegyűlő – a földdel nem érintkező, például hordókon, ponyvákon lévő – víztócsákat távolítsák el.

A tigrisszúnyog ugyanis ezekben az apró vízterületekben szaporodik. Alig egy deciliter vízbe is képes letenni a tojásait, amelyekből – meleg idő esetén – akár egy hét alatt több száz tigrisszúnyog is kifejlődhet. A kiskertek tulajdonosainak segítsége azért is fontos, mert a szúnyogok végig a kifejlődésük környezetében maradnak.

Az afrikai vagy ázsiai nyaralások után az emberek a testükben hozhatják Magyarországra a vírust, amelyet a tigrisszúnyog tovább terjeszthet más élőlényre. Ugyanakkor sem ilyesmire, sem pedig a tigrisszúnyog által okozott fertőzési láncolatra nem találtak még példát hazánkban. Olaszországban azonban volt már példa erre: egy fertőzött tigrisszúnyogoktól indult dengue-járvány több száz ember életét követelte.

Potenciális veszély, ami egyelőre nem valós

– mondja Soltész Zoltán. A kutató arra kéri a lakosságot, hogy segítsék a munkájukat a Szunyogmonitor.hu oldal használatával, ahol nyomon követhető az invazív szúnyogok hazai elterjedése. Az információ ugyanis kulcsfontosságú a kockázatkezelésben. A véradást illetően nemzetközi szinten sem dőlt még el, hogy a jövőben elégségesek lesznek-e a jelenlegi, adminisztratív megoldások vagy újabb, laboratóriumi vizsgálatok elvégzésére lesz szükség. 

Annyi azonban bizonyos, hogy tigrisszúnyog ide vagy oda, véradókra mindig szükség lesz. 

Kiváltképpen ma, mivel az elmúlt harminc évben – amióta számos nagyvállalat megszűnt, 2004-ben eltörölték a sorkatonai szolgálatot – egyre ritkábbak a vérgyűjtési alkalmak.

 A véradás nem csak életet ment, de a donor számára is előnyös. Fotó: Teknős Miklós

A Magyar Honvédség ma is a hazai vérellátás egyik legmegbízhatóbb alapja. A kétszázszoros véradó Isaszegi János nyugalmazott tábornok a hagyományos és trombocita véradásaival több száz emberen segített már. Szerényen szól arról, hogy számára a megtiszteltetés, hogy hozzájárulhatott betegek és rászorulók gyógyulásához. 

A véradó mottója így szól: nekem van, másoknak meg szüksége van rá. 

Isaszegi tábornok az elmúlt öt évtizedben rendszeresen adott vért. Mezőhegyesi családjában a véradás öröklődő hagyomány: édesapja és testvére után ma az egyik lánya is rendszeres véradó. Először 1977-ben, Nyírteleken adott vért, később pedig az ország számos más pontján, ahová a katonai szolgálata vezényelte.

Büszke vagyok arra, hogy ha véradásról volt szó, akkor a katonatársaim rendfokozattól, állománykategóriától, helyőrségtől függetlenül mindig is aktívak voltak

– Isaszegi tábornok szerint célzottabban kellene megszólítani a fiatalokat, elsősorban a felsőoktatásban résztvevőket, akik szerinte fogékonyabbak a jóra. Meg lehet értetni velük is, hogy az emberi szervezetben „tartalékban” van 4,5 deciliternyi pluszvér, azaz egészen biztosan nem egészségtelen, ha évente négy-öt alkalommal a sokaknak az életet jelentő vért ellenőrzötten felajánlja. 

Fontos lenne tudatosítani, hogy bárkinek lehet olyan családtagja, barátja vagy munkatársa, akit baleset ér, és vérre van szükség a műtéthez, a túléléshez, a gyógyuláshoz.

A magyar fiatalok többsége véradásra alkalmas. Támogatni kell őket abban, hogy felismerjék, hogy áldozatkészségükkel embertársaikon segíthetnek, önzetlenül és büszkén, bárminemű negatív következmény nélkül. A tűszúrást és a vérveszteséget el lehet viselni, nem kell tőle félni, legyen szó a teljes körű véradásról, mely csak tíz-tizenöt percig tart, vagy akár a kevésbé közismert trombocita véradásról, amely ugyan hatvan–kilencven perc, de amivel még többet segíthetünk a koraszülötteknek vagy a súlyos betegségben szenvedőknek a túlélésért vívott harcukban.

Isaszegi János szerint a véradás a véradónak is megéri, mivel rendszeres visszajelzést kapnak egészségi állapotukról.

 A tudatos étkezéssel és folyadékfogyasztással szinte garantált a sikeres véradás is. Alma, cékla, citrom, máj, magok, vörösbor – utóbbi persze nem közvetlenül a véradás előtt fogyasztva –, ezek bevitelével biztosíthatóak a véradáskor ellenőrzött előírt vérparaméterek. Lehet azonban, hogy a jövőben a megfelelő táplálékbevitel mellett a szúnyogcsípésekre is jobban oda kell majd figyelniük a véradóknak.

Borítókép: Teknős Miklós